Zúzoo és Zúzoocska számára küzdelmekkel és váratlan helyzetekkel teli volt a Vértes Rallye, de az apa-lánya páros összességében jól döntött, amikor a vacakoló váltó ellenére sem adta le a verseny elején a menetlevelét, hanem próbálkozott, és elvitte a célig az Opel Astra OPC-jét. A megszerzett négy pontjukkal továbbra is stabilan őrzik az ezüstérmes pozíciójukat és megvan az esélyük, hogy kupát érő helyen zárhassák a 2020-ban, az éves értékelést. Kerekes Lászlóval beszélgettünk.
Az 5-ös kategória éves értékelésében jól álltatok a Vértes Rallye rajtja előtt. Mit vártatok a móri versenytől?
Semmi komoly elvárásunk nem volt, csupán célba akartunk érni és a lehető legtöbb pontot összegyűjteni, ahhoz, hogy a bajnokságban megtarthassuk a dobogós helyezésünket. Ezt a tervet sikerült megvalósítanunk, úgyhogy ebben a tekintetben tényleg nagyszerű volt a Vértes Rallye, bár sok vidámságra nem volt okunk ezen felül.
Milyen volt a móri hétvégétek? Az 5-ös géposztály ötödik helyén értetek célba.
Érzésem szerint legfeljebb egy hellyel tudtunk volna előrébb lépni a végelszámolásnál, és egy power stage pontról mindössze 2,1 másodperccel maradtunk le. De az utolsó gyorsaságin már nagyon vacakolt a váltónk, örültünk, hogy nem kellett tényleg kiállni miatta. Nem vette a második és a negyedik fokozatot, a váltóbowden csúszott szét, az okozhatta a problémát. Egy fél éve sincs még, hogy beszereltünk egy újat, a benne lévő sok műanyag alkatrész miatt lehetnek a gondok. Az időjósok már napokkal a rajt előtt azzal biztattak, hogy a futam idején esni fog az eső, ezért felkészültünk, vásároltunk négy vadonatúj esőgumit. Az első szakaszon autóztunk egy biztonságosat bemelegítésként, a mögöttünk rajtoló hondás páros, Ifj. Szőke Andrásék rögtön utolértek minket, és mi, amint tudtuk, elengedtük őket. A második szakasz első kilométerein szétment a váltóbowden, így csak egyes, hármas, és ötös fokozat maradt a kocsiban, amivel elég nehéz volt így autózni. Réka le is akarta adni a menetlevelet a célban, de mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, nem adjuk fel, megyünk tovább. A harmadik gyorsaságin, a műszaki hibánkkal együtt is csak 6,8 másodpercet kaptunk Illés Zoliéktól, akik a Peugeot-jukkal végül előttünk értek be a futam céljába. Recsegett, ropogott a váltó, óvtam, ahogy tudtam, de versenyben voltunk, és ez volt a lényeg. Nagyveleg után már az első kör végi gyűjtőbe tartottunk, de etapon annyira elgondolkodtam azon, hogy mit kéne kezdeni a váltóval, hogy egyszer csak arra eszméltem, hogy Réka elkezdett kiabálni, hogy lassítsak, mert ott volt előttünk egy stop tábla. Esély nem volt rá, hogy megálljunk, kb. 90-el haladtunk az úton, nagy fékkel, visszaváltással, kézifékkel próbáltam menteni a menthetőt. Nem ütköztünk össze senkivel, baj nem történt, csak mi zúgtunk be az árokba. Soha nem jártam még így, szerencsénk, hogy senki sem közlekedett a védett úton. A szervizparkban Molnár Zsolti átjött hozzánk, amit tudott megtett értünk, – köszönjük neki – ideiglenes megoldással kipofozta a váltót a szervizben. Gyorskötegelővel tudtuk csak összetákolni, így a negyedik szakaszt kibírta, de az ötödik gyorsaságin, a csákberényi pálya felétől már megint elkezdett vacakolni. Ez is jobb volt, mint a semmi. Szóval mint mondtam „nagyszerű” volt a versenyünk, de a nehézségeket leszámítva egészen jól éreztük magunkat.
Elvitt titeket az autó a célig és az apró pont is pont, decemberben pedig minden egyes pont számítani fog.
Tudjuk, ezért is örülünk annak a négy pontnak, amit Móron szereztünk, ezekkel továbbra is tartjuk a második helyünket a kategóriánkban. Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a pontgyűjtést szeretnénk folytatni az 1. Pálháza Rallye-n is, novemberben. Beszéltem telefonon a kategóriatársainkkal, igyekszek feltérképezni a várható mezőnyt, valamint azt, hogy kikre számíthatunk a zempléni futamon. Mindenkitől függetlenül az biztos, hogy mi megyünk, sőt, az is biztos, hogy a Mikulás Rallye-ra is nevezni fogunk. Már elvittem a versenyautót a szerelőhöz, hamarosan rendbe szedik a váltót. Az első lökhárítónk és a doblemez is megsérült egy kicsit az árokjárásnál, valamint egy elektromos problémára is fényt kell derítenünk a pálházai futam előtt. Villog az olajnyomás jelző lámpa, de a mérőműszer szerint semmi baj sincs, van megfelelő olajnyomás. A tank visszajelzője is szabadságot vett ki a móri hétvégére, még most sem tudom, hogy mennyi benzin van a kocsiban. Zárlatot sejtek valahol. A lényeg, hogy nevezünk, megyünk, és amit tudunk kihozunk az utolsó aszfaltos versenyből is, hogy a Mikulás Rallye végén elérhessük az év végi célkitűzésünket, és dobogón zárhassuk a 2020-as esztendőt. Az tényleg nagyszerű lenne.
Rallye2.hu – Salánki Gábor