A szervizpark előtt arról beszélgettünk a Rallye2 versenyzőivel, hogy mik a tapasztalataik a szuperspeciálról és a szombati nap első három szakaszáról. A célban mi más is lehetett volna a kérdés, mint hogy mit tapasztaltak a két zárószakaszon, az ötös és hatos gyorsasági szakaszon Rallye2-es versenyzőink.
Rádóczi József: A szerviz előtti három szakaszunk az ismerkedés jegyében telt. Ismerkedtünk a gumival, ismerkedtünk a pályákkal újra és elég szépen teltek ezek a percek és kilométerek. Baksai „Junior” úgy elvert minket, mint jég a határt. Ettől függetlenül mi jövünk megyünk, mert rájöttünk, hogy itt ma nekünk tulajdonképpen csak célba kell érni és ezért nem nagyon kockáztatunk, de azért megpróbálok nem lassan menni. A gumijaink teljesen újak, sosem használtunk még ilyet, tehát most vadul tanuljuk, kezdünk összebarátkozni, de még mindig nem az igazi ez a dolog. De biztos, hogy jó lesz.
Molnár Ferenc: A pályákon azt tapasztaltam, hogy nem tudtam a második szakaszon jobban menni most, mint az edzésen. Nagyon saras és csúszós volt a szakasz eleje. A gyorsasági telétől lehetett volna gyorsabban haladni, de egy kis fenntartással, elég óvatosan autóztunk mivel elég tempósak és veszélyesek a pályák. Meg kellene szokni őket, több edzés kellett volna, mert mink nem tudtunk rendesen felkészülni erre a hat gyorsasági szakaszra, aminek a hiányát most szenvedjük meg. Most egy jó erős edzőkört mentünk, próbáljuk növelni a tempót, de a célba érkezés a legfontosabb a számunkra.
Baksai László: A mai nyitó szakaszunk elég jól sikerült. Ennek a végén volt egy ugrató, a cél előtt, na ott nagyon mellé ugrottunk az útnak, volt két kerék, minden volt, azt hittem, hogy ott vége lesz a versenynek. A célban szóltak, hogy folyik a vizünk, a vízpumpánál volt a probléma. Volt nálunk víz, azt utántöltöttük, meghúztuk a lelazult csavarokat, és olyan sokáig nézegettük az autót, hogy majdnem kikéstük az időnket. Elkezdtünk sietni etapon, ahol összeütköztünk egy másik versenyautóval, de szerencsére nem lett sérülés és komoly kár sem az esetből. A történtek annyira megkavartak bennünket, hogy eltévesztettük az etapútvonalat, és az ellenkező irányba kezdtünk el menni, azt még magam sem értem hogyan. Végül a hármas gyorshoz odaértünk időben, és ott valamint a negyedik szakaszon is makulátlanul teljesítettünk. Szuperjók a pályák, isteni minden, megyünk tovább.
Porkoláb Gergő: Az mai első gyorsaságink jól sikerült, annak ellenére, hogy igazából nem éreztem az autót. A második gyors az sem sikerült tökéletesen, ott is kiestem a ritmusból. A harmadik, ami a negyedik az már jó volt, bízunk benne, hogy a többi is ilyen lesz, megyünk tovább, az autó az rendben van, defektünk még nem volt, remélem ez így is marad, mi megyünk tovább.
Erdei Zoltán: Nagyon jók a pályák! Az elején voltak gondjaink gazdagon. Kétszer lefulladtunk, kétszer befutottak a nézők, betoltak minket, nagyon kedvesek voltak, ezúton is köszönet érte nekik. Ezután kicsit gyámoltalan voltam, de akkor is csak azt tudom mondani, hogy rettenetesen jók a pályák, hibátlanok, világbajnok! Volt tévesztésünk is mindkettőnknek, nem találtuk, hogy hol vagyunk, de ez a tempóban nem vetett vissza, 😀 a víznél megint lefulladtunk, de aztán legalább beindult az autó tolás nélkül. Eddig kb. 3 percünk bánja a malőröket, de legalább itt vagyunk!
Bodnár Attila: A pénteki szuperspeciálon nagyon elgumiztuk magunkat, téli gumival próbálkoztunk. Sokat tudtunk keresztbe menni, de sajnos a végén csak nem sikerült egy jobbos kanyarba befordulni és ott elcsúszott az orra és egy csöppet összekócoltuk az út menti gumikat. A mai szakaszok eddig színpatikusak, talán ez a negyedik szakasz volt az, ami nem nyerte el maradéktalanul a tetszésünket, mert a nagyobb autók elég széles nyomot csináltak előttünk és a mi Hondánk ebben a nyomvályúban elég sokat úszkál, de ettől függetlenül tetszik ez a pörgős verseny, minden okés.
