Merencsics Árpi és Laboncz Laci óriási sikerrel zárta a 2019-es esztendőt, hiszen a Mitropa kupán, a Historic-ban abszolútban és kategóriában is bajnoki címet szereztek. Az idei évben viszont nem folytathatja együtt a versenyzést a sikeres páros. Árpi körül szinte minden és mindenki megújul, de a pilóta elhatározta, hogy a lécet azért sem engedi lentebb, idén újra megcélozzák a dobogó legfelső fokát. Merencsics Árpáddal beszélgettünk.  


2019-ben a Mitropa kupán, a Historic Bajnokságban, a kategóriátokban és az összetett értékelésben is bajnokként zártátok az évet. Mennyire volt nagy falat ez a győzelem? 

Könnyűnek egyáltalán nem mondanám az előző szezont, mert nagyon hosszú és küzdelmes volt az évünk. Amelyik futamon csak tudtunk, elindultunk a Suzkinkkal, sok kilométert teljesítettünk. A kis Swift véletlenül sem egy erőgép, a maga 100 lóerejével, a géposztályában is kerülnek tőle erősebb kocsik, az összetett értékelésben meg pláne. A legfontosabb mindig az volt, hogy biztonságosan célba érjünk, kerültük az olyan szituációkat, amikben túlfeszül a húr, mert annak általában a vége előre borítékolhatóan, egy kiadós esés lesz. Nem akartunk egy hiba miatt elölről nekirugaszkodni mindennek. Egy ilyen öreg autót már nem feltétlenül csak az anyagiak miatt macerás talpra állítani, hanem az igencsak akadozó alkatrész ellátás is keresztbe tehet. Alig találni hozzá például karosszériaelemeket. Úgy vélem, hogy egy Peugeot 208 R2-höz manapság sokkal egyszerűbb beszerezni bármit, mint a mi Swiftünkhöz. Szóval leginkább a saját kedvünkre autóztunk, a lehető leggyorsabban, de biztonsággal. Figyeltünk arra is, hogy ne mondhassák ránk azt, hogy háttal ülünk a kocsiban és szúrja a kormányrúd a hátunkat. 🙂 Az eredményeinket elnézve úgy érzem, hogy ez sikerült. A szezon elején harmadik, negyedik, ötödik helyekkel gyűjtögettünk értékes pontokat, majd jöttek a jobb eredmények, ezek együttesen hozták el nekünk a győzelmet. A Baranya Kupán jól mentünk, külföldön pedig sokkal népesebb mezőnyben is szépen helyt állt az autónk, és mi is. A legjobb pillanatunk természetesen az volt, amikor az utolsó előtti fordulóban, Olaszországban, Bassano-ban megszereztük a bajnoki címet, pontosabban akkora előnyre tettünk szert, amit az ellenfeleink a 3 Stadte Rallye-n már nem tudtak ledolgozni. Minden verseny nagyon jó volt, gyönyörű természeti környezetben autózunk, sok szép élménnyel gazdagodtunk, de ez a momentum volt nekünk a csúcs. A legrosszabb pillanatunkat szintén Olaszországban éltük meg, a Rally Casentino-n, ahol nem tudtuk befejezni a versenyt. Döntenünk kellett, az abszolút első helyről kényszerültünk kiállni. Nem nevezném felemelő érzésnek. 

A 3 Stadte Rallye hétvégéjén sem unatkoztatok, más programot találtatok magatoknak… 

Ezt így is terveztük. Úgy voltunk vele, hogy mindenképpen Bassano-ban lesz az utolsó bajnoki futamunk. A 3 Stadte Rallye-val egy időben rendezték meg a Rallye Legendet, és úgy voltunk vele, hogy ha törik, ha szakad ott már rajthoz állunk az időközben elkészült  VFTS-el. 

Hosszú ideje vezetted már a Suzukit, teljesen logikus lett volna, ha szereztek mondjuk egy elől hajtós, de erősebb Historic autót helyette. Vagy akár egy újabb R2-est. Miért éppen a Lada VFTS lett a befutó? Mentél már korábban Ladával? 

Előbb a kérdés második felére felelek, ez egyszerűbb lesz. Nem sokat mentem Ladával. 🙂 Egy kollégám kinézett magának egy VFTS-t, én pedig elmentem vele, hogy segítsek neki a döntésben, és persze ki is próbáltam az autót, egy-két kört fordultam vele. Az egy erősebb, nyomatékosabb kocsi volt, másabb váltóval, 1.9-es motorral, játszós gumival. Meglepően jól sikerültek az ismerkedős kilométerek.

