Karner Zoli és Faludi Gabriella idén másodjára állt rajthoz a Rallye2 Bajnokságban és bár pont ezúttal sem került a nevük mellé, sőt célba sem értek, Zoli mégsem volt elkeseredve a verseny után, hiszen rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek, sokat tanultak a bajnokság legutóbbi futamán és ez a későbbiekben többet érhet minden kupánál, bármelyik serlegnél. A Székesfehérvár Rallye-ról Karner Zolival beszélgettünk.
Rallye2.hu: Az Eger Rallye-n álltatok utoljára rajthoz, azóta mivel telt az időtök?
Karner Zoltán: Egerben a motor megadta magát a Lada VFTS-ünkben, így azóta az újjáépítésével foglalatoskodtunk. A hangosítással is volt gondunk az idénynyitón, azt is megoldottuk, Fehérváron mégsem váltottunk túl sok szót a speciálisokon, kézjelekkel kényszerültünk kommunikálni. A motor egy héttel a verseny előtt lett készen, be lett járatva, a kocsi időben fel lett készítve, ezért egészen ideális időpontban sikerült elindulnunk Székesfehérvárra.
Rallye2.hu: Hogyan sikerült a versenyetek, miként muzsikált az új motor?
Karner Zoltán: Sajnos ezúttal sem értünk célba, de azt mondom, hogy így is rengeteget tanultunk a Székesfehérvár Rallye-n. Sok tapasztalattal gazdagodtunk, azon a téren, hogy hogyan kell autózni, együtt működni, dolgozni egy ilyen hajtó, pörgős versenyen, ahol gyakorlatilag egy perced sincsen pihenni, minden erőddel koncentrálni kell arra, hogy kihozhassuk magunkból a maximumot, időben ott legyünk mindenhol és teljesítsük a kitűzött feladatokat. Kalandjaink azok voltak rendesen. Már akkor elkezdődtek, amikor a prológra indultunk, mert befogott a hátsó fékünk. Leszakadt egy darab a betétből, ami beékelődött a fékdobhoz, így teljesítettük a pályát. A hátsó kerekek a blokkolás határán voltak, de ennek ellenére és az időeredmények alapján hivatalosan megnyertük a bemutatkozó penzumot. 😀 Nem tudom, hogy hogyan sikerülhetett. 😀
Rallye2.hu: Szerintem úgy, hogy kihagytál néhány kanyart, amit a végelszámolásnál nem vettek figyelembe. 🙂 Érdekesen alakult az időmérés… 🙂
Karner Zoltán: Eléggé. De nem ez volt a lényeg, 🙂 Amúgy valóban hamar végig autóztuk a szakaszt. A szervizben megjavították a fiúk a féket és már ekkor kezdett gyanús lenni nekünk, hogy melegszik a motor. Azt gondoltuk, hogy kicsi lett hozzá a hűtő. Fent állt a veszélye, hogy hengerfejes lesz a kocsi. De szerencsére nem ez volt a legnagyobb gondunk a versenyen.
Rallye2.hu: Mi volt a probléma? Hogyan sikerült a versenyetek?
Karner Zoltán: Az első gyorsaságinál már a rajtban öltöztünk befelé, amikor a navigátor oldalon a hangosítás jack dugója leszakadt és benne maradt az ellen oldali darabban. Ezzel megszűnt köztünk Gabival az elektromos kapcsolat, nem volt hangosítás, mutogatva navigáltunk a gyorsaságikon. Voltak nehézségek, megesett, hogy az egyik négyes kanyart egyesnek láttam és leestünk a végén az útról. De szerencsére ki tudtunk jönni, az autót sem ütöttük meg nagyon, tovább tudtunk menni rendben. Az Oroszlány-Pusztavám rajtjától a hangosítás javítgatása miatt volt négy perc késésünk, ami miatt meg is kaptuk a 40 másodperc büntetésünket. Nem keseredtünk el emiatt, mert számunkra teljesen másról szólt a verseny, nem volt tétje a büntetésnek. Ezt a pályát szerencsére már ismertem korábbról, így a mutogatás mellett is egy picivel bátrabban tudtam menni, mint a Csákberény-Kőhányáson. A nagyvelegi pályáról azt mondom, hogy inkább letudtam, mintsem élveztem volna. A harmadik gyorsasági után a szervizbe menet az etapon, a székesfehérvári városi forgalomban azonban kiderült, hogy a motor hőmérséklete nem bír 120 Celsius fok alá menni, gyakorlatilag kiforralta magából a vizet. De nem volt veszélyes a dolog, nem lett hengerfejes a motor, ám biztossá vált, hogy a hűtőnk kapacitása egyszerűen kisebb a kelleténél. Ezért a második körre már jobban felszerelkeztünk, vittünk vizet magunkkal és folyamatosan ellenőriztük a hűtővíz mennyiségét.
Rallye2.hu: A figyelem mégsem volt elég ahhoz, hogy célba érjetek.
Karner Zoltán: Nem. De nem is ez okozta a vesztünket. A negyedik gyorsasági ugyan etap lett, de mégis sikerült eltűnnie bő fél liter víznek a rendszerből. Oroszlányon úgy toltuk le az autót, hogy az időket nem vetettem össze a korábbival, de határozottan jobbnak éreztem, mint első nekifutásra. Az utolsó gyorsasági következett, a számomra nem túl kedves Nagyveleg, ahol az autónk hátsó része lecsúszott az útról, ami alapvetően nem lett volna eget verő probléma. De a hátsó kerékkel eltaláltuk egy bekötő út padkáját, ami feldobott minket vagy 2 méter magasra és nagyjából 10 méternyi repülés után landoltunk az árokban. Ez szerencsénkre nem volt kibetonozva, puhára érkeztünk. Én a leérkezést követően azonnal indítottam, vártuk, hogy kiszednek minket, de felmutatták a kerekünket és ezzel vált számomra is világossá, hogy itt a vége a székesfehérvári versenyünknek.
Rallye2.hu: Hogyan tovább?
Karner Zoltán: Most még nem tudom. A futóművet revízióra kell vinni, a kasztnit alaposan át kell nézni, így fogalmam sincs, hogy milyen versenyen fogunk legközelebb elindulni. A Rallye2 Bajnokság idén már biztosan nem fog nekünk beleférni. Most úgy vélem, hogy egy év végi MARB futam és a nagy kedvencünk a Szilveszter Rallye vár még ránk 2016-ban. Várhatóan egy nagyobb építésbe kezdünk bele, mert annyi sérülés van már az autón – fényezni is kell – hogy megérett nagyon ezekre a javításokra. A lakatosok és minden szakember barátunk ezt javasolta, hogy 2017-re rohanás és kapkodás nélkül elkészüljön az autó és akkor biztosan rajthoz tudunk állni akár egy teljes Rallye2-es évadon keresztül is. Most már kijöttek a hibái, ezeket kijavítjuk, majd építünk egy tartalék motort, amikkel már nyugodt szívvel nekivághatunk a jövő évi bajnokságnak.
Rallye2.hu – Salánki Gábor