Sokaknak nem kell bemutatni Benik Balázst, aki háromszoros abszolút magyar bajnokként az egyik legnépszerűbb pilóta még napjainkban is Magyarországon. 17 évvel ezelőtt Balázs nem szívesen maradt a Rallye2 Bajnokság mezőnyében, inkább csak belekényszerült, de utólag belátta, hogy igenis szüksége volt a tanulóévre, ami végül a későbbi sikerek alapját adták. Erről az időszakról, valamint napjainkról, a visszatérés lehetőségéről beszélgettünk elég tartalmasan Benik Balázzsal.
Rallye2.hu: Pályaversenyzéssel foglalkoztál, innen 1998-ban érkeztetek meg a rallye világába, majd 1999-ben a Rallye2 Bajnokságba egy magyar Suzukival.
Benik Balázs: Ez mind igaz, de ahhoz, hogy megértsük, hogy miként kerültem kapcsolatba a rallye-val nézzünk bele egy picit a karrierem pályaautós korszakába is! A gokartozást követően elutaztunk 1998-ban, Németországba egy Formula Ford próbára, ahol teszteken vettünk részt, egy EB futamon. Itt az egyik ellenfelem, a Formula-1-es világbajnok, Jenson Button volt. Ezután a teszt után szembesültünk azzal, hogy innen igazából nincs több lehetőségünk. Magyarként, névtelenül, támogatókat találni, nagyon nehéz lett volna ebben a szakágban. Az 1998-as esztendő így egy csonka év lett a számomra. Ekkor, Sós Istvánnál voltam nyári gyakorlaton, aki a hatvani Suzuki Sós autókereskedés tulajdonosa volt, és apámként tiszteltem. Ő hegyi versenyeken is indult. Az udvaron pedig ott állt egy olyan rallye Lada Samara, amit rallye autónak nevezni egy kicsi túlzás volt. A használt, eladásra kínált kocsik között parkolt. Attól lett rallye autó, hogy be volt csövezve, 🙂 meg talán gumit raktunk rá, de teljesen széria volt. Pista bácsi azt mondta, hogy induljunk el ezzel egy hévízgyörki rallye futamon. Mondtam, hogy jó, induljunk, bár azt sem tudtam, hogy eszik e vagy isszák a rallye-t. A karosszérialakatos Zsíros Pista kijelentette, hogy ő fog nekem navigálni. Kérdeztem, hogy navigált e már? Mondta, hogy igen, na mondom, akkor jól van, gyere! Nem tudom, hogy mit kell mondanod, de azt mondjad. Így vágtunk neki a versenynek. Meg sem fordult akkor a fejemben, hogy belőlem, a gokart és pályaversenyzőből egyszer rallye pilóta lesz, vagy, hogy valaha engem egyáltalán érdekelni fog ez a dolog. Gyerekfejjel semmi fantáziát nem láttam ebben a szakágban. Nem értettem, hogy a sok idióta miért szeret a porban versenyezni? 🙂 Nem is egymás, hanem az óra ellen. Azt tartottam az igazi versenyzésnek, amikor az autók, a pilóták egymás ellen küzdenek. Elindultunk tehát a hévízgyörki versenyen, az óra ellen, amit már akkor is hülyeségnek tartottam, de mégiscsak motivált. Ezt a versenyt gyakorlatilag rajt-cél győzelemmel nyertük meg. Ez még akkor az úgynevezett harmadosztály volt, ahonnan a Rallye2 Bajnokságba léptünk előre, ahol a Suzuki Sós versenyautójába ülhettünk be, egy magyar Suzukiba. Sós Pista bácsi a saját versenyautóját adta át nekem, ekkor dőlt el, hogy a rallye-ban folytatom a versenyzést.
Rallye2.hu: Az 1999-es Miskolc Rallye-n, az évad közben mutatkoztál be a Suzukival, Vladár Tamás olvasta az itinered és elég emlékezetesre sikerült a Rallye2-es debütálásod, mert a Csellengők műsorában ugyan nem kerestek titeket, 🙂 de gyakorlatilag eltűntetek.
