Virág Tomi és Matics Barbi szenzációsan kezdte a Veszprém Rallye-t, a P12-esek között két harmadik helyet is elértek a szakaszokon, de a hajmáskéri nagy ugrató megtréfálta őket és csattanós véget vetett a versenyünknek. A kár szerencsére nem vészes, Tamás és Barbara napról napra egyre kevésbé érzi a landolás utóhatásait, ezért már izgatottan tervezik a következő futamukat, amit ezúttal nem a Rallye2 Bajnokság, hanem a MARB mezőnyében, aszfalton készülnek megvívni. Virág Tamással beszélgettünk.
Veszprém előtt Szombathelyen találkoztunk veletek utoljára. Mivel töltöttétek az időt a Rallye2 Bajnokság két murvás futama között?
Az Iseum Rallye-n alkalmazott beállításokhoz képest még egy kicsit emeltünk az autónk hasmagasságán, azt gondoltuk, hogy nem árt majd, ha a Ladánk alja távolabb kerül a veszprémi murvától, ami ellen egy kis a védelmet is felszereltük a padlólemezre. A motoron és a hajtáson nem változtattunk, mindenben maradt az autónk egy sima A-s kocsi. Az első Veszprém Rallye-nkra készültünk, és a pályabejárás után azt gondoltuk, hogy a hegyesdi szakasz lesz a kedvencünk. A pálya vonalvezetésében és minőségében egyaránt. A másik két szakasztól inkább féltem, mintsem vártam volna őket. Kislőd nyomvonala nagyon tetszett, de tartottam attól, hogy a nyomvályúk rettenetesen mélyek lesznek, a sziklák pedig megdolgozzák a kocsink alját. Hajmáskérről is ugyanezt feltételeztük, de versenytempóban, annál, mint amire előzetesen számítottunk valamivel jobbak lettek a körülmények. Végül már mindhárom gyorsasági tetszett.
Majdnem három szakaszt teljesítettetek, milyen volt a versenyetek?
A vártnál sajnos rövidebb. Mivel ez volt a bemutatkozásunk a Balaton parti futamon, egy kicsit szorongtam, izgultam a rajt előtt. De alig kezdtük el a kislődi gyorsaságit, nem hinném, hogy két kilométernél többet mentünk, kezdtem feloldódni, Barbi jól mondta az itinert, kezdtem ráérezni a murvára, a pályára, az új Pirelli gumikra. Nem tudtuk, hogy mire számítsunk, de az első tapasztalataink minden kétségünket eloszlatták. Óvatosak voltunk, ám jól viselkedett a kocsink, hamar elnyerte a verseny a tetszésünket. Átgurultunk Hegyesdre és a kedvencnek ígérkező gyorsasági hozta is azt, amire számítottunk. Élveztük a második szakaszt és az öröm sem maradt el, remek idő kerekedett belőle a végére, az első gyorsaságihoz hasonlóan itt is a P12-es géposztály harmadik helyét szereztük meg. Vártuk, hogy visszatérhessünk Hegyesdre, de nem jutottunk el oda másodjára is.
Mi történt veletek a lőtéren?
Elmértünk egy ugratót. A gyorsaságink amúgy a rajttól, egészen a hajmáskéri nagy ugratóig teljesen rendben volt, jól alakult minden, annak ellenére, hogy a Rallye2 előtt, az ORB mezőnye is végigszáguldott a pályán, így már hagyott maga után némi kívánnivalót a murva minősége. Olyan sziklák és kövek „nőttek ki” a földből, amik a pályabejáráson még nem voltak ott, így be sem írhattuk őket az itinerbe. A kocsink jól viselkedett, átlépett minden akadályon.
A nagy ugratón is rendesen átlépett…
Sajnos én vétettem egy amatőr hibát mielőtt „elrepültünk”. Rosszul mértem fel az ugratót és túlzott tempóval érkeztünk meg a „kilövőálláshoz”. Pontosan ugyanúgy közelítettük meg a nagy ugratót is, mint az előtte lévő két kisebbet. Harmadik fokozatban, gázelvétel nélkül. Ám amint rámentünk, abban a pillanatban tudtuk mindketten, hogy ez nagyon sok lesz, és azt gondoltuk, hogy innen nem fogunk tovább menni. Csak utasok voltunk a karosszériában, sok mindent nem tehettünk. A repülés elég sokáig tartott, volt időnk átgondolni egy-két pillanat alatt dolgokat. Vártuk a leérkezést, amiről sejtettük, hogy fájdalmas lesz nekünk és az autónak egyaránt. A landoláskor kitört a jobb első kerék, minket természetesen megrántott az öv, nem esett jól a becsapódás sem, de ahhoz képest mindhárman olcsón megúsztuk ezt a kalandot. A kocsihoz csak egy sárvédő, egy homlokfal és futóműalkatrészek kellenek, más nem károsodott javíthatatlanul. Sok minden elgörbült, de sem a nyúlvány, sem a torony nem ment el, jól bírták a strapát, mi pedig szerencsére már jobban vagyunk.
Tudsz már arról valamit mondani, hogy hol és mikor álltok újra rajthoz?
Úgy tervezzük, hogy augusztusban, az oroszlányi MARB rallysprinten, a déli régió futamán indulunk legközelebb. A Rallye2 Bajnokságban, az idei évben csak a két murvás futamot terveztük, így a Veszprém Rallye után most azt mondom, hogy nem valószínű, hogy idén még egy futamon részt veszünk, a Rallye2-ben. De reményeink azért vannak, meglátjuk, hogy hogyan alakul a sorsunk a közeljövőben, ha minden összeáll, akkor akár még nekünk is összejöhet egy futam, a Rallye2-ben, a 2018-as esztendőben.
Rallye2.hu – Salánki Gábor