Baksai Laci hamar elkapta a ritmust, de alaposan megküzdött a Veszprém Rallye-val, azon belül is a hegyesdi gyorsaságival, hiszen ő maga sem gondolta volna, hogy a két évvel ezelőtti, Hegyesden átélt esése még mindig ennyire nyomasztja. Ám Lackó, némi dráma után átlendült a holtponton, és „Dr.” Kemény Zsolt lelki terepeuta és professzionális navigátor segítségével két kupasorozatban is a dobogóra állhatott a verseny végén. A Veszprém Rallye-ról Baksai Laci beszélt nekünk.    

Mik voltak a tervek a Veszprém Rallye előtt? Nem sok sikerélményed volt az utóbbi néhány versenyeteken…

Hát nem. Ezért is futottunk neki óriási lendülettel a Veszprém Rallye-nak. Nagyon szeretek a murván vezetni, nyertem már rajta abszolút értékelést is. Veszprém nekem hazai pálya, egyszerűen imádom a veszprémi gyorsaságikat. Szerettem volna a rajt előtt kipróbálni az autót, mert régen ültem már benne, legutóbb Miskolcon, ahol nagyon hamar kiestünk, ez április elején volt. A Pirelli murvás gumijait még soha nem használtam, a felújított motornak konkrétan a hangját nem hallottam azelőtt, mielőtt kiálltunk vasárnap reggel a parc ferméből. Egy kicsit beúsztunk a kocsi felkészítésével, még a vasárnap reggeli 15 perces szervizben is lázasan dolgozott a szervizcsapatunk. A jobb1-ben Kemény Zsolti foglalt helyet, amit köszönök neki, mert Erdei Zoli barátom sajnos mégsem tudta vállalni a navigálást a versenyen.

Hogy alakult a versenyetek?

Izgalmasan. Már az első gyorsasági előtt is adódtak gondjaink, de jól letoltuk a kislődi szakaszt. Igaz néhányszor lenyúltak értünk fentről, ebben biztos vagyok. Abszolútban hatodik, a géposztályunkban pedig az ötödik helyen kezdtük a napot. A második gyorsasági egy picivel rosszabbul sikerült, de imádtuk a rettenetesen jó minőségű murvát. A gyengébb idő mögött minden bizonnyal az állt, hogy két éve ott estünk egy hatalmasat. Érdekes volt, mert eszméletlenül ideges voltam a rajt előtt. Bevallom, hogy féltem Hegyesdtől, bennem volt még az esés emléke. Addig a pontig, ahol elestünk, – egy nagyon hosszú egyenes van előtte, tiltáson kell autózni – nem mentünk jól. Négyből felraktam ötödikbe és egyszerűen elvettem a gázt. Mondtam vagy két cifrát emiatt, majd úgy voltam vele, ha meg kell dögleni, hát meg kell dögleni, és lecipőztem a gázt padlóig. Ott még teljesítettünk néhány kanyart, de sírtam közben, majd elsuhantunk a korábbi esésünk helyszínén. Aztán helyre billent a lelkem is, és ahol kellett végsebességen száguldottunk. Vigántpetend sajnos etap lett. A szerviz után Kislődön egyet előrébb tudtunk lépni az összetettben, a kategóriában pedig megerősítettük az ötödik helyünket. Talán az volt a legjobb gyorsaságink.

Azért maradt benne egy kis idő, mert Szabó Atsiék beestek előttünk és lelassítottak minket. Hegyesden, második nekifutásra még munkásabb volt a gyorsasági, mint elsőre, de hogy ne érezzük magunkat teljesen jól, arról a váltókar gondoskodott, ugyanis a gyorsasági fele körül a kezemben maradt. Kemény Zsolti ott keresgélte a lábánál, hogy hová eshetett ki a kezemből. Így is 15 másodperccel voltunk jobbak, mint az első körben. Az utolsó gyorsaságin tovább küzdöttünk a váltóval, szinte végig fél kézzel vezettem, mert a másikkal a váltó maradékával kellett szerencsétlenkednem. Mindettől függetlenül jól éreztük magunkat, tetszettek a pályák és nagyon boldogok voltunk a célban, hogy teljesíteni tudtuk a versenyt és a Lada kupában és a 2WD kupában is serlegekkel, győzelemmel gazdagodtunk. Bár a Lada kupában éppen az utolsó gyorsaságin kellett lentebb lépnünk a dobogó felső fokáról, a váltónk miatt. Jó szájízzel tértünk haza, mert a korábbi sorozatos kudarcok miatt már azt éreztem, hogy nem tudok vezetni. De olyan ez, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni. 200 méter után Kislődön már mindent éreztem és tudtam, hogy hogyan kell csinálni, azonnal jók voltak a féktávok is. Ez nagyon különös érzés volt. Jó volt újra kocsiba ülni, sikereket átélni. Köszönöm mindenkinek a segítséget, Kemény Zsoltinak, és a Kolencsik családnak, hogy kisegítettek és külön köszönöm Nagy Bélának, a volt navigátoromnak is a segítségét.

Folytatás? Baranya Kupa?

Á, esély nincs rá. Még nézőként sem megyünk el Komlóra. Nekem a Rallye2 Bajnokság 2017-re a Veszprém Rallye-val kifújt. Talán a Mikulás Rallye-n és/vagy a Szilveszteren tudunk ott lenni, addigra remélhetőleg az autónk is kiheverheti a veszprémi sérüléseit. De egyelőre még nagyon képlékeny minden. Dolgozunk rajta, aztán ha sikerül, mindkét futam nevezési listájára igyekszünk majd decemberben fölkerülni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

 

 

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!