Molnár Zsolt: A gokart pályán egészen jól sikerült autózni, az abszolút harmadik helyen végeztünk, és ez tetszett nagyon. Jó sok néző volt és remélem, hogy nekik is tetszett a prológ, mert szerintem elég látványos volt. Ma, nyitásként kicsit óvatosan mentünk, Porkoláb Gergőék és Baksai Laciék is megelőztek minket. A következő szakaszon a hidas kanyarba nem sikerült befordulnunk, keresztbe álltunk a híd előtt és szerencsére nem a hídkorlát állított meg minket, és így megúsztuk egy pár másodperces időveszteséggel. Jelenleg a harmadikak vagyunk, remélem a hátra lévő két szakaszon előrébb tudunk majd lépni.
Mózer Attila: Eddig egy kellemes versenyt futottunk. A prológon élvezkedtünk egy jót, régen mentünk már ilyen gokartpályán, ráadásul nekem nagyon tetszett, hiszen sokat versenyeztem rallycross-os éveim alatt hasonló pályákon. Ezután a három gyorsasági után viszont úgy érzem, hogy a szervizparkban számunkra véget is ér az Arad Rallye. Bementünk a patakba, ahol nagyjából nyolc percet pihentünk, ami alatt nem indult be az autó és hengerfejes lett. Tehát mi itt most kiállunk.
Medvecz Péter: Iszonyatosan jók a pályák, nagyon tetszik az Arad Rallye, és ez az, ami még a legkisebb rossz szájízt is feledteti. De igazából még rossz szájízről sem beszélhetünk, mert a jó szállásfoglalástól kezdve, a remek hangulatig minden pozitív élmény volt számunkra eddig. A pályák fantasztikusak. Iszonyat jó rajtuk menni, próbálunk gyorsulni, bár az első szakaszt elspóroltuk, mert nincs rá gumink rendesen, használt gumikkal megyünk. A prológ is rendben volt, tehát minden happy!
Jobbik Dániel: Elég kálváriás eddig ez a verseny nekünk. A szuperspeciálon eltört a bal hátsó féltengelyünk, és így a kategóriánkban rögtön el is páholtak minket 20 mp körüli időkkel. Reggel a szervizben a nagy kapkodásban kifelé jövet késtünk egy percet, amit a második szakaszon sikerült megfejelnünk azzal, hogy hangosítás nélkül autóztunk. A problémát Mózer Attiláék segítségével orvosoltuk, ők adtak nekünk egy elemet a mi lemerült elemünk helyett, ezt ezúton is nagyon köszönjük. Most már kezdünk magunkra találni és a pályákat elnézve elmondhatom, hogy viszonylag kényelmes helyzetben vagyunk, mert a bajnokságban elég nagy az előnyünk, nem kell életre-halálra hajtani, ezt szem előtt tartva közlekedünk, és cél a cél!
Nedecki László: Tegnap tökéletesen zártuk a napot, megnyertük a szuperspeciált, ma viszont óvatosan kezdtünk. Kevés murvatapasztalatom van és ezért visszább estünk, a harmadik helyen autózhatunk most. A negyedik szakaszon leesett az akkumulátorról a saru, töltés nélkül jöttünk le a pályáról. Egy ugratónál belekerültünk két gödörbe, leszakadt két lengéscsillapítónk, ugyhogy eléggé fekszik az autó. Itt tartunk most, cél számunkra is a célba érkezés.
Szabó Ferenc: Eddig nagyon tetszett minden szakasz, persze vannak rosszabb minőségű részek is, de ez abszolút természetes murván. Kicsit gyáván megyünk, mert nem hiszem el, hogy valóban annyira enyhe kanyarok jönnek, mint, amiket felírtunk. A nagy ugratót itt az első szakasz végénél azt hittük, hogy elspóroljuk, de elég jól lerepültünk az útról, de nem lett nagyobb probléma belőle. Minden rendben van, csak át kell nézni mindent az autón és mehetünk tovább.
Stepán Árpád: A tegnapi „bemelegítés” szuper volt, ma az autó tökéletesen működik, és ez rólunk már nem mondható el. Hibáztunk az egyik szakaszon, eltévedtünk, úgyhogy most nagyon kapunk. Igyekszünk belehúzni. A verseny tetszik, sokkal jobb mint bármelyik eddig, a pályák remekek, jól érezzük magunkat.
