Rosszul kezdődött és még rosszabbul végződött Kuncz Dezső és Nagy Tamás Bükfürdő Rallye-ja, de Dezső azért sem adja föl, nem szomorú egyáltalán. Készül a következő meccsre. Látja, hogy a befektetett munka hamarosan megtérülhet, hiszen nagyon közel jártak már most is az abszolút győzelemhez. Csak az a fránya technika… Kuncz Dezsővel beszélgettünk Bükfürdőről. Mármint a rallye-ról.
A prológunk egyáltalán nem sikerült jól. Elrajtoltunk és minden teljesen rendben működött. Már a pálya harmadik részén jártunk, közel volt a cél, és az időnk is egészen jó lehetett, – még talán az első osztályban is szépen mutatott volna- amikor a motor érthetetlen módon felpörgött az autó pedig teljesen lelassult, vészprogramra kapcsolt. Még az este folyamán érkezett meg hozzá egy szakember Budapestről, aki megállapította, hogy egy érzékelő kaphatott valami téves jelet és ezért, a motor épségének a megóvása végett ő úgy döntött, hogy alaposan leredukálja a lehetőségeink tárházát, így annak is örülhettünk, hogy végül célba értünk a prológon. De a számítógép hamar fényt derített a turpisságra, gyorsan túlléptünk a problémán. Legalábbis mi így gondoltuk. De a káldi gyorson újra alaposan meglepődtünk, mert néhányszor elkezdett bohóckodni ugyanúgy az autó, ahogy a prológon tette, de innentől már igyekeztünk nagyon odafigyelni arra, hogy a gond ne ismétlődhessen meg. A második szakaszon, Bögötén aránylag jól autóztunk, sikerült megnyertük, – pedig itt sem mentünk műszaki gond nélkül- és átvettük a vezetést az összetettben is. Az ideiglenes aranyérmet sajnos a Rallye Katlanban két túlcsúszás és újraindítás miatt – bent hagytunk nagyjából 15 mp-et- vissza is kellett adnunk Órai Balázséknak. A második kör nagyjából hibátlanul telt, megfontoltan biztonságra törekedve, de gyorsan próbáltunk autózni, és továbbra is imádkoztunk, hogy a rajt óta kísértő gondunk miatt nehogy idő előtt a pálya szélére kényszerüljünk. A lengéscsillapítók még mindig nem tökéletesek, a rosszabb minőségű szakaszokon alaposan meg kellett küzdeni az autó útontartásáért. A féktávok sem voltak az igaziak ezzel az utcai váltóval. Hiányzik nagyon egy jó tolókerekes váltó a Hondánkból. Ugyanakkor nagy köszönettel tartozok Órai Balázs csapatának, a Grámán csapatnak, ugyanis szombaton reggel ők adtak nekünk kölcsön egy olajszűrőt, amiért nagyon hálásak voltunk akkor és most is. Tomi kitűnően navigált, nem volt semmi gond sem ezen a téren, igyekezett elkerülni minden hibát, a pályák pedig tetszettek, nagyon jók voltak, a verseny ezen részeire nem is lehet panaszom. Az utolsó szakaszra a gondjaink ellenére az abszolút első helyen érkeztünk meg. A rajtban aztán következett a fekete leves. Megkaptuk a startjelet, megmozdítottam az autót és egy métert, ha mentem vele, hatalmas csattanást hallottunk. Először nem tudtuk, hogy a váltónk, vagy a féltengely dobta be a törülközőt, de most már egészen biztos, hogy a váltónk adta vissza a lelkét a teremtőjének. Most rajta vagyunk az ügyön, javítunk, szerelünk, hogy Pécsre minden újra a lehető legnagyobb rendben legyen és újult erővel vághassunk neki a pályáknak. Úgy érezzük, hogy egyre jobban összeérik az új autó, én is már egészen megbarátkoztam vele, így itt az ideje, hogy egy kicsit fentebb tegyük a mércét önmagunk számára is a hátra lévő versenyekre.