Tim Gábor és Timár Tamás feje fölött majdnem az egész Eger Rallye ideje alatt ott lebegett Damoklész kardja, hiszen az Opel Adam R2-jük motorja bármelyik pillanatban bedobhatta volna a törölközőt. Ám Gabiék, ha a fura hangokra nem is éppen fittyet hányva, de az autót okosan beosztva, a kategóriában négy szakaszt nyerve eljutottak a Dobó térre, ahol nem csak a géposztályukban, hanem az abszolút értékelésben is a legnagyobb kupákat vehették át az évadnyitó verseny végén. Tim Gáborral beszélgettünk pályafutásuk második abszolút Rallye2-es futamgyőzelméről.
Az Eger Rallye rajtja előtt teszteltetek, amit követően azt mondtad, hogy nagyon hasznos volt a főpróba. A versenyen is így érezted?
Abszolút ezen a véleményen voltam. Az Eger Rallye-n használt beállításokat konkrétan a teszten találtuk ki, ezért merőben más beállításokkal mentünk az idei futamon, mint a tavalyi évadnyitón. A tesztre azért is volt különösen nagy szükségünk, mert a szuhai gyorsasági szakasz nagyban különbözött a másik kettőtől, ezért a pályák között folyamatosan állítgattunk az Opelünket. Így sikerült mindig a megfelelőhöz közeli beállításokkal autózni. Ettől vált végül igazán hasznossá a Kazáron eltöltött napunk.
Valóban szép eredménnyel zárult a versenyetek, de ne szaladjunk ennyire előre. Pénteken délután a Dobó téri rajtceremóniával, valamint a szuperspeciál szakasszal és az előkelő 203-as rajtszámmal kezdtétek meg a 2019-es évet.
Az Eger Rallye rajtja, Eger főterén idén is óriási élmény nyújtott, rengeteg szurkoló látogatott ki a rajtceremóniára, nagyon jó érzés volt a híres egri vár tövéből elindulni a bemelegítő szakaszra. A bemutatkozó négy kilométeren nem volt különösebb problémánk, így nem befolyásolt nekünk túl sokat. Mindössze egyetlen másodpercet kaptunk Papp Arnoldéktól és egy felet a Neukirchner-Pardi kettőstől. Meg voltunk elégedve a szakasz harmadik helyével. Egyébként, ha valaki pénteken este aláíratott volna velem egy dokumentumot, hogy ezt a harmadik helyet a futam végén, másnap is megtarthatjuk, akkor nagyon boldogan kiegyeztem volna vele. De utólag azt mondom, hogy szerencsére ez nem történt meg. Annak örültünk, de nagyon, hogy sem pénteken délután, sem szombaton reggel – a második szakaszon – nem aludtunk be, mint ahogy ez tavaly többször is előfordult velünk. Az egy elég komoly hiba volt a részünkről, féltünk, hogy idén is el követjük. Erről azonban szó sem volt, teljes nyugalomban, ritmusosan róhattuk a kilométereket az első perctől kezdve. Ennek köszönhetően már a nyitó körben, végig az élmezőnyben tudtunk autózni, nem kellett rohannunk az eredmény után. A szervizbe úgy érkeztünk meg, hogy vezettük a 6-os kategóriát.
De gondotok adódott az autóval. Még annak a lehetősége is felmerült, hogy leadjátok a menetlevelet.
Ez így igaz, de szerencsére nem tettük meg. Igazából még a verseny után két nappal sem tudjuk, hogy mi történt a motorral, de valami egyre hangosabban csörgött benne, ráadásul folyamatosan. Végül is célba hozott minket. A csapatunk, és a csapatvezetőnk, Farkas Kálmán – akinek nagy köszönettel tartozunk – intézi a sorsát, reméljük, hogy minél hamarabb elkészülnek a hiba feltárásával és javítással. A csörgés igazából a második etapon erősödött fel, a parádsasvári szakasz után, de szerintem már a gyorsaságin is jelentkezett. Verpeléten úgy indultunk el, hogy nem tudtuk igazából mire számítsunk. Próbáltunk mérsékelni a csörgést, óvatosak voltunk, így eljutottunk a szervizparkig. Azt gondoltuk, hogy a váltóval lehet valamilyen problémánk. De nem az volt. Elég komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy a nagyobb anyagi kár megelőzéséért inkább hamarabb befejezzük a versenyt.
