Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Baksai László és Nagy Béla összesítője Miskolcról

Miskolc Rallye után elég nehezen de, megszültem e sorokat. Elöljáróban csak annyit, hogy az egyik szemem sír, és tudom, hogy az én helyzetemben ez bután hangzik, de a másik nevet. Baksai Laci beszámolója.

De ne fussunk ennyire előre, mert akkor már vége is lenne.  😉 Csütörtökön elég jól felírtuk a pályákat. Javítani való nem volt benne, de azért még pénteken visszamentünk mindegyik gyorsot leellenőrizni. Péntek délután kezdődött a verseny, ami a megszokott prológgal indult. Kicsit a közlekedéssel problémák voltak a városban a ballagások miatt, de orvosoltuk. Úgy gondolom a nézőket „kielégítettük” látványügyileg.  🙂  Keringőzni egész jól megtanultunk az autóval.  🙂 🙂 🙂 A salakpályán még mi is jól éreztük magunkat, ami után korai lefekvés jött, hiszen a nagy megmérettetés szombat reggel kezdődött, aminek így pihenve vághattunk neki. Bélával megbeszéltük, hogy Miskolcon is legalább olyan jól kéne teljesíteni, mint Egerben. Mivel nekünk Miskolc nem tartozik a szerencsés versenyeink közé, így volt némi félsz bennünk, és inkább a higgadtabban, de gyorsan taktikát választottuk. Ám sajnos a technika ördöge, megint beleköltözött az autóba.  🙁 🙁 Az első gyors 4. kilométerénél az autó elkezdett lassulni, és egyszer csak nagy füstfelhő szállt ki a motortérből, majd az autó úgy döntött, hogy az eset helyszínéről nem akar sehova menni. Hirtelen nem tudtuk, hogy mi lehet a hiba oka, majd rájöttünk, hogy a motor adta meg magát: hengerfejes lett az autó.  🙁 🙁 🙁 Így nekünk itt és így ért véget a verseny. Ennyit a sírásról és most következzen a másik szemem nevet című rész. Hazamentünk és a szerviz egyből nekiállt az autót szétszereléséhez, a hiba feltárásához, aminek során jött a döbbenet. Szembesülnünk kellett egy olyan dologgal, amit már egyszer átéltem pont Miskolc Rallye-n a Laboncz Lacival, és egy nagyon csúnya borulás lett belőle. A kormányművünkből elfolyt az olaj és elkezdett rázni a kormány, amit éreztem, de erre nem is gondoltam, hogy ez lehet a gond. Így utólag azt mondom, hogy ez a szerencsésebb kiesés volt, mert az autó és mi is egyben maradtunk. Lehetett volna ebből sokkal komolyabb probléma is. Készülünk most Bükfürdőre, és nagyon reméljük, hogy ott megint a többiekkel együtt „játszhatunk”;-) és a verseny végén ünnepelhetünk.

 

És akkor hogy nézett ez ki a jobb oldalról? Nagy Béla elmondja nekünk…

Nagy Béla:  Mumusunk megint velünk volt 🙁

Az egri siker után optimistán készültünk a második bajnoki futamra és eltökélt célunk volt a pontszerzés. Sajnos az eddigi miskolci versenyek nem hoztak nekünk jó eredményeket, de még jó részsikerekkel sem büszkélkedhettünk. Szerettük volna, ha most végre nyugodtan és kalandmentesen végződne a Miskolc Rallye úgy, hogy mi is meg legyünk elégedve a célban az elért eredményekkel. Ez nem sikerült… Az itinerünk szerintem tökéletesre írtunk és a két nap alatt közel 1000 km-t autóztunk hála a „rövid” etapoknak. Itt szeretném megjegyezni, hogy sajnos egyes versenyzők nem pályát járnak be, hanem edzenek. 🙁 Úgy látszik, nem mindenki olvassa el elég körültekintően a versenykiírást és nem figyel másokra, de a beígért sebesség ellenőrzéssel sem találkoztam sehol. 🙁 Ilyen előzmények után kezdődött a verseny természetesen a szokásos prológgal. Pörögtünk, csúszkáltunk és mentünk egy kategória utolsó időt. 🙂 🙂 Még jó, hogy ezt nem számították bele az értékelésbe. Másnap reggel teljesen új Michelin gumikkal és tökéletesen kipihenve kezdtük a gyorsaságit, de 4 km. után elkezdett forrni a víz és itt számunkra végett ért a verseny. 🙁 A miskolci „mumus” most sem hagyta befejezni ezt a futamot, tehát pontok nélkül tértünk haza. Találkozunk Bükfürdőn!

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.