Benik Balázs: A Meszes-Rakaca gyorsasági szakaszon, nagyjából a pálya 1/3-adánál beestünk egy árokba, ami jó két méter mély lehetett, tökéletesen eltűnt benne az autónk teteje. A versenyzőtársaink úgy húztak el mellettünk, hogy nem látták, nem láthatták a kocsinkat, ezért mindenki azt gondolta, hogy elnyelt minket a Föld. 🙂 Térerő nem volt, nem tudtunk telefonálni, aztán jött a mentő és kereső csapat, nagy nehezen ránk találtak néhány óra elteltével, mi pedig karcolások nélkül vészeltük át a kalandot. A többi suzukis versenyen voltak biztató részeredményeink, Aschenbrenner Gyuriékkal csatáztunk, ők akkoriban minden versenyt megnyertek jóformán. Kezdőként, akkor még nem biztos, hogy össze tudtam rakni egy teljes versenyt, ahhoz még sok dolog, fejben eldőlő taktikai lépések, elemek hiányoztak a tapasztalataim közül. Amikor technikai gondok nélkül tudtunk menni, akkor a gyorsaságikon mindig ott tudtunk lenni a kategóriánk élmezőnyében. Ezt a teljesítményt a teljes futamokra még nem mindig tudtuk összerakni. Év végére azonban már jöttek a pontok is.
Rallye2.hu: 2000-ben autót és navigátort is váltottál, egy Skoda Feliciába ültél be, az A/5 géposztályban Tóth Vili navigált neked. De te ettől is nagyobbat akartál előre lépni, szereztetek egy Toyota Celica GT Four-t, amit egy OMW tesztrallye-n ki is próbáltatok. Ám az MNASZ illetékesei nem engedett téged elindulni az ORB, vagy első osztály mezőnyében. Hogy is volt ez a kis közjáték?
Benik Balázs: Most már azt hiszem, hogy nyugodtan beszélhetünk erről az esetről kendőzetlenül, hiszen eltelt azóta lassan két évtized. Az akkori élmenők elég kemény lobbit folytattak azért, hogy fiatalként ne ülhessek bele egy akkora autóba, mert tapasztalatlan vagyok, mert balesetveszélyes és a többi, minden egyéb lehetséges indokot felhoztak ellenem. De ennyi idő távlatából azt mondhatom, hogy nem haragszom rájuk. Nem tagadom, akkor nagyon mérges voltam mindenkire, akik ellenem szóltak, mert a GT Four pont egy olyan autó volt, amivel igazán meg lehetett volna tanulni a rallyesport minden csínyát-bínyát. Az a Toyota egy minden porcikájában ízig-vérig rallyezásra született kocsi volt. Szóval év közben elszállt a mérgem és igyekeztem a Rallye2-es versenyekre, valamint a Skoda Feliciára koncentrálni. 2001-ben pedig már megkaptam az ORB mezőnyébe a licencet.
Rallye2.hu: A 2000-es évnek is a Suzukival vágtatok neki, aztán Miskolcon megint elkerült benneteket a szerencse. Milyen volt az évetek?
Benik Balázs: Tóth Vili akkoriban egy igen tapasztalt, profi navigátornak számított, nagy autókkal is versenyzett már, az is egy kisebbfajta csoda volt, hogy az ő múltjával, a karrierjének abban a szakaszában beült mellém a Rallye2-ben, egy Skoda Feliciába. Nagyon hálás voltam és vagyok még neki most is ezért. Elég felemásra sikerült összességében ez az esztendő, bár szép érmeket szereztünk. Jó volt a kocsi, nagyon szerettem, de volt egy rendkívül bosszantó hibája, mégpedig az, hogy a futóműve mindig el tudott állítódni, csak úgy saját magától. Minden szervizparkban a futóművel kellett bíbelődnünk. Valószínűleg az utángyártott alkatrészek lehettek emiatt a ludasak. Az év első versenyére az Esztergom Rallye-ra nem készült el a Skodánk, ezért álltunk rajthoz ott még a Suzukival. Miskolcra, már az új autóval érkeztünk, de sajnos a Sáta-Sáta gyorsaságin kicsúsztunk és nekimentünk egy fának, ami a fentebb említett futóműproblémákra volt visszavezethető. No meg arra, hogy siettünk volna. 🙂 A Rallye2-es korszakomról és a hévízgyörki bemutatkozó versenyről egyébként nagyon szép emlékeket őrzök, mert szenzációs volt a kapcsolat a versenyzőtársakkal. Mindenki segítette még az ellenfelét is, jókat partyztak együtt a fiúk, jó barátságot ápoltak a vetélytársak.
Rallye2.hu: Ez még most is megvan a Rallye2 versenyzői között, úgyhogy nincs igaza a nagypapának, a televíziós reklámban, mert nem igaz, hogy a régi jó dolgokból, nem maradt semmi. 🙂
Benik Balázs: Nagyon kellemes és kedves emlékek nekem ezek, a mai napig mert a rallye-ból a legjobb barátságaim, haverjaim, leginkább ebből a korszakból származnak.
