Orosz Zsolt és Tóth Norbert Dániel pályafutása eddigi leghosszabb versenyére készült a Vértes Rallye-n, ahol nem csak a sok kilométer, hanem a Rally2 Bajnokság egyéb kihívásaival, és követelményével is meg kellett ismerkedniük. Az akadályt ügyesen vette a páros, de az utolsó, nagyvelegi gyorsaságin kibabrált velük a technika ördöge, mindössze néhány kilométer választotta el a ladás duót attól, hogy életük első Rally2-es futamát ők is a célban fejezzék be. Orosz Zsolttal beszélgettünk.

Rally2-es újoncként a Vértes Rallye-ra. Mit terveztetek a bemutatkozó futamotokra?

Soha nem mentünk még a Rally2-be, az életben nem jártunk a Vértes Rallye pályáinak a környékén, ezért számunkra egy óriási kihívás volt a móri erőpróba. Minden újdonság volt, semmit sem ismertünk, fel kellett találni magunkat az ismeretlen helyzetben, az egyedi rajtengedélyesek géposztályában. A sorsunkat nem bíztuk a véletlenre, alaposan felkészültünk, már a rajt előtt egy hónappal nekiálltunk a versenyautók felkészítésének, revíziójának, esetleges javításának, mert nem akartunk az utolsó pillanatban kapkodni. Igen, versenyautókat mondtam, mert Varga Csabáékkal és Pazsitka Istvánékkal mi egy kis csapatot alkotunk, és ők is ugyanabban a cipőben, jártak, mint mi, tökéletes autókkal szerettünk volna megérkezni a verseny helyszínére. Az volt, a lényeg, hogy időbüntetések nélkül, karcmentesen eljuttassuk az autókat a céldobogóig.

Ez sikerült? Hogy alakult a bemutatkozásotok?

A csapatot nézve majdnem teljes volt a siker, mivel két autónk gond nélkül beért, de a mi Ladánkban, az utolsó gyorsasági szakasznak kb. a 2/3-ánál eltört a generátorban a csavar, ezért fel kellett adnunk a versenyt. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy jó hétvégét zártunk, szerintem nagyon odatettük magunkat, 120%-on teljesítettünk amíg versenyeztünk, szuper volt minden. A fehér aszfalttól tartottam egy kicsit a rajt előtt, mert volt már részem kb. 10 évvel ezelőtt egy olyan helyzetben, amikor megcsúsztam rajta, és akkor bizony a bozótban ért véget a kaland. Megtiszteltem, így ezúttal nem okozott meglepetést egyszer sem. A kocsin jelentkeztek olyan apróbb műszaki problémák, amik a Rally3-as versenyeinken korábban nem jöttek elő, de ezeket az utolsó gyorsaságiig egészen jól kordában tudtuk tartani, amit lehetett, azt azonnal orvosoltunk, így nagyon élveztük a versenyzést, nem sok hiányzott a teljes sikerhez, az lett volna csak az igazi ajándék a navigátoromnak, aki éppen vasárnap ünnepelte a 20. születésnapját. Emlékezetesre sikerült, Isten éltessen utólag is Norbi!

Hol láthatunk titeket legközelebb versenyezni. Esetleg egy jó Pálháza Rallye?

Megtetszett a Rally2 Bajnokság, de nem indulunk Pálházán. A hétvégén én elmegyek egy FRT versenyre, ami azért került képbe, mert kaptam egy felkérést, hogy születésnapja alkalmából kocsikáztassak meg egy kislányt, erre pedig nem lehetett nemet mondani. Ezután továbbra sem nem akasztjuk szögre a sisakot, hanem készülünk a Szilveszter Rallye-ra. Szeretjük a mogyoródi pályákat, ott mindenképpen szeretnénk még egy jót autózni, és vidáman elbúcsúztatni a 2020-as versenyszezont.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!