Dombai Szabolcs: A pénteki nap elég egyszerű volt, igyekeztünk látványosan autózni, ami még időben is egészen jó lett. Ma eddig eseménydúsan teltek a kilométerek. A harmadik szakaszon tönkre ment a váltóban a harmadik és a negyedik fokozat, ezért most 1-2-5-6-ba próbáljuk tartani a többiekkel a tempót. Reméljük, hogy a szervizbe a fiúk tudnak vele valamit csinálni és a hátralévő hosszú és technikás szakaszokon rendesen tudjuk majd a váltót használni.
A célban mondták a Rallye2 versenyzői
Erdei Zoltán: Az ötödik szakaszon a pataktól féltünk, mert elég sok rémhírt hallottunk róla előzetesen, hogy ott szikla van és hogy ott elég sokan kiestek, ezért azt ott alaposan megtiszteltük. Az autó nem volt tökéletes, elkezdett újra rángatni, én egyszerűen hadilábon állok ezekkel a dolgokkal. A hatodik szakaszra – nagyon féltem tőle- azt a tanácsot kaptuk, hogy nyomban autózva egyszerűen csak guruljunk le rajta. A rajtban aztán közölték, hogy hét autó van bent a pályán, ezért -mivel tudtuk és később láttuk is, hogy a fiúk megrakták rendesen színesfémmel az erdőt- Ákossal úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk melléjük állni, ezért megfogadtuk a tanácsot. Porkoláb Gergőék is itt adták fel a versenyt, Ádám jelezte, hogy jól vannak, mehettünk tovább. Mi teljesítettük a feladatot, ideértünk a célba.
Rádóczi József: Hát az úgy volt, hogy elhatároztuk Anettával, hogy megyünk, mint állat, mert az ötödik szakaszig aludtunk. Ez látszik is az autón, mert a fél kartervédőnk leszakadt és fogalmunk sincs, hogy hol van, a szervizeseink fogták is a fejüket rendesen emiatt. Az ötödik gyors jól sikerült, egész jót mentünk, itinerbeli problémáink voltak, de visszataláltunk a helyes útra. A záró gyorsasági tetszett nekem a legjobban. Igazi kihívás, igazi rallye pálya, toljad neki! Féltávon utolértük a rescue-s autót és mentünk mögötte majdnem egy percet. Ennyi volt, nem tudunk mit csinálni, kaptunk mindenkitől annyit, hogy csuhaj, de abszolút harmadikak vagyunk így is, kategória második hely is megvan és még egy A csoport harmadik hely is összejött. Örülünk, hogy itt lehettünk, mert a gondokat leszámítva egy marha jó verseny volt! Jövünk jövőre is Aradra, ha lesz itt verseny.
Baksai László: A szervizparkból úgy jöttünk ki, hogy 0,7 másodperccel vezetett előttünk a Porkoláb Gergő-Bardóczy Ádám duó. A záró szakaszra úgy értünk oda miután egy kicsit megnyomtuk az ötödik gyorsaságit, hogy 0,9-el már mi vezettünk. Bíztam benne, hogy a hosszú technikáz zárószakaszon a rutin mellettünk szól, ezért úgy álltam hozzá, hogy, amit szól, azt rúgjuk le és iszonyatosan jót jöttünk, abszolút időt autóztunk kb. 15-20 mp-et adtunk a második helyezettnek. Erre az időeredményre azért is vagyok nagyon büszke, mert Medvecz Petiéktől is csak 15 másodpercet kaptunk, ami 22 km-en szerintem nem olyan rossz. Célban vagyunk, megnyertük az abszolútat, A csoportot, A/6-os géposztályt, Lada kupát, tehát nagyon boldogok vagyunk. Az itinerrel voltak gondok -nem azzal, amit én diktáltam fel- a gyorsaságik közt annyiszor eltévedtem, mint életemben összesen, de ettől függetlenül egy világbajnoki szintű verseny volt, legalábbis a pályák, imádtuk minden méterét, jövőre biztosan jövünk.