Rallye2.hu: Tobak Zoliékkal és Skoda Favoritjukkal küzdöttetek meg az abszolút bajnoki címért, a pontok tekintetében 60-56-ra ők voltak a jobbak. Hogy emlékszel ezekre a csatákra?
Benik Balázs: Nekünk, 2000-ben volt csonka, be nem fejezett versenyünk, illetve olyan is, ahol egy gyengébb autóval – a Suzukinkkal – álltunk rajthoz. A maradék négy fordulóban kellett volna a bajnokságot megnyernünk. Kevés volt ez a legnagyobb kupák begyűjtéséhez, de ezzel természetesen nem Tobak Zoliék érdemeit akarom kisebbíteni. Ők már abban az időben is nagyon profi módon versenyeztek, ügyesen és gyorsan hajtottak, amikor mi még szinte csak kezdők voltunk. Küzdöttünk egymás ellen, de emellett buliztunk is nagyokat, aminek köszönhetően a mai napig tartjuk Zolival a kapcsolatot és ezt a 2000-es évnek köszönhetjük, mert akkor ismerkedtünk meg.
Rallye2.hu: Zalaegerszegen zárult a 2000-es évad, ahol megszereztétek az első abszolút győzelmet a Rallye2 Bajnokságban, ahol gyakorlatilag mindent vittetek.
Benik Balázs: Mindent sajnos nem, mert a bajnokságban ezzel a sikerrel biztosítottuk be a második helyünket, nem lettünk bajnokok, ám Zalaegerszegen kétségtelenül besöpörtünk mindent, amit csak lehetett. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor volt egy prológ vagy superspecial, ami bele számított az értékelésbe és egy laktanyában kellett teljesítenünk. Szerintem ez volt az egyetlen Zalaegerszeg Rallye, mert ezután már Szombathelyre jártunk a környéken versenyezni. A célban persze örültünk nagyon a győzelemnek, de nem tudtuk magunkat teljesen elhatárolni attól, hogy csak kevésen múlt, hogy a teljes bajnokságot megnyerjük. Sokat tanultunk ebben az évben, az autóval történt rengeteg küszködésünk nagyon megtanított engem küzdeni. Volt, hogy emiatt egy versenyen belül többször is a nulláról kellett újra felépíteni az eredményünket, kitűnő tanulóév volt ez számunkra, ahonnan egy életre szóló emlékeket és barátságokat kaptam. Tudom, hogy ez már az ORB-hez kapcsolódik, de pont a múlt héten ebédeltünk és nosztalgiáztunk együtt Somogyi Palival, és ez is jól példázza, hogy minél jobban eltelik az idő, annál jobban szeretném még intenzívebbé tenni a rallye-s kapcsolataimat, kapcsolatrendszereimet. Köszönöm mindenkinek, aki bármiben támogatott, segített, barátilag, anyagilag, családilag és a navigátoraimnak is nagy köszönet jár, mert ugye ennek az időszaknak, a Rallye2-nek is meghatározó szerepe volt abban, hogy később háromszor is győzni tudtunk az élvonalban. Köszönöm mindazoknak, akik bármiben segítettek engem ezekben az időkben és ezután is. Akár családilag, akár barátilag, akár anyagilag.
Rallye2.hu: Eztán jött a WRC-s időszakod, a három bajnoki cím az élvonalban, erről én nem is faggatlak, mert sokan jól ismerik ezeket a dicsőséges éveidet, amiket Somogyi Palival együtt éltetek meg. Mivel foglalkozol manapság?
Benik Balázs: Az építőipar több területén is dolgozunk, generálkivitelezéssel, építkezések lebonyolításával, nagyobb és kisebb beruházások egyaránt a tevékenységünk részét képzik. Ezt az irányt alapvetően a családi vállalkozásunk tevékenységi köre adta, ezt vittem, viszem tovább. Több céggel is dolgozunk az építőiparban, ebbe ástam bele magam elég alaposan.
Rallye2.hu: Mi a helyzet a rallye-val? Elképzelhető, hogy a 2015-ös Veszprém Rallye után – ahol egy R5-ös Ford Fiesta volánjánál újra beleszippantottál a versenybenzin gőzének semmihez sem fogható illatába – ismét harcba szállj az óra ellenében? Akár egy versenyre, vagy netán egy teljes bajnokságra?
Benik Balázs: Olyan jellegű tervünk, hogy mondjuk, az idei évben valamelyik versenyen biztosan elindulunk, olyan elképzelésünk jelen állás szerint nincs. De ha hiszed, ha nem éppen azelőtt, ami előtt hívtál telefonon, elindítottunk néhány videót a televízión, az irodámban, a WRC-s időszakból nézegettünk felvételeket. Elkapott egy kicsit a nosztalgia.
