Ifj. Pothánszky László és Pothánszky László az Eger Rallye rajtjára ugyan kategória nélkül maradt, de ez csöppet sem szomorította el az apa-fia párost, mert vidáman tudtak csatázni a Suzukijukkal a P12-es géposztály nagyágyúi közt is. Ifj. Pothánszky Lászlóval beszélgettünk.
Salgótarjánban és Miskolcon is ott voltatok már a Rally2 Bajnokság mezőnyében a Suzukitokkal. Mit vártatok az Eger Rallye-tól?
Elsősorban azért utaztunk el az Eger Rallye-ra, hogy jól érezzük magunkat, mert kategóriánk nem lett végül. A nevezési listán még három P11-es autó szerepelt, de Jobbágy Ákoséknak sajnos vissza kellett mondania a részvételt. Ketten maradtunk a trabantos Balogh Lajosékkal a P11-ben, ami már kevés volt az értékeléshez, ezért felsoroltak minket a P12-be, ott pedig irgalmatlanul nagy gázpedált kellett volna beszerelnünk a Swiftbe, hogy vérmes reményeink lehessenek az eredmények tekintetében. Az Eger Rallye azért nagyon különleges a számomra, mert 2004-ben itt voltam először nézőként rallye-n, bakancslistás tétel volt a számomra, hogy egyszer versenyzőként átgurulhassak a Dobó téri rajtdobogón. Ez idén végre megvalósult.
Milyen volt az első Eger Rallye-d belülről nézve?
Jó volt, mindketten élveztük a versenyzést. A szombati hosszú gyorsasági nagyon tetszett, bár én örültem volna annak is, ha az eredeti terveknek megfelelően mehetünk sötétben. A vasárnap reggeli, szarvaskői pályán, az egerbocsi elágazásban az autó oldalával elsodortuk a terelőtáblákat, majd mentés közben lecsúsztunk a szemközti árokba. Lendületből kijött az autónk a dzsindzsából, nem sok időt vesztettünk ezen. A meglepő inkább az volt, hogy a táblák érintése nélkül, de a második körben újra megjártuk ugyanazt az árkot. Ismétlés a tudás atyja, tartja a mondás, szerencsénkre azt az árokjárást is megúsztuk. Ennek a szakasznak főleg a vége, az elágazás utáni dobálós része tetszett, amennyire a kocsi tudása engedte leküldtük. A Rally3-ban korábban nem ment előttünk a Rally1 mezőnye, nem igazán találkoztunk felhordással. Nem tudtam eddig, hogy hogyan kell rajta tempósan átmenni, sokkal jobban elvettem a gázt, mint kellett volna, óvatoskodtam. Egerben egészen ráéreztem a zizire, legalábbis azt gondoltam, hogy egészen jól kijöttek a felhordásos kanyarok is, szinte gázelvétel nélkül. Leraktuk tőre és rendben elfordult az autónk. Nekünk ez is tetszett, sajnáltuk, hogy az utolsó gyorsasági éppen emiatt lett etap a Rally2-nek. Sokat tanultunk, és összességében elég jól éreztük magunkat Egerben.
A céldobogó is régi álmod lehetett, mégsem gurulhattatok át rajta. Mi történt?
Majd legközelebb az is összejön. A motorunk megadta magát az egyik lassító után. Valószínűleg túl sok volt neki a tiltásról lassítóra fékezgetés, majd újra végsebességig pörgetés. Szerintünk ez nem tetszett neki.
A Vértes Rallye-n ott lesztek?
Nem, bár, ha minden igaz akkor lesz új motorunk, vásároltam egyet, amiért ha minden jól alakul kedden el is megyek. Ez tehát nem lenne akadály, de ezzel együtt sem gondolom, azt, hogy ott leszünk a következő futamon. Arra viszont már lényegesen több esélyt látok, hogy a Nyíregyháza Rallye-ra valamilyen formában megpróbálunk benevezni, mert nagyon szívesen autóznánk egy nagyot, novemberben, a remek zempléni pályákon.
Rallye2.hu – Salánki Gábor