A miskolci futamok soha nem hoznak szerencsét Bartha Nándinak, de Farkas Martinnal újra keresztbe tettek a technika ördögének és a DVTK stadionnál, a célban ünnepelték meg az évnyitó futam végét. Bartha Nándorral beszélgettünk.
Milyen elképzelésekkel voltatok otthon, mit vártatok a Diósgyőr Rallye-tól? Hogyan készültetek rá? Az autó utolsó pillanatos volt, a festék alig száradt meg rajta az átvételre, mert csütörtökön még vidáman fényeztétek. 🙂
Nem terveztük mi már ezt az évet, azt sem gondoltuk, hogy egyáltalán megyünk 2025-ben versenyezni. A holmink felét már eladtam, értékesítettem a szervizbuszt, a sátrakat és még egy pár dolgot, mert abba akartam hagyni a versenyzést. De az utolsó pillanatban jött egy partner, aki ránk parancsolt, 🙂 hogy ő igenis szeretné, ha mennénk a miskolci évnyitó futamon. Mi szófogadóan engedelmeskedtünk, amit utólag nem bántunk meg, mert nem csak partner, hanem üzleti partner is lesz belőle. Eddig hat, vagy hét Miskolc és Diósgyőr Rallye-n indultam, – pont mostanában számoltuk össze ezt a fiúkkal – de egyetlen egy normális hazai megmérettetésem sem volt korábban az életemben. Tök mindegy, hogy vezettem, vagy navigáltam, sehogy sem jött ki a lépés. Még Molnár Feri bácsival kezdtem itthon anno, az első Rallye2-es versenyemen, Bükkszentkereszten kapásból leestünk az útról. Mi csak jól akartuk érezni magunkat ezúttal, mert soha nem jött ki hazai pályán a lépés, ez a tendencia pedig ezúttal is folytatódott.
Ez mit takar? A célba végülis eljutottatok…
Ahogy mondtad csütörtökön fényeztük le az autót, majd amint megszáradt még aznap éjszaka Ricsi dekorálta is a 206-ost. Ezekkel nem volt probléma. Megvolt a péntek esti rajtceremónia, átgurultunk, a rajtdobogón. Szombaton reggel kijöttünk a parc ferme-ből, beálltunk a húsz perces reggeli szervizre, átdobtuk a kerekeket, mivel nem esett az eső, majd ráléptem a fékre és simán beesett a pedál.
Akkor a csapat arcán megjelent mindenféle kérdőjel, hogy ez mi a fene, meg hogy mi lesz most? Kolencsik Balázs is a segítségünkre sietett, vele közösen arra a döntésre jutottunk, hogy egyszerűen elköltjük a hátsó féket, elszorítottuk a csövet és úgy mentünk, hogy első fékünk volt csak. Ez kissé izgalmassá tette a futamot, de így is abszolváltuk a versenyt teljesen a végéig. Az első gyorson puhatolóztam, hogy milyen a fékerő hatás, hol kezd elindulni a hátulja. Próbáltam azt a pontot megtalálni, ahol lassulunk, de nem indul el keresztbe az autó. Rátartással autóztunk, a szokottnál gyengébben, ez az eredményeken meg is látszik, bár abszolút nem úgy versenyezünk idén, hogy az órát is nézzük. Annyi a terv, hogy egyszerűen csak jól érezzük magunkat, ez pedig a nehézségekkel együtt is maradéktalanul teljesült.
Kicsúszás, megforgás nem volt?
Semmi, de semmi kaland a kerek egy világon, szerencsére semmilyen gixer nem alakult ki. A jó tapasztalatokra való tekintettel itth
on amúgy sem forszírozzuk a dolgokat túlzottan. Pláne ilyen körülmények közt. Annak, hogy célba értünk nagyon örültünk, ez nagyon fontos volt, hogy a partnernek megmutassuk, hogy célba is tudunk érni. Ennek köszönhetően úgy néz ki, – de nem akarom elkiabálni, – hogy a tervezett három helyett az összes ORB2-es versenyen elindulhatunk 2025-ben, plusz még lehet a Barum Rallye-n is. Aztán az év végén számolják egy tyúkokat, ezt szoktuk mondani.
Akkor a Mecsek Rallye-ra már fékkel érkeztek.
Úgy tervezzük… 🙂 A Mecsek Rallye-n még Martin navigál majd nekem, aztán a Székesfehérvár és a Barum Rallye-ra Fróna Jani exnavigátora, Németh Ádám fog beülni mellém, mert Martinnak egyéb elfoglaltságai lesznek. De családon belül megoldjuk a pótlását. 😉
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor
Köszönet a Lukács Kft-nek, Lukács Károlynak, a Bohnenkamp Hungary-nak, az Auchan-nak, valamint a csapatnak, Kolencsik Balázsnak!