Vass Károly és Hoferka Péter számára sem volt egyszerű a Székesfehérvár-Veszprém Rallye, az első körben pedig nem csak a hőség kínozta Karcsit, hanem a szükségesnél két számmal kisebb kölcsöncipője is. Vass Károllyal beszélgettünk.
Egyedüli Just4Fun-os versenyzőpárosként neveztetek be a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-ra, a Rally2 Bajnokság mezőnyébe. Hogyan készültetek erre a csöppet sem könnyű menetre és mire számítottatok a forró hétvégén?
Úgy éreztük, hogy nem szeretnénk két napon és 500 kilométeren át hajtani ebben az őrületben, de egy kicsit mégis jó lett volna murván versenyezni, ezért neveztünk a Rally2-be. Mivel nem terveztünk és nem is megyünk teljes bajnokságot, így a Just4Fun-t választottuk, hogy ne keverjünk be senkinek a játékába, ne szerezzünk pontokat. A tervünk legfontosabb része az volt, hogy mindenképpen érjünk be a célba, mert ez a legutóbbi két versenyünkön nem sikerült, és eközben a pályák mellé kilátogató szurkolókat is szerettük volna egy kicsit szórakoztatni, megörvendeztetni. Reméljük, hogy ez összejött…
Kívülről nézve nem volt benne hiba. Milyen volt belülről?
A célba érkezést kipipáltuk, ennek örültünk, és az időink alapján még egészen jó eredményt is érhettünk volna el, ha benevezünk az értékelt mezőnybe. Az autónkban keletkezett bőven kár, de ez minden Veszprém Rallye-n így van, a legtöbb autó esetében. Nekünk szétszakadt a kuplungtárcsánk, elment a kormányművünk, elfogyott 6-7 gumink, – de ez egy itteni versenyen szinte általános – és fogytunk fejenként két kilót. Az első, kislődi gyorsaságink egészen sima lehetett volna, ha reggel nem felejtem otthon a cipőmet. A navigátorom, Peti cipőjét kellett felhúznom, ami két számmal kisebb volt, mint az én lábam, ezért a nyitó szakasz nagyon szenvedős volt nekem. Úgy éreztem magam, mint Csipkerózsika. Vagyis nem. Megvan! Ő az alvós, akkor a másik, azaz Hamupipőke a tűsarkúban. 🙂 Petinek a kollégánk 46-os cipője jutott, nem is panaszkodott, kényelmesen elfért benne a lába, ő nagyon vidám volt. Attól viszont egyikünk sem volt vidám, hogy a szentgáli gyorsasági szakasz már első nekifutásra is rettenetes állapotban volt, már ekkor sokat kapott az autónk.
A Kislőteret élveztük, csúszkáltunk rajta, poros volt, néhol nagyon tempós, és tetszett, hogy ahol lehetett, ott a nézők is megjelentek szép számban. A kör végére nagyon elfáradtunk, jól esett a szervizben a 40 perces pihenő, és az autót is volt időnk felkészíteni a következő három gyorsasági szakaszra. Hegyesd egy kiváló gyorsasági, talán a finnországi szakaszokhoz is hasonlít, csak azért nem volt a szívünk csücske, több versenyzőtársunkhoz hasonlóan, mert a nagy melegben egy 40-45 kilométeres etapot kellett teljesítenünk, hogy eljussunk a rajtjáig. 36-38 Celsius fokban ezt nem igazán kívántuk, de gond nélkül abszolváltuk az összekötőt, ahogy a gyorsaságit is. Egyetlen, nem is kicsúszásunk, hanem inkább tévesztésünk volt benne, panaszunk nem lehetett semmire. Nem úgy, mint az utolsó két szakaszon. Kislőd közepe ekkorra kritikán aluli állapotba került, soha nem mentem még ennyire rossz minőségű talajon ezen a gyorsaságin, a kartervédőnket teljesen szétszaggatta az út. Ezután jött a zárószakasz, a Kislőtér.
Kétséges volt, hogy egyáltalán odaértek e, hiszen a kormányzással is komoly gondjaitok voltak.
A kormány az elfordult körülbelül 30 fokot, csak a kerekek nem fordultak vele együtt, plusz kifordult a felni pereme és egy jókora pukli nőtt az egyik guminkra. Nem voltunk könnyű helyzetben, az sem volt biztos, hogy defekt nélkül leérünk a gyorsaságiról, de végül, ha nem is kicsi küzdelem árán, de megoldottuk a feladatot. Mondjuk ezekkel a problémákkal néhány 150-160 kilométer/órás tempóról vett féktávunk tartogatott bőven izgalmakat. Elég volt olykor összeszedni az autót. A célban elégedettek voltunk, jó szájízzel tértünk haza a versenyről.
Hol láthatunk titeket legközelebb?
A Székesfehérvár-Veszprém Rallye után hamar nekiláttunk a hibák feltárásának, levettük a váltót, igyekszünk minél hamarabb újra versenyképessé tenni a kocsit. Augusztusban valószínűleg rajthoz állunk a Rally3 Bajnokság oroszlányi futamán, de oda ugye csak egy tökéletesen felkészített autóval érdemes elindulni, úgyhogy serényen dolgozunk azért, hogy ott lehessünk a verseny rajtjánál.
Rallye2.hu – Salánki Gábor