Ivony Csaba és Kiss Norbert ismét pontokat szeretett volna gyűjteni a Vértes Rallye-n. Idén ez először nem jött össze nekik. Szomorúak, mérgesek vagy csalódottak voltak a kiesést követően? Erről kérdeztem a pilótát, Ivony Csabát.
Mivel telt az időtök az Eger és a Vértes Rallye közt?
Ha már én nem tudok sokat fejlődni, bíztam az autó fejlesztési lehetőségeiben 🙂 . Egész évünket végig kíséri a sebességváltó mizéria, ez most sem volt másképp. Ugye a Salgón a tolós váltó okozott izgalmakat a reggeli rajtnál. Ezt követően Egerben úgy tűnt, minden rendben van vele. Az áttételezése kicsit nyúlós, hosszú volt, mert talán driftre volt tervezve. Látszott is a videókon, hogy a lassítóknál egyesbe vissza kellett váltani és kigyorsításnál is sokáig abban kellett maradnunk. Ok, vegyük le. Norbi akkor vette észre, hogy a váltót már csak egy csavar tartotta.
Megrendeltük a váltó áttétel rövidítést, ami meg is érkezett, bekerült az autóba – hú, de jó lett tőle az autó !!! – de sajnos szerda este szétszakadt benne valami. El is küldtük revízióra. Így a Vértesre maradt az utcai váltó.
Milyen volt a versenyetek, és mi történt, hogy csak egy szakaszt sikerült teljesítenetek?
Két éve voltunk itt, akkor a három gyorsból kettő ugyanez volt. Nem emlékszem, mit nyilatkoztam akkor, de nem szerettem a pályákat. Akkor volt az, hogy a pályabejáráson mentünk ezerrel és ezért mindjárt két és fél perc büntetéssel kezdtünk. Most nagyon figyeltünk a GPS-re 🙂
Az akkori véleményem nagyon megváltozott. Nagyon tetszettek (volna) a pályák! Rá kell jönnöm, kell a helyismeret, ha az nincs meg, az egy újabb bizonytalansági tényező. Ez most megvolt.
Szóval a verseny: vadonatúj HANKOOK, időjárásnak megfelelő, szépen bemelegítve. Az autó az elején, a széles úton nagyon szépen szólt! Kellett neki a párás, hidegebb levegő! Magamhoz képest száguldoztam 🙂 . Aztán… elkezdett mocorogni a kezem alatt a váltógomb. Sebaj. Majd odaragasszuk a gyors után. A gyors 2/3-nál aztán jött a defekt. Nem mentem rá semmire, nem ütöttem meg a felnit sehol. Gurultunk kifelé, közben a váltógomb a kezemben maradt, a kis rudacskával meg már váltanom sem sikerült, nem igazán találtam a fokozatokat. Mindegy, kiértünk. Kerékcsere … sosem gyakoroltuk … emelő ki … percek … kerékkulcs … további percek … pótkerék fel … beleér a gátlóba (ez később derült ki). Pogácsa meg nem volt nálunk. Azt hittem, beállt a jobb első fék. Azt hittem, a defekt emiatt lett, talán elmelegedett a gumi … de ezt éreznem kellett volna. Szóval teljesen leblokkoltam, az idő meg csak ment. Summa-summárum, ezt elbaltáztuk.
Azóta: vettem egy akksis gépet a Lidl-ben 🙂 , az emelőt nem lecsavaroztuk, hanem gyors hevederrel rögzítettük. A felnit kigörgőztük, Pálházán meg keressük a Hankook kamiont új gumiért. Mert a gumi tapadásával egyébként nagyon meg voltunk elégedve!
Ezt csak azért mondom el ilyen részletesen, hogy a többiek tanuljanak a hibáinkból 🙂 Eddig defektünk sosem volt ezért sem voltunk rá felkészülve. Kérdésedre a válasz: mérgesek? Ilyen a sport, benne van, a kiesést is meg kell tanulni elfogadni! Szomorúak? Talán aznap. Csalódottak? Igen. Ha -tudom, a sportban nincsen „ha” – akár utolsónak is beérünk, értékes pontokat szereztünk volna. Ez van.
A Pálháza Rallye-ra el tudtok-e jönni?
Kedves versenytársak! Olyan jó lenne, ha a harmadik helyünk év végén a kategóriában megmaradna! Ehhez több dolog kell, de a két legfontosabb: pontokat gyűjtsünk Pálházán és ne kapjunk ki nagyon 🙂 Szóval igen, szeretnénk indulni!
Rallye2.hu – Ivony Csaba