Kockáztattatok, és most már tudjuk, hogy jól döntöttetek, kár lett volna kiállni.
Tamással meggyőztük egymást, és a csapatunkat is, hogy menjünk, autózunk, versenyezzünk, amíg csak lehet. Bizakodtunk benne, hogy kibírja a hátra levő versenytávot. És valóban jó döntést hoztunk! 🙂 Szerintem senki nem gondolta azt, hogy a Dobó téren mi gurulhatunk át győztesként a céldobogón. Azt azért tegyük hozzá, hogy ehhez a sikerhez Arnoldék balszerencseéjére is szükségünk volt. Ha ők nem hibáznak Verpeléten, akkor aligha dolgozzuk le a hátrányunkat velük szemben. Nem örültünk annak, hogy Arnold és Csenge kiesett, mert Arnie-t egy nagyon jó, és gyors pilótának tartom, az idei évre pedig egy szenzációs autót raktak össze. Nekünk viszont ezúttal szerencsénk volt, ami miatt szerintem egyáltalán nem kell szégyenkeznünk, hiszen a tavalyi évben elég sok szerencsétlenség ért minket. Ebből most egy kicsit visszakaptunk a sorstól, úgy érzem. Trencsényi Vincééknek sem jött ki a lépés, hiszen a záró gyorsasági szakaszon elakadásjelzővel rajtoltak el előttünk, a célba pedig nem értek be. Sajnos ilyen a technikai sport, ezt mi tavaly vastagon megtapasztalhattuk. Nekünk is a levegőben lógott Egerben az újabb kudarc, a csörgő hang keresztbe tehetett volna bármelyik pillanatban, de szerencsére eljutottunk a célba. Természetesen boldogok voltunk, mert abszolút győztesként, és a 6-os kategória első helyezettjeként, a power stage összes plusz pontjával a zsebünkben gurulhatunk át a pódiumon. Maga győzelem, ha azt nézzük az ölünkbe hullott, de mégsem mondanám ezt ki, hiszen nagyon meg kellett küzdeni minden egyes méterért és pontért Egerben. Óriási volt a boldogság, önfeledten pezsgőztünk, mert nem gondoltuk, hogy ekkora sikert érhetünk el az évadnyitó futamon.
Futamgyőztesként, a 201-es rajtszámmal várjátok a Miskolc Rallye-t, ahol tavaly pályafutásotok első abszolút győzelmét arattátok. Idén is ez lesz a terv?
Nagyon várjuk az április végi fordulót, mivel ismét nagy kihívással nézünk majd szembe. Tavaly indultunk először Miskolcon, teljesen új pályákon autóztunk. Ez a tendencia az idei évre sem változik, mivel a versenykiírásban szereplő szakaszokon – egy kivételtől eltekintve – még nem versenyeztünk. Legendás, izgalmas, technikás gyorsaságik lesznek a műsoron. Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt, Garadna-Mályinka és a Sáta-Sáta gyorsaság is igazi klasszikusnak számít a térségben. Onboard videókat fogunk nézegetni a YouTubon ezekről a pályáról, ezzel kezdjük meg a felkészülést Miskolcra. Aztán majd a helyszínen kiderül, hogy hogyan fekszenek nekünk a élőben gyorsaságik. Természetesen jó lenne megismételni a tavalyi győzelmünket, de az sokkal fontosabb lesz, hogy jó teljesítményt nyújtsunk. Egerben is ez történt, jó helyen álltunk, és amikor lehetett, akkor rástartoltunk a győzelemre. Ha nem is a maximálist, de minél több pontot akarunk szerezni az év második versenyének a végén is.
Rallye2.hu – Salánki Gábor