Molnár Ferenc: Az utolsó szakaszon nagyon nagy meglepetések értek minket. Mivel csak egyszer tudtunk tréningezni -meghibásodott az edzőautónk- igazából most pontosítottuk az itinerünket. Mindenhol hatalmas gödrök voltak, óriási árkok, autók az erdőben felborulva, úgyhogy nem győztük kerülgetni az akadályokat. Örülünk, hogy a végére értünk, a navigátorom nagyon elfáradt, ha egy kilométerrel többet kellet volna menni már nem tudott volna beszélni. Ki kellett szállni és meg kellett fürdetni egy kicsit, hogy észhez térjen. 🙂
Bodnár Attila: Hát a két zárószakasz nagyon-nagyon-nagyon jó gyorsasági volt. Az ötödik az egy kellemes, ritmusos szakasz volt a hatodik pedig egy megadurva szenzációsan fantasztikus, szédületes pálya volt. Már ezért megérte eljönni idáig, nagyon örülök, hogy itt lehettünk. Színpatikus, jó volt és összességében a szervezéssel is maximálisan elégedett vagyok. A lebonyolítás, a helyi adottságok, hihetetlenek. Jár a csillagos ötös érte!
Molnár Zsolt: Nagyon-nagyon jó volt az utolsó két szakasz, a hatos, amikor szerdán mentünk rajta a pályabejáráson, nagyon trének tűnt, de most nagyon jó volt rajta menni. Szívesen mennék rajta még egyet, és szerintem a srácok is ugyan így vannak vele, erről beszélgettünk nemrég. Igazi murvás rallyepálya!
Medvecz Péter: Amikor leértünk az utolsó gyors céljába, onnantól számítva még negyed órán keresztül mosolyogtunk, mert nagyon élveztük, nagyon vártuk már, pont úgy mint az egész hétvégét.
Nedecki László: Életveszélyes, brutális, és minden erőnket kivette. Meg a kocsiét is. Itt vagyunk, és ez a lényeg. Jó lett volna egyébként, csak nagyon ki vannak járva a pályák és eltört a két első lengéscsillapítónk, azzal jöttünk végig és így pláne életveszélyes volt, nem tudtunk nagy tempót autózni a pályán. Amúgy tökéletes volt minden.
Stepán Árpád: Nagyon tetszett az utolsó két szakasz, igazából elversenyeztünk volna kizárólag ezeken is annyira jó ez a kettő. 10 másodperc hátránnyal értünk az utolsó előtti szakaszhoz, a második helyen, aztán szerencsénk is lett, megnyertük a kategóriát, nagyon boldogok vagyunk. Gond azért akadt nálunk is, mert az ötös gyorson kiszakadt a motor az autóból, elengedték a motortartó bakok, spaniferrel „rögzítettük” így jutottunk el idáig.
Szabó Ferenc: Hasonlóan gondolom én is, mint Árpi, remek volt a két zárószakasz. Hibátlanok voltak, bár a záró gyors utolsó két-három kilométere már jobban nyomvályús volt, de nagyon tetszett minden. Volt problémánk a gyorson, a műszerfal résein át láttuk, hogy mögötte valami nagyon szikrázik és féltünk, hogy kigyullad az autónk, mivel elég nagy volt a műanyagfüst is az utastérben. Boldogok vagyunk, hogy célba értünk, ráadásul az F csoport második helyén.
Fekete Dániel: Elég katasztrofálisan sikerült a két utolsó gyorsunk, előtte pedig váltót kellett cserélnünk, de ez a váltó sem tökéletes, állandóan kidobálta a második fokozatot. Erre pedig elég nagy szükség volt -lett volna- pláne a 22 km-es gyorsaságin. A cél előtt 1 km-el eltört a váltókar és elment a második, és elment a töltés is, úgyhogy szerelnünk kellett, de sikerült kievickélnük, illetve ide érnünk.
Jobbik Dániel: Az utolsó két szakasz számunkra nem a várakozásoknak megfelelően alakult. Annyi rumlink volt ezen a versenyen amúgy is, hogy az egy egész évadot kitenne. A szervizből kiérve már az etapon észre vettük, hogy valami nincs rendben a futóművel, de azt gondoltuk, hogy a csapágynak van valami baja ezért a helyzethez képest nyugodtan elrajtoltunk. Egy kilométert tettünk meg csupán. Amikor azt észleltük, hogy már a futómű sem jó, de tovább mentünk, de a futómű szétesett, ezért meg kellett állni. Szerencsére volt nálunk másik csavar, amivel nagy nehezen összeeszkábáltuk, és így mehettünk tovább. Ezért bent töltöttünk nagyjából egy fél órát, késtünk egy nagy csomót. Kint még csillagkulccsal meg amit még találtunk az autóban még jobban összetákoltuk, így jutottunk el a célig és ha jól számoljuk akkor az így begyűjtött pontjainkkal sikerült megvédenünk a 2010-ben megszerzett kategória bajnoki címünket. Ez most így adta ki, ez van.