Időközben jött egy lehetőség, tudtunk venni egy becsövezett Lada „bódét”, ami láthatóan igényelte a törődést. Kellett rajta dolgozni, de mégis megvásároltuk, mert úgy terveztük, hogy kipofozzuk, és lesz egy olyan karosszériánk, amit némi profittal el tudunk majd adni. Aztán addig-addig nézegettük, hogy jött az ötlet, hogy mi lenne ha megépítenénk teljesen az autót és játszanánk egy kicsit? Édesapám is ment a nyolcvanas években egy N csoportos Ladával, most pedig kiderülhet, hogy én mit tudok a Historic-os VFTS-el. A Suzukit egyelőre pihentetjük. Igazad van, az jó lett volna, ha tudunk menni mondjuk egy Peugeot 208 R2-vel, az lett volna igazán szép előrelépés. Ehhez viszont kellene még néhány jó lehetőség, azok nélkül nem tudnék nyugodt szívvel beülni egy ilyen komoly versenyautóba. A hosszabb takaró hiányában nem tudnám a maximumot kihozni egy olyan kocsiból. Még nem néztem utána, hogy mibe kerülne itthon egy Peugeot 208 kupás év, de szerintem a Mitropa kupával idén is jobban fogunk járni. Szenzációs a szervezés, minden szuper, mindig jól érezzük magunkat, nehéz lenne ott hagyni a nemzetközi porondot.  Jól fogok e menni a Ladával? Meglátjuk… Többen is azt mondták, hogy szerintük megvan rá az esély.  

Mi a terv az idei évre? Olvastam olyat, hogy szeretnél bajnoki címet védeni. 

Kisebb jubileumot ünneplek 2020-ban, mert éppen 15 éve teljesítettem az első versenyemet, egy Trabanttal, Kővágószőlősön. Jó lenne ezt méltóképpen   megünnepelni. Ehhez úgy kell felkészíteni a kocsinkat, hogy a versenyeken ne nagyon kelljen szerelni, mert azt nem szeretjük. Kapkodós, stresszes, ketyeg az óra, nem szokott az ilyen munkából jó dolog kisülni. Nehéz volt a Suzukival megszerezni az elsőséget, és szerintem regnáló bajnokként garantáltan mindenki minket akar majd megelőzni, nehezebb lesz a titulust megvédeni. Pláne úgy, hogy magán a bajnokságon kívül minden megváltozik körülöttem. Az autó, a navigátor, és részben a csapat is. Édesapámon mellett egyetlen szervizes ember szokott elkísérni minket, idén ő nem tud velünk jönni. Keressük az utódját. Ezért lenne különösen fontos, hogy sokat menjek és teszteljek a rajt előtt. 

Mennyire szereted az Unicumot? 🙂 

Én szívesebben sörözök, vagy borozok, ha úgy alakul. Az Unicumot meghagyom inkább az új navigátoromnak. 🙂  

Szóval, mennyire szereted Unicumot? 🙂 

Igen, Béres Attilával, azaz Unicummal fogunk idén együtt versenyezni, aki egy sokat látott, tapasztalt, profi navigátor, jó ember, tudja, hogy mi a dolga, és, hogy mikor mit kell csinálnia. Régen, emlékeim szerint Geresdlakon mentünk már együtt egy versenyen, egy sprinten, de utána más utakon jártunk. Az egy jó futam volt, sokat tanultam tőle ennyi idő alatt is. Ezeket a tanokat tavaly felhasználtam, tudatosan nyugtattam magam bizonyos helyzetekben, ami segített abban, hogy kihozzam magamból a maximumot. Szükségem lesz idén is a tudására, mert, amíg egy sprinten szinte meg tudja tanulni az ember oda-vissza a gyorsaságit, integethet a navigátor, de a Mitropa kupa pályái nem ilyenek. Ott kanyar van kanyar hátán, főleg Olaszországban. Elengedhetetlen a jó navigátor. Szeretnénk gyorsan menni, de ehhez még össze kell szoknunk egymással és az autóval is. Ha úgy alakul a helyzet, hogy esélyünk lesz a győzelemre, akkor amit kell, azt természetesen alárendeljük a címvédésnek. 

Hány futamot terveztek? 

Amennyiben a lehetőségeink engedik, és a kocsink is úgy gondolja, akkor az összest a Mitropa kupában. Ez kilenc versenyt jelent. Plusz ha kapunk meghívást valahová, vagy netán szimpatikusnak találunk egy hazai versenykiírást, akkor még néhány további bejegyzéssel gyarapodhat a 2020-as versenynaptárunk. Ez még a jövő zenéje. Ráadásul idén megházasodok, az esküvőnk időpontját úgy választottuk ki a párommal, hogy az ne ütközzön a versenyeink dátumával. 🙂 Óriási szerencsém van a menyasszonyommal, Katinkával, hiszen mindenben támogat és teljesen pozitívan áll hozzá a rallye-s dolgaimhoz, amit köszönök szépen neki. Az is biztos, hogy a Rallye Legend-et a világ összes kincséért sem hagynánk ki az idén sem. Okosan, ügyesen kell versenyezni, nem szabad odaverni sehol a kocsinkat és akkor szinte biztosan ott lehetünk minden eltervezett versenyünkön, és jó évet kanyaríthatunk a 2020-asból, a részben régi, részben új csapatunkkal. 

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Fotók forrása: Merencsics Árápd/Facebook

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!