Tordai Gábornak és Veres Istvánnak nem sok szép emlék termett eddig a Rally2-ben, Gabinál többet talán senki sem szuperrallyezott az utóbbi versenyeken, de végre megtört a jég, összeállt a Ladájuk, és Pálházán nemcsak célba értek, hanem szakaszgyőzelmet is szerezve, a 2WD kupa ezüstérmeseként zárták az évad – számukra – utolsó versenyét. Tordai Gáborral beszélgettünk.

Egerben indultatok utoljára, ahol nem úgy sikerült a verseny, ahogy szerettétek volna. Sok minden változott azóta körülöttetek. Mit vártatok Pálházától?

Abszolút nem volt rajtunk nyomás, mindössze egy jót szerettünk volna autózni a Zemplénben, éppen ezért úgy vágtunk neki a futamnak, hogy az időeredmények egyáltalán nem érdekelnek, megpróbálunk a nézők és a saját magunk szórakoztatásáért kocsikázni. Számunkra ez volt az év utolsó versenye, csak jól szerettük volna érezni magunkat, persze úgy, hogy közben az igencsak hosszúra nyúlt pechszériánkat lezárva végre a célban fejezzük be a versenyt.

Ez sikerült, ráadásul még szép serlegekkel is gyarapodott a gyűjteményetek. Hogy éreztétek magatokat Pálházán?

Úgy néz ki, hogy rátaláltunk arra a szervizcsapatra, és arra az emberre, aki profi módon, és időben képes felkészíteni a versenyautónkat egy futamra. Ez volt az első olyan versenyünk azóta, amióta a Rally2 Bajnokságba tettük át a székhelyünket, hogy a rajt előtt már két héttel készen állt az autó, így ki is tudtuk próbálni. A próbakörön beállítottuk a lámpákat, de jelentkeztek apróbb hibák is.

Milyen érzés volt? 🙂

Hihetetlen. 🙂 El sem merem mondani, hogy milyen felemelő volt nyugodtan elindulni a versenyre. A feltárt hibákat orvosoltuk, óriási köszönettel tartozunk Orbán Norbinak, és Bodnár Attilának, Debrecenből ezért. Mindketten nagyon profik. A versenyen, az első gyorsasági céljában megdöbbenve láttuk, hogy indításként, a 2WD kupában a harmadik helyen sikerült beérnünk. Ezen eléggé elcsodálkoztunk, mert nem gondoltuk azt, hogy ennyire gyorsan megyünk, sőt a szakasz első komolyabb jobbos kanyarjában orral előre beestünk, de végül sikerült kijönni az iszapból. Így lett meg a harmadik hely. Erdőbényén mindezek után másodikként intettek le minket, amit Telkibányán megkoronáztunk egy 2WD kupa szakaszgyőzelemmel. Alaposan elkerekedett a szemünk, de hihetetlenül örültünk neki. Ezeknek az eredményeknek az lehetett az oka, hogy nem volt rajtunk egy picike nyomás sem, felszabadultan, és látványosan versenyezhettünk. Mi is élveztük. Viszont a második körben, az első szakaszon, Kőkapun sikerült úgy megütnünk a bal első futóművet, hogy onnantól kezdve képtelenség volt egyenesen tartani az autót, nehéz volt még irányítani is. Az erdőbényei szakasz Baksai Laciék balesete miatt sajnos etap lett, kívánunk nekik mielőbbi gyógyulást, és teljes felépülést. A nagy köd miatt kivételesen bizakodtunk abban, hogy a power stage-et is etappá nyilvánítják, mert nagyon tartottunk attól, hogy a sérült autónk nem fogja kibírni az utolsó szakaszt, ha versenytempóban kell rajta autóznunk. Végül nem törölték a gyorsaságit, a több, mint 40 másodperc előnyünket kellett a mögöttünk álló vetélytársainkkal szemben beosztanunk. Leevickéltünk a pályán, így szereztük meg a 2WD kupában az ezüstérmet. Hatalmas volt az örömünk, mert nem gondoltuk, hogy kupákkal térhetünk haza a Pálháza Rallye-ról, ahová egyébként nem úgy indultunk el, hogy serlegeket akarunk szerezni. Nem ez volt a fő célunk, de mit mondjak? Nem bántuk. 🙂 Gratulálunk Péter Páléknak a 2WD kupa győzelemhez!

Azt mondtad, hogy a 2020-as évnek itt a vége, fuss el véle.

Nagyjából így is gondolom. A Mikulás Rallye-ra biztosan nem megyünk, pláne annak tudatában, hogy terveink vannak az autóval, és ezeknek nem tenne jót, ha most alaposan összevernénk az egészet, a lőtéri murvával. Annyit elárulhatok, hogy kategóriaváltáson gondolkodunk, és a Szilveszter Rallye-nk, sorsa – már amennyiben lesz – ennek a tervünknek a sikerességén múlik.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!