A Bükfürdő Rallye céldobogója előtt sikerült pár szóra elkapnunk a versenyiroda mellett Dudás Kokó Gyulát, akit arról kérdeztünk, hogy miként látta a Rallye2-es mezőny produkcióját a hétvégén, hogy tetszettek neki az R2 csatái, és egyáltalán mi a véleménye a versenyről és mezőnyről.
Dudás Kokó Gyula: Mindenképpen a pénteki rajtceremónián történt emlékezetes pillanatokkal kezdeném a mondandómat. Van a rallye sport társadalma, amelyben egyre kiemelkedőbb szerepet tölt be a Rallye2 mezőnye. Számomra ez a mezőny ugyan egy alacsony résztvevőszámmal elrajtoló csapat, de ez kis társaság jól láthatóan rendkívül összetartó. Az előző futamon jó volt látni, hogy már csaknem félszázan voltak, most sajnos jelentősen csökkent a mezőnyük létszáma, de ez csöppet sem von le annak a nagyon sportszerű reakciónak az értékéből, ami Salgótarjánban a verseny után valósult meg Kuncz Dezsőék balesete nyomán, amikor is többen késő este felkeresték a sérültet a kórházban, hogy átadják a kupáikat Dezsőnek. Ennek az esetnek az okán adtuk most át mi most a Rallye2 
Versenyzői Egymásért nevű különdíjat 
– ami egy fair play elismerés- a rajt előtt. Jól tudjuk, hogy ebben a sportágban bárki bármikor bajba kerülhet, és a versenyzők ilyenkor a vetélytársak segítségén kívül csak magukra számíthatnak. Az egymásra figyelés és az ellenfelek segítése, itt egyértelműen és jól működik, ez bebizonyosodott. Azt hiszem, hogy az az összetartás és önzetlenség, amiről a srácok tanúbizonyságot tettek, az követendő példa lehet mindenkinek, így az ORB mezőnyének is bármikor. A Bükfürdő Rallye nagyon színes volt, ugyanakkor nagyon nehéz is, mert óriási sárból és vízből indultunk, ami viszont abszolút nem okozott gondot, hiszen a pálya járható volt, de a vízátfolyások igénybe vették a pilóták tehetségét, tudását egyaránt és biztos vagyok benne, hogy vezetéstechnikai előrelépést hoztak mindenki számára. Voltak, akik meglepődtek ezeken a körülményeken, illetve voltak akik remekül alkalmazkodtak a helyzethez és kiemelkedően teljesítettek ebben a közegben. Az azért érződött, hogy Kunczék a balesetük után kicsit – érthető módon- óvatosabban versenyeztek, de a legfőbb cél az volt, hogy ők célba érjenek, és ez teljesült is, szívből gratulálok nekik ehhez. A többiekről – a látott hatalmas csaták alapján- azt kell, hogy mondjam az F csoportot tekintve Vingler Attila kitűnő teljesítménnyel végzett az első helyen. Ezen az eredményen én azért nem csodálkozok, mert ő első osztályú licenccel is rendelkezik, egy navigátorként is jó nevű apukának a gyermeke. 
Tehetségét volt honnan örökölni, hiszen amikor én még versenyeztem a Lada VFTS-emmel Laci egy teljes magyar bajnoki évadon át navigált nekem és egy-két nemzetközi megmérettetésen is a segítségemre volt. Visszatérve a srácokra a sikerük tehát nem meglepetés számomra mert nagyon ügyesek. Az ezüstérmet szerző Medvecz házaspár eredményét szintén ki kell emelnem, dicséretet érdemelnek, hiszen mostani második helyükkel a bajnokság élére ugrottak, ami nem kis teljesítmény egy ilyen erős mezőnyben. A harmadik helyezett párosként, külön öröm ez számomra – de jó is ezt kimondani, még ha csak névrokonság áll is csak fent köztünk- a Dudás-Dudás duót üdvözölhetjük a célban. Csatáik nem elsősorban a látványosságról és a népszerűség szerzésről szóltak, hanem a kitűnő időeredmények begyűjtéséről. Remek versenyt vívtak. A céldobogón lesz egy kis meglepetés is a Rally2. mezőnyének, mégpedig a nemrégiben megalapított Spuri Kupa átadása, amelyet a dobogón áthaladó utolsó helyezett kap. Úgy tartanám én is, és úgy gondolta a Spuri kupa alapítója Farkas Kálmán is –aki a Spuri üzemanyag adalék család gyártója is egyben-, hogy ne csak mindig az élen végző versenyzők kapjanak elismerést. 
Elképzelésünk szerint, azok a párosok, akik megküzdöttek itt a mai nappal, azok menjenek haza boldogan úgy, hogy díj jár még annak is, aki leghátul végzett. Reméljük pozitív fogadtatásra talál majd ez a kezdeményezés. A kezembe tartott végeredmény még ugyan csak ideiglenes, de úgy gondolom amikor erre a lapra pillantok és az A/N csoport első három helyezettjét nézem, akkor azt látom, hogy ennek a bajnokságnak a savát-borsát elsősorban ők adják. A Rallye2 mezőnye kivétel nélkül késhegyre menő csatákat vív, de azt hiszem, ők mindig életre-halálra harcolnak, és nagyon kell figyelniük önmagukon kívül a „hátulról” jövő támadásokra is. Bereczkiék, Órai Balázsék, és azt kell, hogy mondjam, kőkeményen betámadtak Rádócziék is ezen a futamon, és úgy vélem, hogy a bajnokság egyáltalán nem lefutott dolog még, ebbe a történetbe teljesítményük alapján Rádócziék is beleszólhatnak. Bár nem lesz egyszerű a feladatuk, de a dobogó közelében biztosan ott lesznek. Ez az eredmény a soron következő Veszprém Rallye-ra egy igen jó előjel számukra. A mezőnyről szeretném elmondani, hogy minden autó és minden versenyző nagyon-nagyon fegyelmezetten úgy vett részt ezen a futamon (is), hogyha jövőre – vagy valamikor- Rallye1-esek lesznek, akkor büszkén tekintünk majd arra vissza, hogy ezek srácok, lányok a mi szárnyaink alatt „nevelkedtek”. Ezért is szeretnék most is köszönetet mondani a szakosztályoknak, egyesületeknek, szponzoroknak és mindenkinek, akik segítik ezt a feltörekvő generációt, azért, hogy lehetővé teszik ennek a mezőnynek a működését, a létét, és hogy foglalkoznak a srácokkal. Külön gratulálnék azoknak ebben a közösségben, akik a jelenlegi nehéz helyzetben is képesek tartani azt, hogy rajthoz tudnak állni. Remélem, hogy akik Bükfürdőn itt voltak, azok sok új és régen látott párossal, versenyautóval együtt Veszprémben is ott lesznek majd és ezúton is kívánok nekik, sok sikert, erőt, kitartást, baleset és probléma mentes kilométereket az előttünk álló könnyűnek egyáltalán nem nevezhető veszprémi viadalra.
Salánki Gábor