Plesz Márk és Szabó Krisztián már a Vértes Rallye első gyorsaságiján beleszeretett a környékbeli pályákba, de Kőhányáson és Guttamásin is hamar megtalálták azt, ami különleges élménnyé tette számukra az első versenyüket. Plesz Márkkal beszélgettünk.
Előfutóként már láthatunk titeket, de a Rally2-ben ez volt az első éles versenyetek. Milyen tervekkel érkeztetek Mórra?
Nagy célokat nem fogalmaztunk meg magunknak, igazából az volt a legfontosabb, hogy célba érjünk, és az elsőtől, az utolsó méterig teljesítsük a versenytávot. Ez sikerült is, egy kis karosszéria átalakítással, ám, amit célként tűztük ki magunk elé, azt maradéktalanul megvalósítottuk.
Milyen volt belülről? Mire emlékeztek a Vértes Rallye-ról?
Különleges élmény volt számunkra ez a futam az elejétől kezdve, mert amatőr versenyen ugyan már vettünk részt, de olyat, amit Móron, a rajtceremóniánál átéltünk, olyan fergeteges hangulatot még soha nem láttunk. Vasárnap délelőtt miután teljesítettük az első gyorsasági szakaszt Pusztavám és Oroszlány között én szabályosan libabőrös voltam, komolyan mondom, hogy nem akartam kiszállni a versenyautóból. Nagyon élveztük a bemutatkozó gyorsaságit, így már ekkor megfogalmazódott bennünk, hogy ezt mindenképpen folytatni szeretnék. Később, más versenyeken is biztosan ott leszünk. A második, kőhányási szakasz nekünk etap lett Kaptás Leventéék baleset miatt, majd a harmadik Guttamási szakasz is elnyerte a tetszésünket. Kincsesbányán, a faluban nagyon tetszettek a szűk kanyarok, az izgalmas volt a pálya, főleg a szűkebb végén. A híd azt különösen becsapósnak nézett ki, de tetszett, hogy változatos volt a szakasz, a technikás részeken kívül igen tempós helyeken is loboghattunk.
A második körben már valamivel nagyobb biztonságban éreztem magam, ezért valamivel gyorsabban tudtunk haladni. Jobban ment az egész, kezdtem belejönni versenyzésbe. Kőhányáson először tudtunk versenytempóban autózni, a pálya eléggé kihordásos volt, ami Ladával kifejezetten élvezetessé tette. Komolyan mondom, hogy egy életérzés az, amikor ilyen kitűnő pályán autózhatunk. A harmadik kör elején számítottunk az esőre, viszont az időtervben lévő csúszás miatt igazából mi már a második körre is azt gondoltuk, hogy oda fog találni Mór környékére a csapadék. A lényeg, hogy készültünk, feltettük az intermedia gumikat, meg is jött a víz. Sajnos a hetedik pusztavámi szakaszon már nem volt szerencsénk, elnéztem egy bal33-at, kicsit túlvállaltam magam, a fehér aszfalton pedig abban a pillanatban beforogtunk. Szerencsénkre megfogott az út szélén egy fa, így nem estünk bentebb az erdőbe, az autó hátulja viszont látványosan összetört.
Nagy baj nem volt, mert indult a motor, tudtuk neki egyből szúrni az egyest és mehetünk tovább. Az Ladánk egy kicsit fénykáros, lett, de ennél nagyobb bajunk soha ne legyen! Teljesítettük a versenytávot és a célban fejeztük be a Vértes Rallye-t. Azon kifejezetten meglepődtünk, hogy a 2WD kupában sikerült beérnünk a negyedik helyre, ettől rosszabbra számítottam saját magamtól. Nem lettünk az abszolút értékelésben az utolsók, jó volt a verseny, jól éreztük magunkat, elégedettek vagyunk.
Folytatás? Hogyan tervezitek a 2021-es év hátralévő részét?
A Nyíregyháza Rallye-n valószínűleg helyet fogunk cserélni Krisztiánnal és úgy indulunk a Historic Bajnokságban. Ez egyelőre még nincs eldöntve. A Mikulás Rallye-n viszont biztos, hogy ott leszünk újra a mostani felállásban a mezőnyben.
Rallye2.hu – Salánki Gábor