Dudás Gergő és Molnár Zsolti számára már az Iseum Rallye rajtjához is rögös út vezetett, de megérte a rengeteg munka, mert ha csak a büntetések, valamint az időeredmények újraszámítása után is, de megszerezték pályafutásuk legértékesebb trófeáit. Az Iseum Rallye-ról és a székesfehérvári terveikről kérdeztük meg Dudás Gergőt.
Nem indult könnyen a szombathelyi hétvégétek…
Valóban nem. Sajnos – vagy szerencsére? – nem azzal az autóval álltunk rajthoz, amelyikkel eredetileg szerettünk volna. A Ford Fiesta R2T versenyautónkkal előbb gyertyaproblémánk volt, aztán pedig a hivatalos teszten turbóhiba adódott, és úgy döntöttünk, hogy egy szívó, alig 1000 köbcentis motorral nem szeretnénk részt venni a versenyen. Minimálisan ugyan működött a turbó, de nem tudta volna a motor a maximális teljesítményét és a nyomatékát leadni. A csapatom ezért csütörtökön, 21 óra körül elindult Szombathelyről Szegedre, hogy a Miskolc Rallye vége óta érintetlen Citroenünket összerakják, futóművet cseréljenek alatta, és felkészítsék a murvás, vasi pályákra. Másnap délelőtt, Győrben sikerült beállíttatni a futóművet is, úgyhogy 100%-os autóval, időben érkeztünk meg a technikai átvételre, illetve az adminisztratívon is gond nélkül túljutottunk. Tesztelni így gyakorlatilag semmit nem teszteltünk, a Forddal mentünk mindössze néhány kilométert, amit nem mondanék túl hasznosnak. Éreztem is nagyon a teszt hiányát a gyorsaságikon. Még most sem tudom, hogy az volt e gyorsabb kanyarvételi mód, amit a többiek alkalmaztak, vagy az, amivel mi autóztunk. Megpróbáltuk úsztatni a kocsit.
Egyszer ez túl jól sikerült, majdnem fölborultatok. Milyen volt a versenyetek?
Az első szakaszon, egy jobbos kanyarban volt egy nagy tócsa, annál sikerült alaposan megbillenni. Sokat gondolkodtam rajta már a pályabejáráson is, hogy hogyan kéne átjutni rajta, vagy elférni mellette. Közel voltak a fák, viszont nem gondoltam, hogy ekkora lesz a tócsa. Arra is számítottunk, hogy az ORB és az ORC mezőnye napközben kihordja majd a sarat belőle, a külső ívre és nem akartunk szemben nekicsapódni a fáknak. A belső ívet választottuk, ami egy fokkal jobb volt, mintha fának mentünk volna. Felbillentünk, talán még az oldalán is volt a kocsink. Hála az égnek, a lökhárítón kívül semmi nem sérült a Citroenen, nem is értem, hogy hogyan sikerült ezt a produkciót ilyen olcsón bemutatnunk. Valószínűleg a nézők is segítettek abban, hogy újra keréken legyen a C2-nk, de még nem láttam róla a felvételeket. A katlanban még féltünk egy kicsit, mivel nem tudtunk mindent tökéletesen átnézni ezután a kaland után. A szervizesem és egyben a navigátorom, Molnár Zsolti mondta, hogy nincs gond, de a szervizig nem lehettünk biztosak benne. Óvatosabbak voltunk, de még így is élveztük a katlant.
Vasárnap a biztonságra és a felzárkózásra helyeztük a hangsúlyt, amiket alapvetően nem könnyű összeegyeztetni. Néhány meleg helyzet adódott a saras pályákon. Hosszúperesztegen az egyik féktávnál már félig bent voltunk az árokban, a második körben pedig átmentünk egy lassítón. A power stage-en gondoltuk, hogy nem lesz sok esélyünk, a rövid tengelytávú C2-vel nem tudtuk padlógázon áttolni az egyeneseket. Vagy a jobb, vagy a bal oldali kerekek lógtak bele a nyomvályúba, de középen nem tudtunk menni. Meg ugye kiesni sem akartunk a cél kapujában.
A cél kapuján végül életetek legjobb eredményével gurulhattatok át az Iseum előtt.
Abszolút másodikak, a kategóriánkban pedig elsők lettünk, amivel azonnal kiegyeztünk volna, ha valaki felajánlja nekünk a verseny előtt, vagy a majdnem felborulós első szakasz után. Lehet ki is nevettem volna az illetőt, mert nem számítottunk ennyire jó eredményre, csak titkon bíztunk ekkora sikerben, bár tegyük hozzá, hogy a célban még abszolút harmadikként és a 6-os géposztály ezüstérmeseként kiáltottak ki minket. Azt gondolom, hogy ha a későbbiekben rendesen, hibák nélkül végig tudunk menni, akkor szép eredményekre számíthatunk. Sokszor szerencsénk volt, nem értem még most sem, hogy hogyan élte túl a kocsink a megborulást, de végül meghálálta, hogy haza mentünk érte.
Székesfehérvárra a Forddal, vagy a Citroennel jöttök?
Mindenképpen a Citroennel, de addig megpróbáljuk elintézni, hogy új erőforrást kapjon az autónk. Eleget bizonyított a szombathelyi hétvége során a kis C2R2, és mi is kezdünk vele megbarátkozni. Úgyhogy nem lehet kérdéses, Székesfehérváron újra vele támadunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönöm Novák Ferinek, a szerviznek, és a navigátoromnak, Molnár Zsoltinak a rengeteg munkát és segítséget! Egy ilyen hétvégét nem sokan csináltak volna rajtuk kívül így végig.
Nagyon hálás vagyok a családomnak, akik mindenben támogatnak.
Köszönjük a segítséget:
CloneGsm, BiotechUsa, Well Done, IÉJ zrt, Dynamic Design Kft, 3Dream Soft Kft., Festékszertár Festékmester Kft., P92 RDI Kft., Win-win Kft, Prometrik Kft., Stage light theatre szociális szövetkezet