Ivony Csaba és Kiss Norbert, a vértesi fiaskó után elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, pontot fognak szerezni Pálházán. Tört is, szakadt is, de az értékes pontszerzés azért összejött. Ehhez azonban szükség volt a lelkes nézők hatalmas segítségére is. Ivony Csabával beszélgettünk.
Mivel telt az időtök a Vértes Rallye és Pálháza közt?
Az előző cikkben vázolt Sebességváltó „Saga” folytatódott. Mondhatom, hogy nekünk 2020, a Covid mellett a sebességváltó éve is. Ott tartottam, hogy elküldtük a váltót revízióra. Az alkatrész annak rendje és módja szerint megérkezett Szlovákiába, de a váltót összeszerelni, beépíteni, és ezért tesztelni már nem tudtuk. A határzár miatt a Szlovákiában élő barátunk segítségét nem tudtuk igénybe venni. A váltónk északi szomszédunknál pihen.
Nekünk a csütörtök a váltócsere napja. Nem kapkodtuk el. 🙂 Szerda este a fiammal felraktuk a lámpasort, ugyan nézzük már meg, lesz-e fény? A kis rövid teszten a lámpa remekül működött, de a bent hagyott utcai váltó nem. Ezért csütörtökön lecseréltük egy másik utcaira, lesz, ami lesz. Ennyi volt a két verseny közötti felkészítés.
Hogy sikerült a versenyetek, milyen volt belülről az 1. Pálháza Rally?
Igazán megdolgoztatott bennünket ez a verseny. Minden pálya ismeretlen volt számunkra. Tartottam az estétől, az esetleges ködtől, a változó útviszonyoktól. De hát ez a RALLYE! Utólag nagyon örültem, hogy elindultunk. A szervezők rendesen kimozdítottak bennünket a komfortzónánkból, ám ezt is ki kellett próbálni. És a táj! Be kell valljam, hogy nem emlékszem, hogy jártam volna ezen a vidéken, pedig nincs nagyon messze hozzánk. Az biztos, hogy a Zemplénbe vissza fogok térni, a családdal is.
A pályák: az erdei szakaszok az év eleji Salgó Rallye-ra emlékeztettek, király volt. Sajnos, a Rakodó felé, az első körben nagyot hibáztam és egy nekünk bal 3-ban egyenesen kicsúsztunk az árokba/sárba. Ha nincs ott az a sok-sok lelkes néző, még talán most is ott csücsülünk. De – ahogy egy jó ismerősöm mondja – Borsodban mindenáron visszaraknak az útra, erről most mi magunk is meggyőződhettünk. Még egyszer nagyon köszönjük!
Az aszfaltos szakaszokat – és talán az egész versenyt – nagyon elóvatoskodtam. Az első körben, Telkibányán, lefelé az aszfalton nagyon pattogott az autó, nem éreztem teljesen biztonságban magam. Ha választanom kell, akkor talán az utolsó gyors tetszett a legjobban. Volt egy folyamatosan visszatérő problémánk is: a bal hátsó kerékcsapágy anya folyamatosan lelazult. Minden gyors után rá kellett húzni, nem kicsit. Hagytam már el kereket, ezért valahol ez is ott motoszkált végig a fejemben. Mindegy, így sikerült, nem vagyok teljesen elégedett, de csalódott sem igazán.
Ha lesz Mikulás Rallye, akkor láthatunk ott benneteket?
Nem terveztük, hogy részt veszünk a Mikulás Rallye-n. Se gumink, se váltónk nincs még. Nagyon sok függ a versenytársaktól, hogy közülük ki akar indulni az évzáró futamon. Célunk, hogy a kategóriában a harmadik helyet megtartsuk az év végére. Ha ehhez menni kell, akkor valószínű, hogy megyünk, ha nem, akkor már nagyon pihennénk. Így is csoda, hogy a tehetséges fiatalok között ilyen jó helyen állunk.
Ha netán már nem találkozunk idén, akkor hogy foglalnád össze az éveteket?
Hatalmas élmény volt! Azzal, hogy ilyen későn indult a szezon és ilyen sűrűn voltak a versenyek, rendesen elfáradtunk. Nagyon kemény volt összehangolni a teendőket a munka mellett úgy, hogy a család se érezze meg nagyon a hiányomat. Különösen sokat köszönhetek Kiss Norbinak, a navigátoromnak, a szervízcsapatnak, Radics Henriknek és Percze Gábornak, valamint a beugrós srácoknak, akik egy-egy versenyre elkísértek bennünket. Ha a Salgót az év elején nem nyerjük meg a kategóriában, akkor talán nem is indulunk ennyi versenyen. Viszont így a lecke fel lett adva. Bárhogy is lesz az év végén, a bajnokságban soha nem voltam még ilyen előkelő helyen. Talán nem is reális a tudásomhoz ez a pozíció. De úgy gondolom, nagyon sok munkánk volt abban, hogy itt lehetünk.
Rallye2.hu – Ivony Csaba