Rallye2.hu: Reggel 9 óra előtt ez több mint biztató jelnek mondható a visszatérésed iránt érdeklődők számára… 🙂
Benik Balázs: Persze, jönnek a szép gondolatok, de aztán általában belelóg a kezem a bilibe 🙂 és eszembe jut a mostani életem. Azt lehetővé tenné a helyzet, hogy menjünk és versenyezzünk, de azt nem hiszem, hogy megengedhetném, hogy eredményesen szerepeljünk. Nem tudok, nem tudnék annyi időt szentelni erre a gyönyörű sportágra, hogy nyerhessünk. Én viszont nem szeretnék hobbiversenyző lenni. Úgy érzem, hogy ha beülök egy rallyeautóba azt vagy 100%-os felkészültséggel teszem, vagy sehogy, mert a tökéletes felkészültség hiányában én nem érzem jól magam a kocsiban és/vagy a versenyeken. Ezt pedig nem tehetem meg az időmben. Néhány verseny, igen, motivál, az talán még beleférhet.
Rallye2.hu: Tudom Balázs, hogy a személyedben egy háromszoros magyar bajnokkal beszélgetek, de az általad felvetett problémára nyújt például megoldást a Rallye2 Bajnokság. Kevesebb a versenyek időigénye, keményen csatázhatsz, idén (is) bombaerős mezőny lesz, ügyes fiatal pilótákkal, baráti hangulattal és ráadásul a Rallye2 abszolút bajnoki címe még hiányzik a vitrinedből. 🙂 Bár összkerekes autóval nem mehetnél, de szívesen látunk akár egy versenyre, akár egy teljes évre is a mezőnyben…
Benik Balázs: El kell, hogy mondjam, hogy a WRC-s pályafutásom idején is teszteltem egy Skoda Feliciát a nyírádi rallycross pályán, elég jó időeredményeket sikerült vele autózom. Ez motiváló a számomra és nem zavar, ha egy autó csak az egyik végén hajt. A gokart például kizárólag hátul hajtott, minden hajtási lehetőséget kipróbáltam már, amit négy keréken lehet. Nem ezen múlik, hanem inkább azon, hogy mennyire tudja magát az ember elszánni. Úgy vélem, hogy ha az előttünk álló kettő, esetleg három esztendőben nem tudok visszatérni a rallye világába, akkor egyre kisebb lesz az esélyem erre. Most is már a nyolcadik, kilencedik esztendőben járunk, amit kihagyok. Az, hogy egy-egy futamon elindulok, az nem egy építő jellegű dolog, attól sokkal többet kéne mennem, hogy formában lehessek. Meg kellene ismerni a jelenlegi határaimat, hogy hol vannak a korábbi képességeimhez képest, ehhez pedig biztos, hogy most is jó alap lehetne, akár a Rallye2-is. Hallom az egykori csapattársaimtól, hogy vannak fiatal, ügyes, tehetséges srácok, akik szívvel-lélekkel versenyeznek, megküzdenek mindenért, nem csak alájuk tolják a jó feltételeket, a kitűnő autókat, velük semmilyen közös múltam nincs, szívesen összemérném a tudásom az újoncokkal. Erre viszont csak egy teljes évben lenne mód. De összességében nem gondolkodok teljes bajnokságban sehol. Maximum egy-két versenyen.
Rallye2.hu: Mennyire figyeled manapság a rallye-t?
Benik Balázs: Mondhatni, hogy szinte egyáltalán nem. Még a világbajnokságot sem. Ezért is esik jól, ha néha felkeresek egy-egy oldalt, vagy rallye-s forrást, hogy látom, hogy hiányolnak minket, vagy a mi korszakunkban autózó versenyzőket a rajongók. Ez jó érzéssel tölt el. De nem szeretnék senkit hitegetni semmivel sem a visszatéréssel kapcsolatban. Telik az idő, van két szép gyermekem, ott van a munkám, megváltozott a prioritás. Esetleg ha a kisfiam az autósporttal szeretne egyszer foglalkozni, akkor lehet, hogy komolyabban is visszatérünk. Hét éves, most még nem látom rajta az érdeklődés jeleit. Amit választ, abban fogom támogatni. Idén egy-két rallyeversenyre azért valószínűleg ellátogatunk majd közösen a gyerekekkel, ahol biztosan a Rallye2 Bajnokság csatáit is figyelemmel követjük majd a pályák mellől.
Rallye2.hu – Salánki Gábor