Hát, hogy is kezdjem annyi minden történt velünk 2010-ben, de mégis megpróbáljuk összefoglalni egy olvasmányos, ám nem túl hosszú irományban. 🙂 Az Erdei Zoltán-Mantz Ákos páros 2010-es évösszesítője.
A kezdet: Egy kósza gondolattól vezérelve eldöntöttük Ákossal, hogy 2010-ben megcélozzuk a Rallye2-t. El is vittem a Ladámat Baba bácsihoz, hogy nézze át az autót, mert feltett szándékunk volt, hogy „ezzel” nekivágnánk a Miskolc Rallye-nak. Azért kezdtünk Miskolcon, mert Egerre nem voltunk készen. Baba bácsi megnézte, majd rám nézett, és kérdezett: „ezzel”? Ez közúti közlekedésre se alkalmas, nem hogy autóversenyzésre! Egy hetünk volt Miskolcig, de Baba bácsi neki látott szépen, darabonként átépíteni az autót. Az építkezés igazából így történt: ez itt mi? Én mondtam a választ. Erre ő, na ez így nem jó, azt onnan dobd ki a p..csába, itt van nekem egy ilyen ezt neked odaadom ajándékba, és ezzel biztos nem lesz baj. Miskolcra olyan állapotba hozták a Ladát Putyival, hogy azt mondta, ezzel biztosan célba fogtok érni, de ahhoz, hogy eredmény is legyen, ahhoz még nagyon sok mindent meg kell még csinálni az elvégzett munkákon kívül. És igaza lett. Pont úgy, ahogy egyéb más dolgokban is, amit az év során mondott. Az autóépítő iskola mellett, napi minimum egy óra rallye iskola is az elméleti képzés részét képezte, és volt gyakorlati oktatás is, amikor Baba bácsi kipróbálta a Zsigulim. Hát élmény volt nézni ahogy kezelte a tólósváltót 🙂
Miskolc Rallye: Az első. Nagyon izgultam az első gyorsasági szakasz előtt, de igazából mindegy volt az eredményünk, csak az volt a lényeg, hogy biztosan célba érjünk. Ez sikerült, bár voltak problémák az autóval, de a lényeg, hogy célba vitt minket. A második gyorstól melegedett a motor, de nem érdekelt, csak mentünk, és nagyon élveztük az egészet. A szervizben megoldotta a csapat a melegedést Baba bácsi vezérletével, de az erő addigra valahová eltávozott az autóból, és a végére a fékpedált is nekem kellett bal lábbal visszahúzgálnom a fékezések után. Célba értünk, jól éreztük magunkat, és ez volt a lényeg.
Salgó-Gemer Rallye: Nem volt szerencsénk. Új motor, új fékrendszer, és további fejlesztések kerültek a Ladába. 🙂 Vigyáztunk is rá, mint a hímes tojásra, a prológon is „gyökkettővel” száguldoztunk, de mégis eltört az első körbe a féltengely csapágyunk. Ennyi menjünk haza. De a hangulat így is hibátlan volt. A versenyről fennmaradt egy idézet, ami azóta szállóige lett a csapatban: …találkozó reggel 7-kor a bányagépnél. JÓZANUL!!! 😀 A murvás versenyek – Bükfürdő és Veszprém- anyagi okokból maradtak ki.
Kazincbarcika Rallye: A hosszú etapok versenye. Ettől függetlenül ez is nagyon tetszett, a gyorsaságik, a társaság, a nézők. Itt is voltak problémák az autóval, de megoldotta a szervizcsapat, és itt is célba értünk. Ezen a versenyen csúcsosodott ki igazán, hogy még mindig nem tudok olyan futóművet alkotni a Lada alá, ami ténylegesen megfelelne nekem. Ez a probléma egész évben elkísért, mert vagy lepattogtunk az útról, vagy majdnem feldőltünk, ha meg megpróbáltam gyorsan menni mindig valamit hibáztam.
Baranya Kupa: Utcai slickkel az esőben. 🙂 Erre a versenyre úgy készültünk, hogy addig megyünk, míg valami meg nem adja magát, mert már minden alkatrész az utolsót rúgta. A trélerig azonban már nem jutottunk el, mert a futómű állítás utáni próbán – csütörtök este- lefogazott a váltó. És persze előtte a difi is. Váltó ügyben a Bársony Peti /Evo szerviz/ csípőből intézett egy kölcsön darabot, difi ügyben Csaba Peti /Protechnik/ adta a megoldást. Autó kész, jól állunk, még csak péntek este 11 óra van. De nem indul be! Kicsit már feszültek voltunk, erre csöng a telefonom. Baba bácsi hív, éppen Németországból:
– Mi a helyzet srácok?
– Semmi különös csak nem indul. 🙁
– Mit csináltatok?
– Ezt, meg ezt…
– Ja akkor azt ott csavarjátok ki, és beindul.
IGAZA LETT! Németországból telefonon megoldotta 5 másodperc alatt a problémát. Ricsivel leültünk az emelő mellé, és egy perces néma csenddel adóztunk a megoldásért. 3 órányi alvás után irány Komló. Prológ után generátor csere, másnap leesett az eső, és indult a korcsolya verseny. Árokból ki, csipkebokorba be, ejtőzés… 🙂 Ettől függetlenül ez volt a legjobb versenyünk ez tetszett a legjobban egész évben. Igazából mi minden pillanatát élveztük ennek az évadnak, sok olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, amit hiába mesélünk el, mert ezeket át kell élni. A Rallye2-es társaság hibátlan, és nagyon kedvesek voltak velünk, zöldfülűekkel is.
Nagyon köszönjük az egész éves segítséget a szerviz csapatunknak, név szerint: Ricsi /Evo szerviz/, Marcell, Andris, Apu. Ákosnak, hogy mellém ült. 🙂 Továbbá: Autós-Teszt kft. Evo szerviz, Baba bácsi, Schmidt Eurotrans, Csaba Peti ProTechnik, Rallye2.hu