Rónavölgyi Endre és Percze Nándi számára a Győr Rallye-nak csak az első félideje alakult jól, a második „játékrészben” egy kis időre kiszálltak a „buliból”, de a legrosszabb dolgok mégis a hosszabbításban történtek velük. Rónavölgyi Endrével beszélgettünk.
Mik voltak az elképzeléseitek a Győr Rallye előtt, tudtad, hogy sietnetek kell, hogyan készültél erre?
A pályák számomra teljesen ismeretlenek voltak, hála istennek Nándinak voltak régebbi felvételi, amik, ha nem is feltétlenül tükörzték az aktuális állapotokat, de meg tudtunk nézni belőle egy-két dolgot, ám azt láttam, hogy nem feltétlenül nekünk kedveznek majd ezek a pályák. Laciék VFTS-ének és stílusának megfelelőbbnek tűntek, ha a mecseki eredményre gondolok, akkor is hasonlót tudtam elképzelni a rajt előtt, de megpróbáltunk megfelelően felkészülni a – az akkor még talán – mindent eldöntő ütközetre. Sokat panaszkodtam év közben, hogy lehetne egy picit jobb a futómű beállításunk, ami jobban illik az én stílusomhoz. Az eddigi beállítások Neukirchner Andris sajátjai voltak, neki nagyon passzoltak, szélvészgyors volt mindig vele, de minden sofőrnek más és más fekszik.
Ez a vágyad valóra vált a teszten megkaptad a régen várt beállításokat…
Markovics Gyuri eljött a Győr Rallye hivatalos tesztjére, vele közösen beállítottuk az autót és az eredményt egyenesen imádtam. A teszten autózni örömünnep volt és mikor Gyuri beült mellém azt mondta, hogy te egy állat vagy. 😀 Ez különösen jól esett, nagy dicséret volt tőle.
A verseny is annyira „állat” volt, mint te a teszten?
Az eleje igen, de még a közepe is. Úgy kezdtünk, az mint Esztergom-Nyerges Rallye-n. Az első gyorsaságin még biztonságit mentünk és rögtön egy hármas boly alakult ki, amiben mi, Várnai Dávidék, és Baksai Laciék voltunk ott, pár másodpercen belül. Mi egy picit elgumiztuk magunkat, mert azt az információt kaptuk, hogy esik az eső a pályákon és a megbeszélt ötösök helyett hét pluszos abroncsokat raktunk fel. Az első gyors után előre felszereltük a két magunkkal vitt ötöst hátulra pedig az elsőket raktuk át, így mentünk Kisgyónbányára, amiről tudtuk, hogy nagyon rossz állapotban van és a végzetünket is ez okozta. Ennek ellenére nagyon tetszett az a pálya. Hasonlított Szuhára, az pedig nagyon bejön nekem. Sikerült 18 másodpercet adnunk Laciéknak, de Várnaiékat csak egy tizeddel tudtuk megelőzni. Dáviddal és Tomival egyébként nagyon egymásra találtunk, már az előző versenyen is, és jóízű adok-kapokban voltunk ezúttal is velük. A szakaszok közt meg ment a nagy bandázás, igazán szuper lett így a kapcsolat velük. Utána jött az igazán mi pályánk, Tés az feküdt az autónknak a legjobban, meg azt hiszem, hogy mi is egészen jól csináltunk ott mindent, így egy újabb tízessel léptünk el az ellenfelektől. A Rábaring egy valódi kakukktojás volt, de az is jól sikerült ott meg azt hiszem nyolc másodperccel gyarapodott az előnyünk, ezután értünk a szervízbe. Az első kör jól sikerült ekkor kezdődtek a megpróbáltatások. Ahogy beérkeztünk az ETO Parkhoz pirosba ment a tűzoltókészülékünk valamiért, nem tudjuk, hogy miért, de az biztos, hogy a gépátvételen még jó volt. Dávidék közben sajnos kiestek, így tudtak a segítségünkre sietni, kölcsönadták a sajátjukat, ezt innen is nagyon hálásan köszönjük nekik, sportszerűek voltak, igazi sportemberek, le a kalappal előttük. Andrásék beszerelték a tűzoltókészüléket, felgumiztunk az autót, de volt ott azért idegeskedés rendesen. Próbáltam a koncentrálni és az ötödik szakaszt, Sokorópátkát alaposan letoltuk, amivel 10 másodpercet javított az első körben elért időnkön. Vissza tudtuk adni Laciéknak, amit a reggeli szakaszon kaptunk tőlük kölcsönbe, nem szeretünk tartozni senkinek. 