Ruszkai Attilát és Bodnár Attilát ismét az utolsó szakaszon érte utol a balsors, de annyi szerencséjük azért kerekedett a sorozatban második peches futamuk végén, hogy az éves értékelésben, a Lada Kupa elsőségét nem tudták elvenni tőlük a kategóriatársak. Ruszkai Attilával beszélgettünk.

Az Ózd Rallye-n célba értetek, de egy, a záró szakaszon begyűjtött defekt miatt nem túl fényes eredménnyel. Ennek ellenére továbbra is vezettétek a Lada Kupát és a P12-ben bajnokesélyesek maradtatok. Milyen elképzelésekkel érkeztetek meg ezután a Zemplén Rallye-ra?

A legfontosabb ezúttal is a pontok gyűjtögetése lett volna a számunkra, mert Ózdon sokat elvesztettünk, ezekből szerettünk volna valamennyit visszaszerezni az év végére. Ahogy mondtad, nem álltunk rosszul az éves értékelésben, és a Zemplén Rallye-n is jól szerepeltünk, de az utolsó szakaszon újra utol ért minket a baj.

Mi történt veletek, és hogy alakult a Zemplén Rallye-tok?

Miskolciak vagyunk, de a Fony-Óhuta pályán talán még nézőként sem jártunk korábban, mindig a munka volt az első. Kezdésként egész jól alakult a szakasz, még ha az időnk nem is lett a legjobb, de élveztük. A bózsvai gyorsaságira megpróbáltuk magunkat felszívni. Az egyik kanyarban egy kicsit rövidebbet akartam fékezni, be kellett tenni tőre a kocsit, megütöttük a jobb első futóművet, innentől kezdve széttartással haladtunk. A pálya kétharmadán így mentünk végig, nehézkes volt, kiestünk a lendületből. Mád előtt nem láttuk a hibát, bíztunk abban, hogy nem lesz gond, nem lesz semmi baja a futóműnek. A szőlőben még az előzőtől is nehezebb volt az úton tartani a Ladánkat, de igyekeztünk.

Este tuti, hogy sokkal jobbat tudtunk volna menni Mádon, a futómű javítást követően. A szervíz után magunkhoz képest Fonyon javítottunk 4 másodpercet, Bózsván 11-et, a verseny során, mint technikai hiba csakis az önindító ismételt meghibásodása jelentkezett, pedig vadonatúj lett beszerelve. Rendszeres probléma, rutinból megoldjuk. Bózsván, a murva kezdeténél volt egy kisebb ugrató, ami után körülbelül 50 méterrel egy irgalmatlan nagy durranást hallottunk, a kocsival elkezdtünk kígyót kergetni, úgy 150 kilométer/órás sebességgel, rettentően beszitált alattunk a kocsi, elég volt összeszedni. Szerencsére karcolás nélkül megúsztuk ezt a sztorit, csak a futómű sínylette meg egy kicsit a történteket. Lehet ekkor sérült meg a kerék… A futam utolsó szakaszáig jól álltunk, mindössze Ruszó Krisztiánék előztek meg minket a P12-ben és a Lada Kupában is, ez pedig, ha így maradt volna, az azt jelenti, hogy mindkét fronton bajnokságot nyerünk az év végén. A mádi szakasz tetszett, jó volt rajta autózni, ám néhány kilométerre a verseny céljától kiszakadt a Ladánk alól a jobb hátsó kerék. Az okát, a miértjét nem tudjuk, a kerékanyacsavarokat én magam húztam meg, nyomatékkulccsal, nem értjük mi történt, a pályafutásunk során ilyen még nem fordult elő velünk, hogy elhagyjunk egy kereket. A legrosszabbkor ért utol ez most minket, szerencsére legalább a Lada Kupa első helyét meg tudtuk őrizni.

A power stage-ig egészen jó versenyt futottunk. A kereket este meg sem találtuk, pedig öten kerestük a sötétben. Másnap, a keresésben segédkező, Pápáról érkezett nézők értesítettek minket, hogy egy teljesen lehetetlen, helyen bukkantak rá a kerékre. Sarasan, de épségben került elő. A Zemplén Rallye ettől függetlenül Mádon és nem a Rákóczi Várban ért nekünk véget.

Télen mivel fog telni az időtök?

Az év felétől a féket nem éreztem az igazinak, azon valamit módosítani kell a holtszezonban. A futóművön és a motoron is szeretnénk fejleszteni 2023-ra, a többi kérdéses, ezeken a területeken viszont jó lenne egyet előre lépni, hogy a jövő évben még nagyobb lendülettel vethessük bele magunkat a Rally2 Bajnokság P12-es kategóriájának a csatáiba. Reméljük, hogy jövő ilyenkor arról beszélgethetünk majd, hogy sikerült megvédenünk a Lada Kupában az elsőségünket és a P12-ben is felállhattunk legalább a dobogóra a bajnokság legvégén.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!