Rimár Tamás és Csicsely Pál a nehézkes felkészülés okán kis híján elengedte a Zemplén Rallye-t, végül a navigátor nem is tudott elrajtolni, Tombácz Péter helyettesítette Szerencsen. Pali sokat nem vesztett, mert rengeteg pech után a céldobogó helyett a sötét mádi éjszakában ért véget a fiúk versenye. Rimár Tamással beszélgettünk.
Bajnoki esélyeitek voltak még Zemplén Rallye rajtja előtt a P13-ban. Milyen tervekkel futottatok neki a mindent eldöntő versenynek, mit vártatok tőle? Hogyan készültetek rá?
Nagy reményekkel készülődtünk Szerencsre, úgy gondoltuk, hogy jó lesz minden, ám ehhez képest minden vacak lett. Szeretjük ezt a versenyt, nagyon jók ezek a pályák, én 2005-ben itt voltam először bajnok, úgyhogy kedvesek is a számomra. A nehezített körülményekkel jóban vagyok, nem féltem, nem tartottam tőle, sőt, inkább örültem is neki, hogy egy igazi, jó rallye-s futamon vehetünk részt. Ehhez képest egyáltalán nem sikerült a verseny, de a remények azok tényleg megvoltak, hogy jó lesz.
Örülhettél, mert nagyon nehezek voltak a körülmények. Milyen volt a verseny, mi történt veletek?
Sajnos az utolsó pillanatban készült el az autó, mert én kint voltam, legtöbbször kint vagyok Angliában, és a futamok előtti hétvégén szoktam hazajönni. A felkészülés közben felmerültek olyan előre nem látható problémák, amiket csak nagyon a végén tudtunk orvosolni. Olyan kapkodós lett felkészülés vége, hogy már az is felmerült bennünk, hogy el sem megyünk a versenyre. Csütörtökön reggel indultunk, de szerda este még javában szereltük az autót. Háromszor mentünk el az esztergályoshoz, hogy minden klappoljon, és még úgy se klappolt. Valamiért nem működött normálisan a motor sem, illetve még mindig nem tudjuk, hogy miért nem ment rendesen. A Zemplén Rallye-n végig V-Tec nélkül mentünk. A pályabejárás közben derült ki, hogy Palinak baj lett a szemével, úgyhogy félbe hagytunk mindent és rohantunk Miskolcra, ahol este már meg is műtötték.
Akkor az már szinte biztos volt, hogy kihagyjuk ezt a versenyt, de az utolsó utáni pillanatban Magyari Beck Szabi közreműködésének, meg a Felügyelő testület, illetve a Versenyigazgató jóindulatának, köszönhetően tudtunk navigátort cserélni, Tombácz Peti ült be mellém. Vele mentem a Győr Rallye-n is, szeptemberben közösen jártuk be a pályákat, de ezúttal úgy ült be, hogy nem is a saját itinerét, hanem a Paliét kellett olvasnia, ráadásul az életében nem ment még ezeken a pályákon, ő még egy kezdő navigátor. Nagyon-nagyon sok energiát fektettem abba a verseny során, hogy őt ritmusban tartsam, hogy ne veszítsük el a fonalat. Eközben az autó továbbra sem ment rendesen, de úgy voltunk vele, hogy jó, mindegy, hogy megy, csak teljesítsük a versenytávot, valahogy guruljunk át a céldobogón. Az is egy nagyon “jó”, mondjuk inkább azt, hogy hasznos tapasztalat volt, hogy nem tudtam igazi munkára bírni a hátsó gumikat, konkrétan tiszta hidegek maradtak. A második körre jobb megoldás híján felraktam az esőgumikat hátra, és azon tök jól működött az autó. Ez egy nagyon jó tapasztalat volt. Egészen a power stage-ig jutottunk, de a mádi gyorsaságin megállt az autónk. Itthon kiderült, hogy mi volt a probléma. Az ékszíjunk, amiből a Győr Rallye előtt került fel egy vadonatúj, az elkezdett kirojtolódni, és szétverte a főtengelyjeladóhoz menő vezetéket, és ez zárlatot okozott, kiverte a motorvezérlőnek a biztosítékát. Ez lett a vége.
Idén még valami? Mondjuk egy Szilveszter Rallye, vagy valami kisebb verseny?
Szilveszter talán, még nem tudom, ezen még gondolkodom, mert Pali azt nem szereti. Ha összerakjuk az autót jó lenne kipróbálni, ezért adok egy pici esélyt a Szilveszter Rallye-nak, de nem valószínű, hogy nevezünk. Én most kb. 20-30% esély mondanék arra, hogy decemberben végül tényleg elmegyünk és autózunk egyet a Hungaroring környékén.
Mielőbbi gyógyulást kívánok Palinak!
Köszönjük szépen!
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor