Hulmann Gabinak és Molnár Zsoltinak a szombathelyi kategóriagyőzelmük után nem jött ki a lépés az évad második másfélszeres pontokért vívott versenyén, bár szégyenkezniük sincs miért, mivel karnyújtásnyira voltak csupán, a Baranya Kupán, a P12-es géposztály dobogójától. Gabiék számára nagyon fontos lenne, hogy az év vége előtt még egy nagyobb adag pontot a zsákukba tömjenek, de a Salgó és a Zemplén Rallye-n bizony nem nekik áll a zászló. A Baranya Kupáról és a Rallye2 Bajnokság két hátra lévő versenyéről Hulmann Gáborral beszélgettünk.
A veszprémi pályák legyőzték a Ladátokat. Mit javítottatok rajta, mielőtt elindultatok volna Komlóra?
Tesztelni nem volt időnk, mert annyi munkánk keletkezett a veszprémi futam után a Ladánkkal, hogy egyszerűen nem győztük, csak az utolsó pillanatban készültünk el a javításokkal. A legkomolyabb károkat a futómű – kitört az egyik hátsó kerék is – szenvedte el, de a fékekkel is rengeteget kellett foglalkoznunk a két verseny közötti három hétben. A teszt ideje nekünk Komló főutcáján, a prológon jött el.
Ahol kiderült, hogy nagyon szeret titeket Fortuna, hiszen – a forróságot leszámítva – ideális körülmények között abszolválhattátok a prológ távját.
Szerencsénk volt, mert mi még száraz aszfalton autóztunk, az ég csak nem sokkal utánunk szakadt le. A szervizben ért utol minket a zuháré, és elég komoly tanakodást eredményezett, mert fogalmunk sem volt, hogy milyen gumikat rakjunk föl, az egyetlen péntek esti gyorsaságira. Száraz aszfaltra való abroncsokat szereltünk fel végül. A legnagyobb fejtörést mégsem a gumik okozták nekünk Hosszúhetényen, hanem a fékek, mert állandóan blokkoltak az első kerekek, nem is sikerült túl jó időt mennünk. Az esti szervizben ezt kijavította a csapatunknak, így a szombati rajtot már hibátlan kocsival várhattuk. Ennek ellenére nem hoztuk azt az eredményt, amit a rajt előtt elképzeltünk.
Jobb helyezéseket vártunk magunktól, amiket szerintem miattam, és nem az autó miatt nem tudtunk megszerezni. Technikai hibánk, a kis fékbeállítást leszámítva nem volt, ahogy kicsúszásunk sem. Egyszerűen nem mertem maximálisan elvállalni a pályákat, amik rendkívül gyorsak és lobogósak voltak. Szerepelt olyan gyorsasági is az útvonallapon, amelyiken már mentem korábban, teljes hosszában, mégsem akart ezúttal jól összejönni, elég sokat kaptunk a verseny végén a géposztályban, az első háromtól, nem volt esélyünk Komlón dobogóra állni. Ezzel a P12-es kategóriában és a Lada kupában szerzett negyedik hellyel nem igazán voltunk kibékülve. A bajnokság szempontjából és a veszprémi kiesésünk kompenzálására is jól jött volna a Mecsekben egy serleget érő pozíció a futam végére.
Salgótarjánban ezen lesz lehetőségetek változtatni…
Jó lenne, de sajnos a Salgó Rallye és a Zemplén Rallye „személyében” két olyan verseny vár ránk az év végén, amik még idegenebbek számunkra, mint mondjuk a Baranya Kupa volt. Megpróbálunk szépíteni, de ezek a gyorsaságik már messze nem jelentenek hazai pályát nekünk. Egyik szakaszon sem versenyeztem még, Ceredről azt hallottam, hogy rengeteg a kanyar rajta, már az elején el kell találni a ritmusát, különben esélyünk sincs jó időt autóznunk ezen a klasszikus salgói pályán. Gyorsulnunk kéne. Salgótarjánban jó lenne, ha egy dobogós helyezéssel mutatkozhatnánk be, de tudom, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, mert a bajnokság állandó résztvevői mellett arra számítunk, hogy a jó helyismerettel rendelkező környékbeli „csibészek” is neveznek a Salgó Rallye-ra. Ők feladják majd a leckét nekünk alaposan. Sietünk, megyünk, ahogy tudunk, aztán a végén meglátjuk mi lesz, a salgótarjáni szereplésünk végkimenetele. Ez azért különösen fontos, mert az, több meghatározó dologgal együtt, akár a zempléni indulásunkra is hatással lehet.
Rallye2.hu – Salánki Gábor