Bencs Zoltán és Bencs Gábor jól kezdte a Zemplén Rallye-t, a Top5 közelében autóztak, gyorsak voltak, pedig tétje már nem volt számukra az évzáró futamnak. A Hondájuk teljesen váratlanul dobta be a törölközőt az első kör közepén. Bencs Zoltánnal beszélgettünk.
Hazai versenynek nem mondhatnátok a Zemplén Rallye-t, de azért messze sem volt tőletek. Mi volt a tervetek az évzáró futamra? Minden eldőlt a kategóriában a rajt előtt.
Amikor kiderült, hogy akik el tudták volna venni tőlünk az éves második helyet ezúttal egy másik kategóriában indulnak Szerencsen, azonnal eldőlt az év végi dobogós helyezések sorsa, biztossá vált az ezüstérmünk.
Akár haza is mehettek volna…
Ez igaz, de minket nem ilyen fából faragtak. Szeretjük a zempléni pályákat, technikás, kedvünkre való szakaszok. 2018-ban a Rally2 mezőnyében autóztunk rajtuk, tavaly Juhász Csabi barátom mellett navigáltam egy Mitsubishi Lancer Evo-ban a környéken, aránylag képben voltunk a ránk váró feladattal. Újhutát szeretem, Fony a Miskolc Rallye-k egyik klasszikus pályája, jól ismerjük, Mádról pedig halljuk, hogy megoszlanak a vélemények, van, aki nagyon kedveli és van, akinek egyáltalán nem jön be a szőlős. Nagy felkészülést nem tartottunk, a Hondánk beállításain nem változtattunk az Ózd Rallye óta. Megjött végre az új váltónk, beszereltük, azt szerettük volna kipróbálni, hogy miként muzsikál a kocsiban. A célunk tényleg csak annyi volt, hogy célba érjünk, jóízűt autózunk és élvezzük a szezon utolsó Rally2-es futamát. Persze nem lettünk volna szomorúak, ha minél jobb helyen végzünk, mondjuk éppen a Top5-ben.
Az esélyetek megvolt erre, de a technika ördöge most is megbabrálta a kocsit, hamar keresztbe húzta a számításaitokat. Hogy alakult a Zemplén Rallye nektek, amíg versenyben voltatok?
Fonyon, Krehlik Nándiék balesete és mentése miatt kellett várakoznunk a rajtban, az első szakasz előtt visszahűltek a gumik, csúszkálósan kezdtük meg a versenyt. Az autót kicsit instabilnak éreztem, én dekoncentrált voltam, mert a verseny előtti napokban nem sokat tudtam pihenni, rengeteg volt a munkám. Mondhatni, hogy fáradtan kezdtem neki az évzáró futamnak. A pálya végén, a nagy tempós, dobálós részen, ahol ötödik fokozatban rendesen el kell vállalni, ott a szemem megint megviccelt, ugyanúgy, mint a Mediterrán Rallye-n. Behomályosodott a kép ezért rátartással nyomtam a gázt és a féket. Többször is korábban lassítottam, ráadásul a kelleténél nagyobbakat, a testvérem rám is szólt, hajtott volna, de még ezzel a problémával együtt is sikerült holtversenyben abszolút ötödik időt autózunk. Nem volt ez rossz kezdésnek. Az újhutai szakasz közel volt, kellően meleg gumikkal értünk oda a szakasz rajthoz, jól tapadtak a kerekek. Egy kishutai terelőnél, ahol egy jó nagy fát kerültünk meg, amikor a murváról visszatértünk az aszfaltra akkor a bal oldali féltengelyszárunk eltört. Nem tehettünk mást fel kellett adni a versenyt. Amíg mentünk, addig kalandunk nem volt, stabilan autóztunk, megpróbáltunk vidámak lenni, de az örömünk sajnos csak két szakaszig tartott.
Folytatás? Idén szeretnétek még valahol autózni, vagy már csak 2023-ban láthatunk titeket? Tudjátok egyáltalán, hogy mit szeretnétek jövőre?
Egyelőre még nem biztos, hogy a Szilveszter Rallye-n elindulunk e, vagy sem, minden esetre volt már róla szó, de a végső döntést nem hoztuk meg ezzel kapcsolatban. Jelenleg azt tartom valószínűnek, hogy idén már nem fogunk menni sehol. Elsősorban az autót szeretnénk rendbe szedni, aztán ha kész lesz a Honda, akkor meglátjuk a jövő évet, elhatározzuk azt is, hogy hogyan tovább.
Rallye2.hu – Salánki Gábor