Balics Ákos és Borsfai Dávid nem sokat teketóriázott a Baranya Kupán, rögtön az első zobáki szakaszon jelezték, hogy a 7-es géposztályban Veszprém után is komolyan kell velük számolni. Csak a Hondájuk motorja gondolta ezt teljesen másként, mivel Hetvehelyen elfüstölt és ezzel a „harakirivel” Ákosék Baranya Kupáját is „lemészárolta”. A srácok most osztanak, szoroznak, számolgatják a pontokat, valamint az esélyeket és erőteljesen gondolkodnak azon, hogy ott legyenek e, ott tudnak e lenni az évzáró versenyen, a Budapest Rallye-n. Balics Ákossal beszélgettünk.

A Veszprém Rallye-n elért győzelmetekkel a második helyre jöttetek fel a 7-es géposztályban, a bajnoki táblázaton, és Komlón akár nagyon nagyot is faraghattatok volna a hátrányotokból, Szepesi Marciékkal szemben.

Mi már a második hellyel is nagyon boldogok lettünk volna. Ám annak tekintetében, hogy Marciéknak a váltója bemondta az unalmast és másfeles szorzója volt a komlói futamnak, a matematikai esély adott volt, hogy a power stage maximális pontjaival, akár le is dolgozzuk a 19 pontos hátrányunkat és fél ponttal átvegyük a vezetést Budapest előtt. De alapvetően nem erre készültünk, hanem arra, hogy megerősítsük a második helyünket a bajnokságban, mert a befejezett versenyeink, a megtett versenykilométereink és a műszaki gondjaink tükrében azt hiszem, hogy nem panaszkodhattunk a helyezésünk miatt. Akárhonnan nézzük, óriási sanszunk volt a Baranya Kupán, de mi is kiestünk. Fróna Janiékon kívül a teljes 7-es kategória elhullott a mecseki pályákon, Janiék taroltak, megelőztek, sőt, inkább átugrottak minket, ezért mi szinte biztosan a harmadik helyért fogunk küzdeni az év végén a géposztályban.

Mi történt a versenyen?

Bosszantó volt nagyon a kiesésünk, mert ezúttal is rengeteg időt és energiát fektettünk bele, a verseny előtt, a Baranya Kupába. A pályabejárásba, a felkészítésbe és minden egyébbe. Jól is indult a verseny, még magunkat is megleptük azzal, hogy szakaszgyőzelemmel kezdtük a pénteki napot. A prológ után éppen emiatt azt gondoltuk, hogy az éjszakai gyorsaságit még jobban megnyomjuk. Testhez álló feladatnak tűnt, hiszen a két pálya részben megegyezett, ráadásul én imádok sötétben versenyezni. Az örömünk a gyorsasági 95%-áig tartott, mert Hosszúhetényben, már bent a faluban, az árokban kötöttünk ki. A nézők kiszedtek minket, körülbelül másfél percet vesztettünk, de tovább mehettünk, köszönjük szépen nekik. Nem voltunk boldogok, de mégsem gondoltam ledolgozhatatlannak ezt az időveszteséget, így este megpróbáltuk kipihenni magunkat a hosszú, szombati napra, optimistán hajtottuk álomra a fejünket. Sajnos feleslegesen. Hetvehelyen hamar felrobbant a motorunk. A pálya 80 %-ánál éppen egy lassító felé közelítettünk, ötödikben volt a váltó, a gázpedál a padlólemezt készült átlyukasztani, de egyszer csak hallottunk egy óriási csattanást, hatalmas kék füst kíséretében, ami a versenyünk és a motorunk végét is jelentette egyben. Legurultunk a célba és ennyi volt. Hogy mi okozta a bajt nem tudjuk, most próbálja a csapat kideríteni. Tippjeink vannak csak egyelőre. De mint minden technikai hibára, előbb-utóbb erre is meglesz a magyarázat.

Hogyan tovább?

Szereztünk egy donormotort, a fiúk pedig nekiállnak újraépíteni az erőforrást. Az valószínű, hogy nem lesz készen a Budapest Rallye-ig, de bizakodunk. Mégis erősen kérdőjeles az indulásunk Budapesten. Ha indulunk is, nem tudjuk még, hogy mivel. A 7-es kategória első két helye szinte biztosan elment a számunkra, a 2WD kupában a negyedik helyre estünk vissza, a harmadikról, úgyhogy sokat vesztettünk a Baranya Kupán. Ha célba érünk Komlón, akár az első, akár a második helyen, akkor sokat nyerhettünk volna, teljesen más lenne a leányzó fekvése. De most… nem túl jó a helyzetünk. Meglátjuk. A Budapest Rallye rajtjáig eldől, hogy mi lesz. Számolgatunk. Ezen múlik most minden.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!