Hofbauer Tamásnak és Harmos Gergelynek nagyjából három szakasz jutott a Miskolc Rallye-ból, mert Sajómercse közelében túl közeli ismeretséget kötöttek egy szalagkorláttal és emiatt az autó működéséhez elengedhetetlen folyadékok kikerültek a csattanásig zárt rendszerekből. Az kocsi már talpon, sőt egy amatőr versenyen a csapat még tesztelte is, így nincs más hátra, mint az, hogy kivárjuk a Székesfehérvár Rallye időpontját, ahol Tamásék újra beülnek a Citroen C2R2Maxba és bíznak abban, hogy a hazai versenyükön több szerencséjük lesz, mint a bükki pályákon. Hofbauer Tamással beszélgettünk.
Egerben új csapattal, új autóval álltatok rajthoz. Sikerült mindennel és mindenkivel megismerkednetek? Mit vártatok Miskolctól?
Igen, túl vagyunk a bemutatkozáson és az ismerkedésen, éppen ezért Miskolcon már egy kicsit jobb tempót, jobb helyezést és elsősorban biztos célba érkezést vártunk el magunktól. Mindenképpen végig szerettünk volna menni a versenytávon, úgy, hogy megpróbáljuk egy kicsit forszírozni a tempót is eközben.
Ez csak félig sikerült, mert nem alakultak rosszul az eredmények, de a célba érkezés nem jött össze. Mi történt veletek, milyen volt a miskolci hétvégétek?
A salakpályás bemutatkozásunk remekül alakult, készültem is rá. Ám a depóban elkezdtek minket ijesztgetni, hogy többen is palánknak mentek, és hogy mennyire csúszós a salak, ami nyilván nekünk is csúszott, de szerintem a hallottak hatására a szükségesnél jobban elóvatoskodtuk a három kört. Így is a kilencedik időt autóztunk az abszolút értékelésben. Szerettünk volna ettől jobban menni, de így sikerült. Amennyi sár hiányzott a salakpályáról, azt másnap reggel megtaláltuk Bükkszentkereszten, némi eső kíséretében. Ennek megfelelően esőgumikon kezdtünk neki az első körnek. Az abroncsok az első gyorsasági szakaszon abszolút tökéletesen működtek, még én magam is tátott szájjal csodálkoztam, hogy mennyire jó a tapadásunk az első néhány kanyar után, az esőben. Soha nem mentem még esőben, nem gondoltam, hogy ennyire nagyot lehet autózni a vizes aszfalton. A jó tempót egészen a szakasz végéig tudtuk tartani, de ott az egyik féktávon leraktam az első kereket az út mellé, és a vizes füvön azonnal megcsúszott alattunk az autó. Keresztbe álltunk, megpördültünk, de semmihez nem értünk hozzá, a kocsi nem sérült, csak lefulladt, így gyorsan újraindítottuk, és mentünk tovább. Az időeredmény ezzel együtt sem lett rossz, ezért azt gondoltuk, hogy a tempónkkal nem lesz probléma. Mályinkától tartottunk, ott óvatosabban mentünk, nem történt semmilyen váratlan esemény. Amikor odaértünk a sátai szakaszra, azt tapasztaltuk, hogy felszáradt az aszfalt, tartottunk tőle, hogy az esőgumik nagyon rossz választásnak bizonyulnak majd erre a gyorsaságira. Mégsem ez okozta a vesztünket. Már a Sajómercse előtti elágazásnál jártunk, ahol cél felé kellett elkanyarodni. Nagyon felhordásos volt az aszfalt, én pedig elkövettem egy amatőr hibát. A navigátorom egyértelműen bemondta, hogy egy hármas erősségű kanyar jön, amit én, ki tudja milyen indíttatásból, harmadik sebességi fokozatban akartam bevenni. Jól ismerem a pályát, szinte fejből tudom, mert ott szoktunk tesztelni, nem értem, hogy miért választottam ezt a megoldást. Amikor a zizire ráfutottunk, akkor vált számomra is nyilvánvalóvá, hogy ez harmadikban nem fog sikerülni. Gyorsan visszaváltottam még egyet, és így csapódtunk neki a szalagkorlátnak. Ez egy tankönyvbe illő, amatőr baki volt, nincs mellé mit beszélni. Szerencsére nem csináltunk túl nagy kárt a kocsiban, de miután a hűtő összetört és egy csavar kilyukasztotta az olajtartályt nem tudtuk folytatni a versenyt. Plusz abban a pillanatban ki sem tudtunk szabadulni a szalagkorlát fogságából, mert a kerék beszorult alá. A nézők kiraktak valahogy, de ki kellett állnunk. Három szakaszig tartott a Miskolc Rallye-nk, amit azért bánunk nagyon, mert jók voltak a pályák, nagyon élveztük a versenyzést, és az eredmények miatt sem kellett szomorkodnunk. Soha nem tudjuk meg, hogy milyen lehetett volna a végeredmény.
Arra van esély, hogy megtudjuk, hogy milyen eredményre vagytok jók Székesfehérváron?
Mindenképpen ott leszünk, nekünk szinte hazai pálya Székesfehérvár, földrajzilag a soron következő futam lesz a legközelebb hozzánk, a bajnokság során. Az ismert fehérvári szakaszok mintegy 30 kilométerre vannak tőlünk, nem lehet kérdéses az indulásunk. Szeretjük és várjuk a versenyt, ahol bízunk benne, hogy száraz aszfalton, kifogástalan időjárási körülmények között érünk be a célba, ezt pedig szívesen megfejelnénk egy szép eredménnyel is.
Rallye2.hu – Salánki Gábor