Kocsis Imre és Henszelmann Zsolt 2022-ben jött, látott, és ha a Zemplén Rallye-n nem is győzött, akkor is fel fog állni az év végén a dobogó legfelső fokára. Kocsis Imrével beszélgettünk.

A Zemplén Rallye-ra úgy indultatok el, hogy taktikázni fogtok, figyeltek a versenytársak eredményeire, de vigyáztok magatokra és az autótokra is. Mennyire nyomta rá a felkészülésetekre, a versenyetekre a bélyegét az, hogy ezúttal a Rally2 Bajnokság abszolút elsősége volt a tét?

Igyekeztünk a megszokott rendben készülődni, de elég nagy nyomás volt rajtunk, éreztük, hogy ezúttal nagy a tét. Nagyon oda akartunk figyelni mindenre és természetesen az volt a cél, hogy megszerezzük az éves első helyet, ha már eljutottunk a lehetőség kapujába és a Székesfehérvár-Veszprém Rallye rajtja óta a mi autónkon volt a 201-es rajtszám. Úgy voltunk vele, hogy biztonságosan, de ki kell hoznunk magunkból a maximumot az ismeretlen zempléni pályákon.

Sikerült? Hogy érzed?

Az első szakaszokon szerintem igen, de a második körben már sokat rontottunk, hibáztunk, mert nagyon akartunk menni. Az utolsó gyorsasági előtt elhatároztuk, hogy autózunk egy jóízűt, elengedtük a témát és ennek köszönhettük, hogy sikerült megszereznünk a negyedik helyet a Zemplén Rallye-n és mindössze két pont előnnyel, de a bajnoki címet is elhódítottuk. Napközben nagyjából tartottuk ezt a pozíciót, de álltunk a dobogó alsó fokán, és félidőben a második helyen is.

Az volt a fontos, hogy hiba nélkül teljesítsük a futamot. Kalandunk ennek ellenére sokszor volt, Zsolti sokszor rám szólt, hogy menjünk vissza az útra, összességében egy nehéz versenyen vagyunk túl. Az utolsó gyorsasági különösen küzdelmes volt a számunkra, de összességében a Zemplén Rallye-ról is elmondhatjuk, hogy pályafutásunk legnehezebb versenye volt. Ezt a nagyon komoly pályák és fokozott koncentráció miatt éreztük így leginkább, ezúttal tényleg nem fért bele egyetlen hiba sem, ennek mégis adódott bőven izgalmas helyzetünk. Kicsúszáshoz, megforgáshoz egy milliméternyi hely sem állt rendelkezésünkre a szűk pályákon, elég lett volna egyetlen hiba, hogy véget érjenek az álmaink. Minden gyorsasági más és más volt. Mád a szőlővel, a betonos teknővel, a bózsvai gyorsasági a murvával, fahidakkal, egy komoly erdei szakasz volt.

Gyors, technikás, ott aztán találkoztunk mindennel. A Fony-Újhuta végén pedig különösen oda kellett figyelnünk a dobálós részen a Citroen-el, mert hamar el tudott volna hajítani minket a rosszabb aszfalt, ha jobban odapattanunk a gázra a kelleténél.

Éppen annyi pontot szereztetek, amennyi elég lett a végső győzelemhez. Milyen érzés volt a Zemplén Rallye-n negyedikként, de az Országos Rally2 Bajnokság győzteseiként a céldobogóra felállnotok?

Hihetetlen… Ez volt az első évünk a Rally2 Bajnokságban, álmainkban sem gondoltunk arra, hogy ez megtörténhet velünk. 100%-ig elégedettek vagyunk, úgy saccoltuk, hogy ha a Top10-be beférünk majd az új autónkkal az év végén, akkor már örülhetünk. Ezt bőségesen felülmúltuk. Óriási volt a boldogságunk a Rákóczi várban, de azóta is madarat lehetne fogatni velünk. Nagyon szépen köszönjük a csapatnak, a szponzorainknak, és mindenki másnak, aki hozzásegített minket ehhez a hatalmas sikerhez.

Az ünneplés megvolt?

Természetesen, már aznap este megünnepeltük a győzelmet, ittunk a csapattal egy üveg pálinkát, de hamar befejeződött a buli, éjjel kettőkor már ágyban voltunk. Szerencs mellett pár kilométerrel Rátkán, a szállásunkon ünnepeltünk.

2023-ról van már valamilyen elképzelésetek?

Egyelőre semmit sem terveztünk még, nem tudok erre a kérdésre érdemben felelni, senkivel nem beszéltünk egyelőre semmiről. Akár egy újabb Rally2-es év is lehet nekünk a következő szezonból, mert a Rally1-be biztos, hogy nem tudunk fellépni, autót sem szeretnénk váltani. Az biztos, hogy télen szét lesz szedve a kocsink, a kötelező dolgokat elvégezzük rajta, kicseréljük, amit kell, hogy tavasszal bárhogy is alakuljon a pályafutásunk, ha megyünk valahol, akkor a Citroen-ünk készen álljon a bevetésre.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!