Várnai Dávid és Szabó Tamás jól tartotta magát a Vértes Rallye-n, az összetettben és a kategóriában is, a srácok élvezték a versenyzést, lapjával érkeztek a murvás részekre, de az ötödik szakasz után, a hatodikon, letaglózó élményben volt részük. Dávidnak ráadásul duplán is. Várnai Dáviddal beszélgettünk.
Nem telt eseménytelenül nektek az utóbbi időszak, bár a Rally2-ben elég régen láthattunk titeket.
A Rally2 Bajnokságban az Orfű Rallye-n indultunk utoljára, áprilisban, majd júliusban a Veszprém Rallye-ra kibéreltünk egy CanAm Maevrick X3-at és azzal ugráltunk egy kicsit a lőtéri murván. Ettől függetlenül hosszú volt a kihagyás, jó volt visszaülni a Hondákban. Az utolsó Rally2-es versenyünk tehát Orfűn volt, azóta mindössze annyi történt az autóval, hogy a városban, utcai tempóban mentem vele egy kört, kb. három kilométert. A gátló szára meg lett hosszabbítva, így a Vértesi pályákon már érezhetően magabiztosabban mozgott az autónk. Örültünk, hogy ezúttal nemcsak hat gyorsasági szakasz került fel az útvonallapra, hanem nyolc, ezt bárhol, bármikor szívesen vennénk.
Milyen volt a versenyetek?
Én konkrétan a nyaralásból estem haza, úgyhogy sok idő nem volt a felkészülésre a verseny előtti héten. Szombaton bejártuk a pályákat, Kőhányásról rengeteg videót megnéztem. Guttamásiról sejtettem, hogy nem fog feküdni nekünk, a kigyorsítások miatt, mert rengeteget kell tekernem a kormányon a lassítóknál. Ilyen a kormányművünk… A nagy szünet miatt vasárnap reggel, Pusztavámon úgy éreztem magam, mintha pályafutásom első gyorsasági szakaszára készülnek. Kapkodva vettem a levegőt, hevesen dobogott a szívem, és ez még a harmadik gyorsasági szakaszra sem múlt el. Ehhez képest egészen jó eredményeket sikerült elérnünk, végig a mezőny elejében a dobogón és annak a közelében autóztunk. És mindezt teljesen biztonságosan, kockáztatás nélkül tettük. Ha nagyon odacsapunk volna a lovak közé, akkor lehet, hogy Vitek Viktorékat el tudtuk volna kapni, de nem akartam túlfeszíteni a húrt. Ennek ellenére a második kör második szakaszán, Kőhányáson, Viktorék, Ifj. Fogarasi Attiláék, illetve köztünk mindössze 3,2 másodperc különbség alakult az első három helyen, ami Attila kissé beteg tempóját elnézve nagyon jónak számított, rettenetesen szoros eredmény. Verseny után visszahallottuk, hogy a Rally2 Bajnokság első 8-10 autója őrületes tempót ment, a szurkolók megvoltak, őrülve, buzdítottak minket minden rendelkezésükre álló eszközzel. Annak ellenére, hogy nem feküdt nekünk a Guttamási pálya még azt is élveztük ebben a formában, ahogy elvitték a végét egészen Fehérvárcsurgóig. A Pusztavám-Oroszlány szakaszon óvatosak voltunk, mehettünk volna tempósabban, is akadt olyan kanyar, amin még bátrabban is átfért volna, de nem forszíroztuk a végletekig. Inkább csak élvezetből mentünk, tök jó volt minden. Voltak kalandos pillanataink, főleg a kőhányási murvás részt imádtam, oda beesni, keresztben, jó nagy tempóval, lapjával, az hatalmas érzés volt.
Elég sok videóba be is kerültünk ezzel a produkciónkkal a verseny végén. Kőhányás amúgy is közel áll a szívemhez, kedvelem az ilyen tempós, lobogós, dobálós gyorsaságikat. A hatodik gyorsasági szakaszra tartunk éppen, az etapon már melegítettem a gumikat, ám amikor egyszer jobbra rántottam a kormányt, akkor az autó betorpant egy pillanatra. Nyomtam neki, a gázt teljesen jó volt, de mégiscsak bosszantott, hogy mi történt. Minél jobban mozgattam az autót, annál jobban rángatott, majd már csattogott és durrogott is, olyan volt, mintha kapitulált volna a gyújtás. Megszűnt az alapjárat, túráztatni kellett, mi pedig gyertya hibára, vagy valami hasonló problémára gyanakodtunk. A versenyzőtársaink azt mondták, hogy próbáljunk meg vészvillogóval végig menni Guttamásin, mert akkor már nem volt időnk szerelni. A második lassítóig jutottunk, ott állt le végleg a kocsink. Elég mérges voltam, nem nagyon tudtam leplezni a csalódottságomat, mert az abszolút harmadik helyen álltunk, 1,4 másodperccel lemaradva a dobogó második fokáról. Ezek után Tomi véletlenül rám csukta a csomagtér ajtaját, jól bevertem a fejemet, szinte leütött, ezzel a koppanással végképp koronáztuk a hazai versenyünket.
Hogyan tovább? Mit terveztek még 2021-re?
Legjobb tudomásom szerint már nem lesz idén versenye a Rally2 Bajnokságnak, így fogalmam sincs, de a murvát szeretjük, ezért a Mikulás Rallye-t még meggondoljuk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor