Ruszkai Attila és Bodnár Attila két okból kifolyólag is hagyott bent időt a Kazincbarcika Rallye-n, de a célban nem voltak szomorúak, a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-n pedig lehet szépíteni. Ruszkai Attilával beszélgettünk.
Miskolciak vagytok, szinte hazai verseny volt nektek a Kazincbarcika Rallye. Mit vártatok tőle?
Mint, ahogy tavaly, idén is szerettünk volna viszonylag jó eredménnyel célba érni Kazincbarcikán, és erre utólag azt mondhatom, hogy ha nem is a terveknek megfelelően, de nagyjából sikerült is.
Miért csak nagyjából? Mi történt veletek a gyorsaságikon?
Két kivételtől eltekintve egészen jó időket tudtunk autózni, és ezek közül egyel már a prológon sikerült meglepnünk magunkat. A salakpályás prológra mi úgy indultunk el Kazincbarcikáról, hogy szakadt az eső, ezért felraktuk az intermedia gumikat. Nem akartunk össze-vissza pörögni, csúszkálni a salakon, de mire mi kigurultunk a három körre, már szinte száraz volt a talaj. Elég gyorsan haladtunk, annak ellenére, hogy amennyit csak lehetett keresztbe mentünk a bemelegítő 1200 méteren.
Kikerekedett a szemünk, hogy egy ideig vezettük az abszolút értékelést, de végül Bencs Zoliék 0,7 másodperccel megelőztek minket. Nem ez volt a terv, de soha rosszabb kezdést! A gyorsasági szakaszokon másnap nem jöttek ki annyira az elsőkerekes, gyári építésű és a hátul hajtós Ladák közt a különbségek, mint azt vártuk. Az első körben, a Felőkelecsény-Szuhogy szakaszon, megforogtunk, nem sokon múlt, hogy a mutatványunknak ne az autónk lássa a kárát. Megúsztuk a kalandot, de azt már nehezebben mozogtuk ki, hogy időt vesztettünk.
A verseny során másodpercekre mentünk egymástól, nem igazán segített nekünk a piruett. Imolára megráztuk magunkat, hiba nélkül sikerült. A második körben tiszta volt minden szakaszunk, nem zavart és nem hátráltatott minket semmi, ott tudtunk jókat autózni. 7-es gumikkal mentünk, nem volt rossz, aránylag tudtuk hozni azokat az eredményeket, amiket elképzeltünk. Az utolsó körre tettük fel az 5-ös keménységű abroncsokat, amik a 7-esekhez képest jóval pontosabbak voltak, ekkor egy kicsit bántuk, hogy nem cseréltünk egy körrel hamarabb. Felbátorodtunk ettől, még gyorsabbak akartunk lenni. Ez a Rudabányai tónál lévő murvás rész majdnem legvégéig ment is, de ott beragadt harmadik fokozatba a váltónk, így kellett eljutnunk a szakasz céljáig. A miértre nem tudtam rájönni a belső kamerás felvételek alapján sem, pontatlan váltásunk nem volt, egyszerűen beragadt és ennyi. Rég történt ilyen velünk. „Szerencsénkre” elég tempós részek jöttek, aztán olyanok, ahonnan jól kellett volna kigyorsítani, így ez a „beállítás” igazából sehová sem volt megfelelő.
Annak azért tudtunk örülni, hogy nem mondjuk másodikba ragadt be a kar, mert akkor még nagyobb bajban lettünk volna. Etapon sikerült rendbe szednünk, az utolsó szakaszon már nem volt vele probléma. A forgással együtt kb. 25 másodpercet vesztegethettünk el, de célba értünk, és az eredményeink sem lettek kétségbeejtők. Abszolút 11-ik helyen zártunk, az időveszteség nélkül valószínűleg ott lehettünk volna a Top5-ben, vagy a 6-ik pozícióban.
Erre lesz lehetőségetek a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-n hiszen a kevesek közül ti vagytok az egyikek, akik neveztetek.
Megyünk, de szomorúan konstatáltuk, hogy összesen 11 Rally2-es versenyzőpáros látogat el velünk együtt a Balaton partjára. Sajnáljuk, és reméljük, hogy lesz még a Rally2 Bajnokságnak valahol, valamikor murvás versenye az elkövetkező években is. Nem bántuk volna, ha erősebb az abszolút értékelés mezőnye, de mi a P12-ben nem fogunk unatkozni Janovich Rolandékkal, Jobbágy Petiékkel, Cseke Petiékkel, és Virág Tamásékkal, mert mindannyian nagyon ügyesek a murván. Erős lesz a csapat, lesz kivel harcolnunk és ennek most nagyon örülni kell. Mi, a pályafutásunk során mindössze 6 kilométert mentünk eddig murván, reméljük, hogy idén jobban bírja a kocsink, mert ezt a 6 kilométert jó lenne most megfejelni a teljes versenytávval.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
