Riskó Dani és Losonczi Csabi az első komlói versenynapon nagyon megküzdött a nyűglődő Toyota Corolla-jával. Ám szombaton reggel gatyába rázták a jó öreg japán vasat és szenzációsan autózva, ezüstéremmel a nyakukban örülhettek a célban, mert a komlói teljesítményükkel, az első teljes Rallye2-es évükben bajnokká avatják a P13-es géposztályban, a borsodi párost. Riskó Danival beszélgettünk a Baranya Kupáról, az év végi győzelmükről és a közelgő Budapest Rallye-ról.
Újoncként, két fordulóval a bajnokság vége előtt mindössze egy ponttal voltatok lemaradva, a P13-as géposztály bajnoki címvédői mögött, a Baranya Kupa előtt. Hogyan készültetek Komlóra?
A szokásainknak megfelelően, maximális erőbedobással készültünk a komlói fordulóra is. Azokat az alkatrészeket, amik gondot okozhattak volna kicseréltük, megjavítottuk, és amit kellett azt revízióztunk. Napról, napra, tervszerűen beosztottuk magunknak a feladatokat. Mivel a pályák ismeretlenek voltak sokat néztük az interneten található belsőkamerás felvételeket, próbáltuk azokból megismerni a ránk váró gyorsasági szakaszokat, hogy a pályabejáráson jó itinert írhassunk. Messze kellett utaznunk, izgalmas versenyre számítottunk a Mecsekben.
A pénteki napotok valóban izgalmas lett…
Technikai szempontból mindenképpen. Rengeteg műszaki hiba hátráltatott minket a gondos felkészülés ellenére is, így nem tudtuk eredményesként, de még teljesként sem értékelni az első napunkat. A fékpedál hol beesett, hol felkeményedett, emiatt nem voltak jók sem a féktávok, sem a kanyarsebességünk. A Toyota-nk jobb hátuljából ki akart esni valami, rettenetesen csörgött, inkább óvatos voltam, nehogy valami bajunk essen. A péntek esténk tehát elment, de szerencsére a szombat reggeli szervizben rendbe tudtuk rakni a kocsit, ezért nagy hálával tartozunk a csapatunknak, de ezután végre teljes értékűen be tudtunk kapcsolódni a versenyzésbe.
Szombaton – kívülről nézve – stabilan autóztatok, miközben a Papp testvérek, a nap első szakaszán feladták a versenyt, óriási sanszot kínálva ezzel nektek a bajnoki győzelemre.
A szombatunk fergetegesre sikerült, pedig miután a Volvo-s vetélytársaink kiálltak szinte csak a célba érkezésre kellett törekednünk. Álmomban sem gondoltam, hogy ennyire jó helyen, a géposztályunk második helyén érünk célba. Igaz estek is ki előlünk, de felénk az a mondás járja, hogy a nap végén számolják a tyúkokat, ezért úgy gondolom, hogy szerencse is kellett ehhez az eredményhez a hatalmas erőfeszítéseink mellett. A gyorsaságik tetszettek, egyedül az előző napi Zobákkal nem voltam kibékülve. Ritmustalannak, találtam és az aszfalt minősége sem volt az ínyemre való. De kinek mi jön be… A szombati tempónk már jó volt, nyoma nem volt a péntek esti kínlódásunknak, de nem engedtük el nagyon a gyeplőt, figyeltünk rá, hogy örömünkben ne essünk át a ló a túloldalára. Műszaki gonddal ekkor már nem küzdöttünk, megforgásunk, kicsúszásunk nem volt, csak néhány féktáv okozott meglepetést. De alapvetően nyugodtan autózhattunk, mert előttünk nagyon elhúztak Ráti Gergőék, mögöttünk két perccel jöttek Borza Tamásék, senki nem veszélyeztette a második helyezésünket, a géposztályunkban.
Szép, szép az a második hely Dani, de ez az eredmény az eddigiektől sokkal többet jelent. Ti vagytok a P13-as géposztály bajnokai 2017-ben!
No ez az, amit álmunkban sem reméltünk, újoncként. Különösen egy ennyire erős kategóriában, a mi kocsinkkal nem. Szerintem annak köszönhetjük ezt a hatalmas sikert, hogy mindig be tudtuk osztani az autót, illetve az időnket, így sikerült megszerezni a bajnoki címet. Két héttel a verseny után sem merjük még elhinni, ami megtörtént. Talán majd a Budapest Rallye-n. 🙂
Ezek szerint ott lesztek az évzárón. Mire számíthatunk tőletek? Bajnokként a győzelemért hajtotok majd, vagy a korábban megszokott stílusban, netán örömautózva rójátok majd a kilométereket?
Ha kihagynánk a Budapest Rallye-t, igazából az sem lenne baj. De a Pirelli kupában annyira jó helyen állunk, hogy van miért küzdeni. A Pilisben sem versenyeztünk korábban, ismeretlenek lesznek a pályák, gondolom, hogy lesznek ezzel így mások is. Hogy milyen stílusban autózunk? Szerintem ilyen is-is félében. A biztos célba érkezés mindig jó dolog, de a várt eredményért biztosan kockáztatnunk kell majd, még akkor is, ha nem a legjobb, hanem „csak” a jobb eredmény elérése lesz a célunk. Szerintem rendesen nyomni fogjuk a gázt, figyeljük az eredményeket, a többi meg a végén kiderül.
Rallye2.hu – Salánki Gábor