Nagy meglepetésemre, a Rádóczi József-Szemmelroth Anetta páros beszámolója nem csak egy helyről érkezett meg hozzánk. De van egy olyan érzésem, hogy nem csak én lepődtem meg a cikkel kapcsolatban, hanem a piros Peugeot leányságának és legénységének is tartogat eme szerzemény és a kivételesen hozzácsatolt videó file némi újdonságot.
sikerült jól felírni a pályákat, az autót is tökéletesen felkészítették a fiúk -külön köszönet nekik az egész éves munkájukért!- sikerült gumit szerezni, a hangulat is kitűnő volt. Aztán én egy rossz döntéssel keresztül húztam mindent. Történt ugyan is , hogy reggel rossz szélvédőt kértem a kocsiba. Ez a döntésem megpecsételte az egész teljesítményünket. Az az átkozott ablak folyamatosan lepárásodott, és ezt nem tudtuk sehogy sem kiküszöbölni, másik meg nem volt. Rá kellett jönnöm, ha nem látok ki, -hiába a jó és pontos itiner- az nagyban hátráltatja a gyors tovahaladást. Megint tanultam valamit. A következő probléma a hitetlenségemnek tudható be, hiába mondta Molnár-Dodó druszám, hogy mit tud a gumi én nem hittem el neki, meg a guminak sem. 
Pedig tudja és tudja és tudja. Mindezeket félretéve nekünk tetszett ez a Monszun Rallye, sikerült az év végi eredményünket bebiztosítani és ez nyújt egy kis vigaszt. Szerettünk volna késhegyre menő csatákat vívni, de nem sikerült, most nem. Azt nagyon rosszul esett látni amikor Baksai Laci a pálya szélén integetett, Laci nem ezt beszéltük meg! Integetni a céldobogón fogunk egymásnak, ez volt megbeszélve… 🙁 Az éves eredményünket tekintve, azt hiszem nem lehet okunk panaszra, ha valaki Egerben ezt felajánlja azt hiszem szó nélkül elfogadtam volna. Ez volt az első teljes idényünk egy új csapattal, új autóval, új navigátorral és bármilyen hihetetlen -számunkra az volt- új gumikkal. Tanuló évnek szántuk, de azt hiszem a saját és a csapat elvárásait is sikerült túlteljesítenünk, jövőre szeretnénk még javítani ezen az eredményen!
Szemmelroth Anetta: Hát… túl vagyunk az utolsó versenyen. Nagyon kalandosra sikerült. A gumiválasztással már nem kellett foglalkozni reggel, elmúlt a tanácstalanságunk. 🙂 Az első gyors előtt nem kicsit aggódtunk, mert a párás szélvédőn nem láttunk át… még az órát sem a rajtnál. Józsi menet közben hol vezetett, hol a szélvédőt törölgette a kesztyűjével, a lassító előtt üvöltöttem vele: „Vigyázz! Jön a lassítóóóóó! Itt van valahooool! ” 😀 
A cél után a többiek teljes megdöbbenéssel fogadtak bennünket:” Mekkora köd van fent!” Mi nem láttuk, hogy köd van…a párától. 🙂 Később kaptunk páramentesítő spray-t, ezzel könnyítettünk a helyzetünkön, de nem volt 100%. Az eredményeket látva Józsi úgy döntött, hogy ez a nap a szórakozásé, nem számít a végeredmény. (Arra álmunkban sem gondoltunk még év elején, hogy a kis Peugeot-val a „nagyok” közé tudjuk verekedni magunkat. Kicsit gyenge, kicsit nehéz, de nagyon megbízható, jól felkészített és szép a színe. 🙂 Szomorúan láttuk viszont integetni a Baksai Laci-Nagy Béla párost az út mellett. Fiúk! Nagy tisztelet nektek! Köztünk csak a szerencse (vele a technika) döntött. Majd jövőre… Mivel az én sorsom még képlékeny a jövő évet illetően, szeretném megköszönni a páromnak, hogy átadta a helyét, a rengeteg segítséget és szeretetet, amit kaptam, kapok tőle. Józsinak és a csapatnak (Norbika, Gabi, Palika, másik Gabi), hogy bizalmat szavaztatok nekem, remélem megszolgáltam! Köszönöm a Rallye2 versenyzőinek, hogy megtanulhattam milyen a FAIRPLAY- hogy nem ellenségek, hanem ellenfelek küzdenek egymással rendkívül jó hangulatban, egymást segítve, ha kell, hogy mi az alázat, a szerénység. Köszönöm a sok nevetést – ami ezeket a hétvégéket jellemezte- a csapatunknak, a versenyzőknek, a Rallye2 Munkacsoportnak! Elnézést kérek Józsi nevében az adminisztratív átvételeken tanúsított magatartásunkért! Köszi Gabika a munkádat! Gratulálok minden versenyzőnek a helytállásért, hiszen számomra ez az igazi autósport, a rallye versenyzők az igazi autóversenyzők!!!
ÉS VILÁGBÉKE! 😀
Szemmelroth Atika: Az egyik szemem sír, a másik nevet!
Az idei versenyszezon volt pályafutásunk során az első, amikor már év elején szinte teljesen összeállt az anyagi háttér. Persze csak egy minimálprogramhoz, de látható volt, hogy a hétből legalább hat versenyen rajthoz tudunk állni, egy megbízható, de nem túl erős autóval. Arra számítottunk, hogy az előző évekhez hasonlóan a biztos célbaérés elegendő a jó eredmény eléréséhez. Azután, legnagyobb meglepetésünkre, a kevés nevező ellenére, hihetetlenül kemény mezőnyben találtuk magunkat, izmos autókkal és kiválló pilótákkal. 
Eger után azt a célkitűzést állítottuk magunk elé, hogy abszolútban az első tízbe, míg A7-ben a dobogóra szeretnénk év végén kerülni. Akkor miért is sír az egyik szemem? Az első verseny után történt velem egy banális baleset, amelyből a felépülés, a magyar egészségügy hathatós „segítségével”, még most is tart. Ezért az első teljes szezonunkat a cserepadról kellett végignéznem 🙁 Amiért viszont nevet a másik szemem, az hogy a két élettársamnak szurkolhattam a kispadról és ők tökéletesen helytálltak az egész szezonban, sőt! Anett talán jobban is tudta motiválni pilótáját, mint én valaha is képes voltam rá és annak ellenére, hogy szinte teljesen tapasztalatlanul ült be a navigátor ülésbe, pillanatok alatt kitanulta a „szakmát”. Józsika, téged még sosem láttalak ilyen elszántnak, győzelemre éhesnek, mint idén, remélem az megmarad jövőre is! Köszönöm, mindkettőtöknek, hogy büszke lehetek rátok! 🙂 
Szeretnék én is gratulálni mindenkinek, aki előttünk, vagy akár mögöttünk végzett, mert az idei évben mindenki, aki rajthoz állt Rallye2-ben kimagaslóan teljesített és legtöbbször csak a szerencsén múlott, hogy milyen helyezéssel térhetett haza. Jó volt ennek a mezőnynek a tagjának érezni magam, még úgy is, hogy nem ülhettem versenyautóba!
De még mielőtt teljesen elérzékenyülnénk, kérem nézzétek meg az alábbi mozit, amit titkos csatornákon keresztül szereztünk meg, az Űrgolyhók a Bükfürdő Rallye-n című film forgatásáról! A hang minőségéért elnézést kérünk!