Egész évben talán a Veszprém Rally tűnt a legbiztosabbnak számunkra, azonban most is hoztuk a papírformát, a verseny előtt másfél héttel még nem tudtuk milyen motorral tudunk indulni, ugyanis… a motorunkat szétszedve aggasztó kép tárult elénk. Átvittem az autót a motor építőjéhez, Dékány Janihoz, figyelmesen végighallgattam mit kell kicserélni a motorban, majd rövid számolás után mondtam, hogy semmit nem tudunk cserélni, a trottyadt alkatrészekből kell valamit alkotni. Szomorúságában úgy összerakta, hogy egy egész mérges kis szív duruzsolt a veszprémi gépátvételen az autóban.
A navigátori teendőket ezúttal Dombai Szabolcs vállalta el, miatta se kellett aggódnom, ismerem: profi és ki van éhezve a sikerre, bár ez jellemző volt az összes idei navigátoromra.
A verseny jól kezdődött, az első kört jó tempó, enyhe tapogatózás jellemezte. A második körben azonban kiderült, az autót nem egészen ide készítettük fel, nem jól vette az akadályokat, kezdett alattunk megrogyni a technika. Kissé szomorú voltam, hogy nem tudunk úgy menni, ahogy szeretnénk. Az utolsó gyorson végül megnyugtató előnyünkkel a tarsolyban lecsorogtunk-borzasztó érzés volt ez annak tudatában, hogy minden ismerősünk akkor volt kint.
A következő versenyre egyelőre nem látjuk az odavezető utat, pedig a ponttáblázat igen izgalmasan alakul minden érdekelt kategóriában.
Köszönet: Dombai Szabinak és a Láng Kft-nek, A Déki Autó Kft-nek, a feleségemnek és a szervizcsapatnak (Dögös, Szafy, Jancsi, Pata, Baksai csapat), az Adonyi-Hazai párosnak, akik szintén segítettek az autó felkészítésében, és nem utolsó sorban Thummerer Péter Elnök Úrnak a nélkülözhetetlen vezetéstechnikai és üzemanyag-szakértői tanácsokat. „