Nagyjából egy évnyi kihagyás után tért vissza a Rallye2 Bajnokság mezőnyébe Kopasz Krisztián és Papp Laci, akik a hosszú, versenyzés nélkül eltöltött idő ellenére azonnal harcba szálltak a kategóriagyőzelemért. A tempó viszont egy kicsit több lett annál, mint ami elég, így a hatodik szakaszon, a ködben benéztek egy féktávot és előkészítették a Hondájukat a karosszérialakatos mesterüknek, egy alapos renoválásra. A Nyíregyháza Rallye történéseit, Kopasz Krisztián foglalta össze.

Az idei esztendőben nem tudtatok rajthoz állni, egyetlen Rallye2-es versenyen sem. Mivel telt az időtök?

Sajnos esélyem sem volt eddig 2018-ban, hogy hazajussak versenyezni, a munkám ezt nem tette lehetővé. A legutóbbi megmérettetésünkön – még 2017-ben – a motor is tönkrement a kocsiban, rendkívül nehezen találtunk hozzá megfelelő erőforrást, óriási hiány van a jó alkatrészekből, a piacon, a Hondánkhoz. Végül sikerült kerítenünk egyet, amit össze is kellett rakni, ez már önmagában is komoly feladat volt nekünk, erre jött még a hazajutás kérdése, amit egyszerűen nem tudtam megoldani. Pedig mindegyik verseny előtt úgy volt, hogy ott tudunk lenni a rajtvonalnál, de végül a munkahelyi elfoglaltságom keresztbe húzta az összes elképzelésüket. Az utolsó pillanatban mindig lemondtuk a szereplést.

Mindeddig. Nyíregyházán végre ott tudtatok lenni. Milyen volt a versenyetek?

Erről az évzáró versenyről már semmiképpen sem akartunk lemondani, mindent beleadtunk. Nem volt könnyű, de sikerült mindent megszervezni. Vettünk új gumikat, ám ezek a superspeciál szakaszon nem sokat javítottak az időnkön, mert a sötét és a köd nagyon megnehezítette a dolgunkat. Sokat kaptunk a kategóriatársaktól, eltévedtünk, tolattunk, káosz volt az egész. A bemutatkozásunkat és persze a legvégét leszámítva élveztük a versenyzést, tökéletes volt a kocsink.

A szombati első körünk nem alakult rosszul, mert a 25 kilométeres Újhután a géposztályunk harmadik helyét szereztük meg. Aztán sikerült győznünk Füzéren, Erdőbényén nem vállaltuk túl magunkat, de biztonságos tempóban is másodikak lettünk a kategóriában. A disznókói szakaszon néhányszor azt gondoltam, hogy defektünk van, a féktávokra nagyon odafigyeltünk, mégis megnyertük a szakaszt, a második helyről vártuk a következő kört. A szerviz után ismét Újhutára kellett mennünk, ahol óriási köd fogadott minket. Nem láttunk túl sokat, és utólag azt gondolom, hogy én is hibáztam, nem kellett volna annyira sietnünk, mint amennyire nyomtam a gázt. Néha eltűnt a köd, néha sűrűbb lett, ahol mi leestünk az útról, ott pont nem lehetett túl sokat látni, de vitt minket a lendület. Egy bal3-as kanyar előtt későn kezdtem el fékezni, ezért kicsúsztunk és a fák között landoltunk, összetört a Hondánk.

Fotó: Papp László/Facebook

Felteszem az 50000000 forintos kérdést: mikor láthatunk titeket legközelebb versenyezni?

Ez tényleg jó kérdés. Az teljesen biztosnak látszik, hogy idén már nem fogunk rajthoz állni sehol, már csak azért sem, mert az autónkat még rendbe kell szedni. Elképzelésem sincs még, hogy miként alakul a 2019-es évünk. Szeretnénk minél többet versenyezni, de annyi minden változik mostanság körülöttem, hogy nem tudok semmi biztosat mondani.  Maradjunk annyiban, hogy nálunk egyelőre az Eger Rallye van a célkeresztben. Az évadnyitó versenyre készülünk, aztán lesz, ami lesz. 🙂 Majd meglátjuk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!