🙂 A második Kisgyónbányán egy kétszáz egyenes közben lefelé mentünk, elég nagy tempóval és ott eléggé ugrált az autó, dobált az út. Az egyik leérkezésnél éreztem, hogy valami nem jó az elejében, majd mentünk még öt-hat kanyart és akkor Nándi észlelte, hogy valami megütötte a doblemezt. Valószínűleg akkor tört el végleg az, ami az előző ugrásnál csak megrogyott A lengőkart hátulról kitámasztó cső volt az. Később kiderült, hogy ez az alkatrész ennek az autónak a gyengéje. Sajnos ez előfordul, nem tehettünk róla, egyszerű anyagfáradás történt. Éjszaka rendbe raktuk a kocsit és rábeszéltek a többiek, hogy menjünk tovább, teljesítsük a power stage-et, mentsük a menthetőt ez pedig jó ötletnek tűnt, mert, ha jól alakult volna, akkor még versenyben lehetnénk az abszolút elsőségért.
Csak azzal nem számoltunk, hogy én szétestem fejben. Megmondom őszintén egyáltalán nem voltam ott fejben, mert megviselt a székesfehérvári kiesés, és a hétköznapjaim sem voltak egyszerűek. Vasárnap délelőtt elrajtoltunk a Győr City Stage-en és mint kiderült nem nagyon fogott a gumi. Azt hittem, hogy arra a kanyarra már felmelegszenek annyira, hogy tempósan elforduljunk, úgy voltam vele, hogy be fog tapadni és fent hagytam harmadikban a váltót. Amikor ráfordítottam éreztem, hogy ez nagyon nagy hiba volt, mert négy keréken kezdtünk el csúszni a szegély felé. A szegélyt a jobb hátulja fogta meg először, az behúzta a jobb elejét, csattantunk még egyet, eltört a felni, összeakadtak a küllők és négy leblokkolt kerékkel átcsúsztunk a túloldalba. Nagy baj nincs, egy féktárcsát kell szereznünk, vagy ha nem lehet egyet akkor egy párat, mert ahogy eltört a felni az kitört egy darabot a féktárcsából is. A felnit kell megvennünk, a hátsó hídhoz van minden, tehát azt gondolom, hogy ezt mi pikk-pakk össze tudjuk rakni és nem is gigantikus a kár, ami keletkezett az autóban. Egy nagy hozadéka van ennek az egésznek, mégpedig az, hogy nagyon gyorsan túl kell lépni a csalódásokon, nem kell magunkkal húzni azokat. Ha most eltörik egy lengőkar, akkor azon is túl kell lépni, vagy ha nem tud az ember túllépni akkor meg egyszerűen el kell engedni és ha van lehetőség akkor sem kell élni vele. Mondjuk nem kell elindulni a power stage-en, ha odafentről valamiért így akarták.
Majd a Zemplénben bizakodunk benne, hogy másképpen akarják az égiek. Indultok októberben?
Igen, megpróbálunk szépíteni a Zemplénben, harcba akarunk szállni, hogy döntsünk a második és a harmadik hely sorsárról. A harmadik helyen állunk remélem, hogy megtörik ez a rossz sorozat és akkor az év végén, otthon, hazai pályán egy kicsit b célba érünk és reméljük, hogy a Gyuszóék sem haragszanak majd, hogyha megelőzzük őket. Beszéltünk telefonon tegnap, nagyon jó a hangulat, a kapcsolat. Ez egy nagyon jó év volt a Rallye2 Bajnokságban, nem voltunk sokan, de akik rajthoz álltak azok nagyot harcoltak a másodpercekért. Reméljük, hogy meg tudjuk kaparítani a második helyet és szívből gratulálunk Baksai Laciéknak, akik ennyi év után annyi mindent megtéve a sikerért, igazán megérdemeltem nyerték meg ezt a bajnokságot. Gratulálunk nekik!
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor