A bajnokság végén Baksai Lászlóék törnek az élre, és a Rallye2.hu év végi „képzeletbeli” abszolút aranyérmét, a Ladás pilóta veheti át, mivel Ő volt a leggyorsabb, így Laci éves beszámolójával nyitjuk a 2010-et summázó írások remélhetőleg hosszú sorát.
Nagy izgalommal készültünk késő tavasszal az idei évünk első bajnoki 
futamára, amit sajnos csak mi hívtunk idénynyitónak: számunkra ez ugyan az első verseny volt, de igazság szerint a bajnokságban már a harmadik futamként jegyezték. Anyagi lehetőségeink szűkössége miatt nem tudtunk indulni az első két megmérettetésen. Szerencsénkre azonban sikerült szponzorokat találnunk és úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk bekapcsolódni a Rallye2-es bajnokságba. A Rallye2 remek próbalehetőségnek számított, mivel autót váltottunk, és az új technikát éles körülmények között nem tudtuk még kipróbálni. Idén ráadásul egy igazi közönség kedvenc autóval, egy Lada 21074-es versenygéppel vágtunk neki a bajnokságnak. Mint az a bajnokság közben kiderült, egy nagyon üzembiztos autót sikerült építenünk, amihez a „gyártás” során azt a mottót adtuk, hogy 
inkább legyen egy kicsit gyengébb, de érjünk mindig célba vele. Szerettünk volna sok-sok kilométert gyűjteni és minél jobban összebarátkozni a kocsinkkal. Ezekhez a tervekhez a feltételek – hála a szponzorainknak – adottak voltak. Sőt! Visszatekintve az idei évünkre nagyon is túlszárnyaltuk a terveinket. 
Öt bajnoki futamon álltunk rajthoz, ebből négyen célba értünk, és év végén a kategóriánk második helyét megszerezve a dobogóra is kényelmesen felfértünk. Az abszolút értékelésben megszerzett ötödik helyünk is úgy érzem, nagy dolognak számít a mi Ladánkkal a sok nyugati lóerőgyár között. A kedvenc versenyeink egyértelműen a murvás futamok voltak, ott talán még előrébb is végezhettünk volna, de nem akartam nagyon kockáztatni. 2010-ben három navigátorral is mentem, mert az állandó társam két versenyen nem tudott velem jönni munkahelyi elfoglaltságai miatt. Ezúton is szeretném nekik megköszönni ezt az évet, hiszen Nagy Béla, Laboncz Laci, és Laboncz Kati segítsége nélkül nem jöhetett volna össze ez a remek eredmény. Kati ráadásul az első női navigátorom volt és rettentően élveztem a hangjára száguldani. 
Navigátoraim mellett nem utolsó sorban a remek szervizcsapatomnak is nagy-nagy hálával és köszönettel tartozok, akik apait-anyait beleadva küzdöttek mindig a sikerért, így Vanko Imi, Poczang Valér és Dombai Szabi munkája is nagyon kellett a szép eredményhez, és ahhoz, hogy csak a vezetésre kelljen koncentrálnom a pályákon. 
A Rallye2-es bajnokság ugyan már véget ért, de az autó idén még elindul a Mikulás Rallye-n, ami után nekilátunk és felkészítjük a 2011-es évadra. A munkákhoz már sok mindent megvettünk és bőven lesz tartalék alkatrészünk is. Elképzeléseink szerint építünk egy komoly, erős motort és megpróbálunk nagyot álmodni a jövő évre. Szeretnénk a mostanitól előrébb végezni 2011-ben, de ez biztosan nem lesz könnyű, mert, ahogy halljuk az ellenfeleink is fejlesztenek, erősebb, nagyobb autóval fognak indulni, mint 2010-ben, de emiatt nem aggódunk, mert így még nagyobb értéke lesz a győzelmünknek. 🙂 🙂 
Nagyon megszerettük ezt a kis „családot”, ahol versenyeztünk, a Rallye2-t. Nagyon jó barátokat ismertünk meg és az kifejezetten tetszik, hogy nem ellenségek, hanem ellenfelek voltunk a bajnokság során! Jövőre is a Rallye2-ben fogunk menni, mert minden percét élveztük a bajnokságnak, és itt versenyzőként kezeltek minket. Köszönet szeretnék még mondani a Rallye2 Munkacsoportnak is, hatalmas munkát végeztek, önzetlenül. Gratulálok az összes bajnoknak, a díjkiosztón pedig találkozunk! SZIASZTOK!
