Fekete Dani és Harsányi Zsolti hosszú utat járt be az elmúlt két évben, és rengeteget dolgozott mire élvezhető, és legfőképpen megbízható sporteszközt faragott, a már, a megvásárláskor is ilyennek vizionált Subaru Imprezza-jából. De Salgótarjánban végre a rajttól, egészen a célig az történt, amit Daniék az indulásuk előtt elterveztek. Volt meglepetés a superspeciálon, nem kezdődött könnyen a vasárnapjuk, de összességében nagyon jókat autóztak Nógrádban. A Salgó Rallye-ról, a Rallye2 Bajnokság egyetlen, tiszteletbeli összkerekes autóját hajtó, előfutó pilótával, Fekete Dániellel beszélgettünk.
Veszprémben indultatok legutóbb, ott azért keletkezett némi anyagi kár az autótokban. Sikerült mindet kijavítani a Salgó Rallye-ra?
A hűtő „gyógyításával” kezdtük meg a munkát, mert azt a lőtéri, nagy ugratónál, a leérkezéskor alaposan odacsaptuk, kilyukadt. Ezen kívül, a kocsi több alkatrésze is megsérült, amikor talajt fogtunk, de mindent sikerült kijavítanunk jól, és időben. Ezen kívül visszaraktuk az aszfaltra való futóművet. Gyakorlatilag ki sem próbáltuk a kocsit, mielőtt elindultunk Salgótarjánba, alig vártuk, hogy a superspeciálon meghajtsuk az autónkat.
Milyen volt nektek a belvárosi gyorsasági szakasz?
Azért már előtte is megkezdtük a „tesztelést”, mert a rajt felé vezető úton vettem néhány féktávot ismerkedés gyanánt. Próbáltam ráérezni a gumikra, valamint melegíteni akartam a fékeken is, hogy a bemutatkozó gyorsaságin, az első lassító előtt már ne kelljen ilyesmivel törődnünk. Mi egyébként legszívesebben kihagytuk volna ezt a gyorsaságit, mert nem foglaltunk szállást, itthon aludtunk, utazás szempontjából volt leginkább jelentősége nekünk a szombati, rövidke szereplésnek. Ráadásul nem is volt különösebben a kedvünkre való a feladat. Főleg a szakasz gyorsabbik része. A pálya elején szívesen kiszolgáltuk volna jobban is a nézőket, de ahhoz egy kicsit szűkös volt a hely. A váltó mindeközben kidobálta a második fokozatot, ami ijesztető volt, amikor a másnap előttünk álló kilenc gyorsasági szakaszra gondoltam. De ezután egyszer sem jelentkezett a probléma, pedig semmit sem tettünk az ügy megoldása érdekében. A pályák nagyon tetszenek, szeretjük ezeket a szakaszokat, azokkal semmi gond nem volt, sajnos a rendezés nem volt ezúttal tökéletes. Vasárnap csúszással kezdtük a napot, aminek nem örültünk, arra viszont nagyon szívesen emlékszek vissza, hogy semmit nem kellett javítanunk, vagy szerelnünk, az autónkon, az egész verseny során. Kalandunk nem igazán volt, de nem is forszíroztuk a tempót, barátkoztunk az aszfaltos autózással. Hamar rájöttünk, hogy ez nem is baj. A fönt lévő gumikkal, a nedves pályán úgy saccoltuk, hogy minimum mókás lesz a szervizig is visszajutni, nemhogy sietni, mert nagyon csúszkált az autó. Az első szakasz rajtja előtt ráadásul annyira elhűlt a gumi és a fék is, hogy a vizes flaszteron többször is megijedtem, hogy abszolút nem lesznek jók a gumik. Pedig etaptempóban küldtek át reggel minket, előfutókat Ceredre, ám voltak meglepő pillanataink, még így is. De amint felszáradt a talaj, kezdtek a gumik is magukra találni. Sámsonháza volt a legszimpatikusabb, kedvelem az ilyen dimbes-dombos, tempós szakaszokat. Ott jókat mentünk, de az utolsó ottani gyorsaságin már úgy rajtoltattak el, hogy vigyáznunk kellett, mert Novák Balázsék autója nem a legjobb helyen állt, egy beesés után. Pont a kedvenc részemnél kellett egy kicsit elspórolni. Az eset némileg a kedvünket szegte már a start előtt, mert tudtuk, hogy nagyon nagyot lehet esni azon a helyen. A versenytávot sikeresen teljesítettük, de a céldobogón nem gurultunk át, mert rettenetesen későre járt az idő, nem akartuk kivárni még azt is, hogy elkezdődjön a célceremónia, nekünk azt mondták, hogy meg kell várni, hogy odaérjen mindenki az egykor szebb napokat látott Karancs szálló elé, így inkább elindultunk haza.
Tavaly, amikor megszereztétek a Subaru-tokat rendre cserben hagyott titeket és olyan volt megállni vele, mintha egy holland fapapuccsal akarnád megfékezni. Lopakodtál a kanyarok felé. Kimondhatjuk lassan, hogy elkészült, összeért az autó?
Ez attól függ, hogy mire szeretnénk „érlelni”. 🙂 Arra, amire én gondoltam, hogy élvezetesen lehessen vele előfutni és autózgatni, arra nagyjából megérett. De, ha az lenne a cél, hogy az ORC-ben, kategóriát, bajnokságot nyerhessünk vele, akkor a válaszom egy határozott nem lenne, ahhoz egy másik irányba kellene elindulnunk. Gondolkodunk azon, hogy egy új motort építünk majd hozzá, amivel sokat változna a karakterisztikája, de ez egyelőre a jövő zenéje, távlati terv.
A Nyíregyháza Rallye-ra el tudtok jönni novemberben?
Nem tudom még megmondani, a szponzoroktól is függ. Majd beszélgetünk velük erről a kérdésről. Azt gondolom, hogy oda olyan gumikkal kellene készülnünk, amik jelenleg nem állnak a rendelkezésünkre. A zempléni pályákat kedveljük, ám hogy milyen időjárási körülmények fogadnak minket ősz végén, a környéken, azt jelenleg még megtippelni sem lehet. Én viszont úgy szeretek versenyezni, hogy ha van némi kontaktus a kerekek és a pálya között, neki eshetek a kanyarnak, nem csak úgy óvatoskodva odaosonok a bejáratukhoz. Bár az sem egy könnyű feladat. Úgyhogy most maradjunk annyiban, hogy még nem döntöttünk a Nyíregyháza Rallye sorsáról.
Rallye2.hu – Salánki Gábor