Póczik Tamás és Matus László kuplunggal, sötéttel, rossz gumikkal is küzdött a Zemplén Rallye-n, de kitartásukat siker koronázta és átgurulhattak a céldobogón, ők pedig csak ennyire vágytak. Póczik Tamással beszélgettünk.
Milyen tervekkel jöttetek a Zemplénbe? Nem jártatok még arra, legalábbis versenyautóval, biztos, hogy nem. A P13-ban neveztetek ezúttal.
A P13-ba adtuk le valóban a nevezést, mert ott volt kellő számú induló, az 5-ös géposztályban senki sem lett volna rajtunk kívül, szerettük volna megmérettetni magunkat. Szerencsen soha életemben nem voltam, ez volt az első alkalom, hogy odamentem. A második Rallye2-es futamom volt ez a bal oldalról, a navigátorom Lacika már ment korábban a mezőnyben, de nekem ez volt a Győr Rallye után a második lehetőségem a Rallye2-ben. Célba akartunk érni, ettől komolyabb terv nem volt.
@rallye2.hu Póczik Tamás-Matus László Zemplén Rallye 2025 Rallye2 Gy1 Mád-Mezőzombor
Az alapelképzelés megvalósult, átgurultatok szombaton este a céldobogón. Mi történt veletek a pályákon?
Tényleg csak ez volt a lényeg, vagyis az volt a legfőbb cél, hogy mindenképpen célba érjünk. A bemutatkozásomkor, szeptemberben, Győrben sajnos ez nem sikerült, ezt javítani akartuk. Az időjárás jelentés, az előrejelzés nem volt tökéletes. Természetesen nem arra számítottunk, hogy száraz idő lesz, de sajnos esett az eső, jobban, mint vártuk és nekünk nem volt az autóra vizes gumink. Nem voltunk egyszerű helyzetben a vizes pályákon, más nem állt rendelkezésre, száraz aszfaltra való gumikkal kellett teljesíteni a versenyt. Ez az első két gyorsaságin még nem volt nagy probléma, többé-kevésbé működtek a gumik. Még a harmadikon is elmentek, de akkor, azaz a második Mádon ez volt a legkisebb problémánk. A pálya elején félre váltottam egyet, és emiatt kitámasztott a kuplung. Lehúzódtunk a pálya mellé, Lacika OK táblázott, közben pedig arra gondoltunk, hogy kiestünk, itt a vége. Aztán addig nézegettem, meg addig próbálgattam a kuplungot, amíg valahogy életre nem kelt, és utána le tudtunk menni a pályáról.
Számolgattunk, kb. hét perc maradt benne a gyorsaságiban ezzel a kiállással, így kellett folytatni a versenyt. Az órával már nem sok értelme maradt a viaskodásnak, időre nem kellett autóznunk. Erdőbényén megérkezett az eső, küzdöttünk rendesen a gumikkal a vizes, saras fehér aszfalton. Nem volt túl szerencsés választás, igazából teljesen alkalmatlan volt a feladatra, a felétől már csak arra figyeltem, hogy mikor érkeznek meg mögénk Csibrák Zoliék, néztem a tükröt, hogy őket tisztességesen el tudjuk engedni. Ez sikerült is, hál’ Istennek, találtunk rá megfelelő helyet, meg alkalmat, és valahogy mi is végig értünk azon a pályán. Az utolsó gyorsaságira kimentünk, ott még talán elfogadható lett volna nagyjából ez a gumi, de mégsem tudtunk jól haladni. A hiba okát ekkor a lámpában kereshettük, az volt a baj, hogy sajnos nem volt lámpasorunk, csak az autó gyári fényszóróit használhattuk. A távolságival az egyik kanyaron túlcsúsztunk, mert későn kezdtünk el fordulni, egy kitérőnél lényegében azt se láttam, hogy merre kell tovább menni, voltak ilyen problémák, gyakorlatilag a túlélésre játszottunk már az utolsó gyorsaságin, a sötétben. De átjutottunk rajta, ez pedig azt jelenti, hogy mégis tudtunk valamelyest haladni. Már csak a Huszárvárba kellett eljutnunk a futam legvégén.
Sikerült, célba valamint, várba értetek.
Örültek a sportbírók nekünk, jót is mosolyogtak rajtunk, amikor megláttak, mert senki más nem ment olyan gumikkal mint mi. De megérkeztünk, derültünk az egész versenyen, boldogan gurultunk fel a céldobogóra. Megcsináltuk, amit terveztünk, örültünk neki, hogy ott lehettünk.
Folytatás? Mentek-e még valamerre idén?
Versenyezni szerintem nem megyünk már semerre se, inkább a két versenyünk tapasztalatai alapján igazítunk az autón egy-két dolgot, készülünk a következő szezonra, meg beszerezzük pár esőgumit is a következő, Zemplén Rallye-hoz hasonló versenyünkre.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor