Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Laboncz László: Sok mindenre kell figyelni, nem lehet csak úgy „beesve” rendesen elvégezni a feladatot

Navigátorok mesélték sorozatunk harmadik szereplője Laboncz Laci, aki azok közé a navigátorok közé tartozik, akik már nem csak a jobb1-ben bizonyítottak. Izgalmas, tartalmas pályafutását nehéz lenne maradéktalanul összefoglalni néhány kérdésben, de azért megpróbáltuk, és biztos lehet benne a Kedves Olvasó, hogy a mire a cikk végére ér újra sok-sok érdekességgel lesz gazdagabb a rallyes tudástára. Laci után hamarosan Laboncz Kati is megosztja velünk élményeit.

Rallye2.hu: Miért éppen a jobb1-ben ülsz?

Laboncz László: Azért ülök a J1-ben mert a csomagtartóban baromi kényelmetlen ülni. 🙂 Régen három évig a kormányt tekergettem, de az élet úgy hozta, hogy az autómtól meg kellett válnom. Mivel a versenyzést jobb oldalon kezdtem, nem okozott túl nagy gondot visszaülni oda.

Rallye2.hu: Ki a kedvenc navigátorod itthon és külföldön és miért pont ő?

Laboncz László: Nincs igazából kedvenc navigátorom. Nálam az a jó navigátor, aki pontos, megbízható és úgy tud hozzá tenni a dolgokhoz, hogy szinte észre sem venni a ténykedését.

Rallye2.hu: Milyen itinert írsz?

Laboncz László: Az attól függ milyen a pálya minősége. Ha rossz, akkor csúnyát, de utólag kozmetikázom… 🙂 Fordított itinert írunk, a kanyarok erősségét visszafelé írjuk. Nem bonyolítom túl, a lényeges dolgokat ki szoktam emelni. Az évek folyamán letisztult az itinerem, de tartalmaz olyan apró jelöléseket is, amik nagyon fontosak lehetnek adott esetben.

Rallye2.hu: Kik mellett navigáltál már?

Laboncz László: Hosszabb-rövidebb ideig nagyon sok ember mellett ültem már az amatőr versenyektől az ORB-n át a Historic EB-ig. Nehéz lenne mindenkit felsorolni, nem is szeretnék senkit megbántani azzal, hogy esetleg kihagyom.

Rallye2.hu: Kedvenc pilótád?

Laboncz László: Marcus Grönholm… Roppant nyugodt, céltudatos és pokoli gyors.

Rallye2.hu: Mennyire érzed összetett feladatnak a navigálást?

Laboncz László: Sok mindenre oda kell figyelni, nem lehet csak úgy „beesve” rendesen elvégezni a feladatot. Mentálisan és fizikálisan is felkészültnek kell lenni, néha még ez sem elég. Lehet akármennyire jó a pilóta és a navigátor, ha nem értik meg egymást, vagy nagyon más a habitusuk, nem biztos, hogy jól fog működni a dolog. Persze nem szabad túlmisztifikálni sem a dolgot, egyszerűen a helyén kell kezelni.

Rallye2.hu: Miben segítesz még a navigáláson kívül egy verseny vagy a felkészülés során?

Laboncz László: Sajnos a munkám miatt nem tudok túl sokat a felkészítésben segíteni. Inkább a háttér dolgok azok, amikben jobban hasznomat lehet venni, azokban, amik nem kifejezetten az autóhoz kötődnek.

Rallye2.hu: Melyik a kedvenc pályád?

Laboncz László: A Pécs környéki pályákat nagyon szeretem, de szinte a bajnokság minden versenyén van olyan gyorsasági, ahol nagyon szeretek menni.

Rallye2.hu: Etapon milyen feladataid vannak?

Laboncz László: Etapon a leglényegesebb feladatom, hogy ne tévedjünk el, időben érjünk a következő időellenőrzőbe. Ezzel nem is szokott semmi gond lenni. 🙂 Ha netán van egy defekt, akkor közösen gyors gumicsere, gyorsok előtt közös gumiellenőrzés. Igyekszem figyelni arra, hogy a pilótám ne szenvedjen hiányt ételben, italban. Ilyenkor jól jön a súlycsökkentés miatt letiltott puszedli. Valahogy nekem már nem szokott maradni. 🙂

Rallye2.hu: Kedvenc sztorid?

Laboncz László: Rengeteg van, órákig lehetne mesélni. Nehéz így egyet kiemelni. Egy kiadós beszélgetésnél persze jönnek egymás után. Baksai Lacival az első közös versenyünkön Rallye2-ben 2003-ban az utolsó gyorsaságira úgy mentünk, hogy ha a féltávig nincs semmi gond, akkor ing-gatya, hátha sikerül megszerezni a második helyet. Rettenetesen gyorsak voltuk és nehezen értettük meg miért fehérednek a többiek a beíróban várva. Túlteljesítettük a feladatot, mert megnyertük az abszolútot. Akkor hittük el csak igazán, amikor a céldobogó előtt Büki Ernő is gratulált.

Rallye2.hu: Hogy emlékszel vissza a 2010-es évre? Mit vársz a 2011-től?

Laboncz László: 2010-ben Gyurival teszteltük a Merci motorokat versenykörülmények között. Egyik sem ment át a vizsgán… Viszont kitaláltunk egy újítást. Rögtönzött közönségtalálkozókat szerveztünk a gyorsaságik mellett a rajongókkal. Nem vált be, mert senkinek nem okozott nagy örömet, pedig szívesen találkozunk velük, de nem értékelték. Mindenáron a pályára zavartak volna minket vissza. Ezért idén nem is áll szándékunkban megállni a pályák mellett. 😀

Rallye2.hu: Estél e már? Sztori…

Laboncz László: Ááááá, dehogy… Lassan már tiszteletbeli denevér vagyok. Bal és jobb oldalon is voltak már nagy és még nagyobb esések. Van olyan, amit a Rescue csapat a mai napig emleget. De szerencsére a biztonsági felszereléseknek köszönhetően baj még nem történt. Kivéve egysze,r amikor nem voltak rendeltetésszerűen használva, de azt fedje homály.

Rallye2.hu: Mivel gyorsítod illetve lassítod a pilótádat?

Laboncz László: Puszedli a titka mindennek. Nem nagyon kell általában Gyurit gyorsítani, ha meg igen akkor pörgősebbre veszem a diktálást. Ha az sem segít, akkor kiabálok vele. Az hatni szokott, mert maximálisan hagyatkozik arra, amit mondok. Ha jobbra küldeném bal kanyarba, menne arra, mert elhiszi, amit mondok. Ez az alapja mindennek. Egymásra vagyunk utalva. Tavaly Baksai Lacival mentem Bükfürdőn. Ő nem egy lassú pilóta, versenyeztünk is együtt évekig. Kicsit meglepődött, mert végig kiabáltam vele, hogy hol menjen gyorsabban, vagy, hogy ne vegye el a gázt. Tudtam, hogy meg tudja oldani, meg is tette. Eredménye is volt, megnyertük a kategóriát. Ő is meglepődött mennyit tudott gyorsulni. Ennek ellentéte is volt mással. Ott nem szabadott engedni pilótát, hogy hagyja magát kiteljesedni, mert csúnya bukás lett volna a vége. Elismerte, hogy így volt jó és nagyon jól éreztük magunkat a versenyen.

Rallye2.hu: Olvasod csak az itinert vagy figyelsz a pilótád „lelkiállapotára” is? Nyugtatod, gyorsítod, letolod, dicséred?

Laboncz László: Volt, akit nyugtatni kellett, volt, akit lassítani, volt, akit gyorsítani. Talán mert vezettem is, talán mert nagyon jók az érzékelőim, általában hamarabb megérzem a dolgokat, mint ahogy előjele lenne. Egyikünk sem gép, lehetnek rossz napok, periódusok. Ha valami jól sikerül természetesen dicsérek, főleg ha érzem, hogy szükség is van rá.

Rallye2.hu: Pilótához alkalmazkodsz e vagy saját itinered „erőlteted” a pilótára?

Laboncz László: Szigorúan a pilótámhoz alkalmazkodok. Nekem az a feladatom, hogy a keze alá dolgozzak. Ha nem úgy kapna egy információt, ahogy megszokta, abból nagy baj lehetne. Amikor nagy a sebesség, nem lehet átprogramozni az agyat. Menjen csak abból, amit főzött. 🙂

Rallye2.hu: Te tanítod a saját itineredre a pilótát vagy te tanulod meg az ő általa kívántakat?

Laboncz László: Az előbbieknek megfelelően igyekszem maximálisan alkalmazkodni hozzá. Nem mindig könnyű, persze ha valakivel több versenyen mentem már, akkor semmi gond. Ha első alkalom, akkor maximum kétszeresen oda kell figyelni. Néha persze előfordul, hogy egy kis újítás bekerül, de azt előtte megbeszéljük, hogy egyértelmű legyen mindkettőnknek.

Rallye2.hu: Hányszor jártok pályát?

Laboncz László: Az attól függ mire van lehetőség és idő. Gyurival, 4-5 alkalommal menni szoktunk, hogy nagyon jó itinert tudjunk írni. Igyekszünk megfejteni a pályákat, ha az sikerül, akkor lehet nagyon gyorsan, de mégis biztonságosan menni.

Rallye2.hu: Murva vagy aszfalt inkább a kedvenced?

Laboncz László: Egyértelműen murva. Imádom, vezetni is imádtam rajta.

Rallye2.hu: Váratlan helyzetekből miként tudsz visszatérni a normál viszonyokhoz?

Laboncz László: Nem szoktam kiesni. Így nem is kell visszatérni. Ha megforgás, vagy kicsúszás van, pillanatok alatt, sokszor mielőtt elindulna a kocsi, felmérem mi várható. Ezek a már említett megérzéseim. Ha nagy perec néz ki, akkor fülem-farkam behúzom és rákészülök a bukásra. Már amennyire rá lehet tizedmásodpercek alatt. Egyszerű történetnél még le sem csúsztunk, de már azt figyelem, hol tudunk majd visszajönni. Sokszor még a hangomon sem érezni, hogy történt valami, mintha diktálnék, mondom merre tovább. Szerencsés típus vagyok ilyen téren, nincs bennem félelemérzet.

Rallye2.hu: Hogy építettek fel egy versenyt?

Laboncz László: Megyünk, látunk és igyekszünk győzni. Ha sikerül öröm, ha nem bánat. Persze rengeteg előkészület, koordinálás, szervezés. Aki nincs benne nem is tudja mennyi háttérmunka, idő pénz kell ahhoz, hogy a pályán lássák az autót elsuhanni.

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.