Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Gyöngyösi Marcell: Kár a végéért…

Gyöngyösi Marcell és Kollár Karesz jól érezte magát Egerben, régen tetszett nekik ennyire versenyhétvége, de vasárnap délután sajnos kontrolálatlanul érkezett meg egy kiskőrösi bukósisak méretű merőkanál a srácok tökfőzelékébe, így amellett, hogy Marci maximálisan elismeri, hogy egy remek megmérettetésen vehettek részt elég húsba vágó dolgokról is szót kellett ejtenie. Gyöngyösi Marcellel beszélgettünk.

A Miskolc Rallye-t kihagytátok, bár mint tudjuk sokat nem versenyezhettetek volna Borsodban. Mit vártatok Egertől, és mi valósult meg ebből?

Igazából semmi komolyra nem készültünk, arra vágytunk, hogy autózzunk végre egy jót, gondmentesen. Ez nagyjából össze is jött, azt leszámítva, hogy az egyik csapággyal volt valami probléma és mindig szétpofozta a fékbetéteket. Pumpálni kellett a féket a féktávok előtt és a nagyobb kanyarok után, de emiatt nem maradt bent időnk, inkább csak zavaró volt a dolog. Ezt leszámítva problémák nélkül teljesítette a kocsink a versenytávot, még kalandunk sem volt igazából. Egyszer kellett csak kézifékkel mentenem a helyzetet. A lassítók előtti féktávokat még lehetne gyakorolnunk, azokat nehezen találtam. Lehetőségem éppen lenne rá, csak idő nincs a tesztelésre. Pályát járni is mindig csak a szabályos keretek közt járunk, Karesz nem szeret tréningezni. Ha van lehetőség háromtól több körre, a negyedik kört már igen nyomós érvekkel kell neki alátámasztanom. 😀 Csatáznunk nem sokáig kellett Egerben, adok-kapokba igazából nem keveredtünk, bár az első nap végén azt hittük, hogy harcolni fogunk Forgács Istvánékkal. Forgiék nem sokkal – 1,2 másodperccel – végeztek előttünk szombaton, de valami kalandjuk lehetett, mert vasárnap folyamatosan kaptunk tőlük, így később elengedtük ezt a dolgot. Nem éreztük azt, hogy érdemes lenne túlhajtani, túlvállalni pedig nem akartuk magunkat, nem fér most nekünk bele egy borulás a büdzsénkbe. A P13-ban éppen csak lemaradtunk a dobogóról. Összességében a helyünkön voltunk és a kategóriánkban negyedikek lettünk, és az abszolútban elért 17. helyünk is a lehetőségeinkhez mérten megfelelő. Ezt érdemeltük az idők alapján, ez így rendben van. Lehetne gyorsabban is menni, a kocsink tudná, de így volt kényelmes, nekünk ez így pont jó. Alapvetően Eger egy jól összerakott verseny volt, jó időtervvel, jó gyorsaságikkal, jó és rövid etapokkal, kitűnő volt az időjárás, remek a hangulat, élveztük a versenyzést, egy rossz szavunk sem lehetne, de futam a végét sikerült megint egy pillanat alatt alaposan elrontani a teljes Rally2 Bajnokság mezőnyének.

Az etapra gondolsz?

Igen. Ha az nincs a legvégén, akkor most azt nyilatkozom, hogy végre egy jól összerakott, kiváló futamon vagyunk túl, de Sirokon takarosan belecsapták az illetékesek a döntésükkel a merőkanalat a tökfőzelékünkbe. Erre sokkal találóbbat nem tudok mondani. Olyan érzés volt ez, mintha kaptam volna egy finom tortát a szülinapomra, felköszöntenek, majd az egészet a fejemhez vágják. Beszéltem azóta az ügyben több illetékessel a dologról, kaptam válaszokat, hallottam indokokat, de bevallom, hogy engem nem győztek meg. Nem ebből élek, nekem nem a rallye, hanem a kisfiam a legfontosabb. Második, harmadik helyen van nálam csak a versenyzés, nagyon fontos, de semmiképpen sem szeretnék rámenni idegileg, ezért úgy döntöttem, hogy ebből egy darabig most elég volt, nem nevezünk a Vértes Rallye-ra.

Bevallom, hogy azt érzem Rally2-es versenyzőként, – nagyon sok esetben – hogy madárnak néznek minket. Mélységesen fel vagyok háborodva, és nem tudom elfogadni a kapott magyarázatokat. Örömmel vennénk egy ilyen helyzetben, ha a döntéshozók elénk állnának és elmondanák, hogy pontosan mi és miért történik, mert addig azt kell, hogy gondoljuk, hogy – véleményem szerint – ez a döntés a Rally1 időtervének a pontos betartását szolgálta. Átgurultunk a pályán, személyes tapasztalatunk van róla, valóban volt rajta felhordás, ám nem láttuk azt, hogy az első körhöz képest sokkal rosszabb állapotban lett volna a gyorsasági. Ráadásul a mögöttünk érkező Rally1 mezőnye versenytempóban abszolválta, ami rendesen elgondolkodtatott sokunkat.

Ilyen hangulatban tehát nem neveztek a Vértes Rallye-ra.

Kizárt. Lehet az évnek is ennyi volt, megeshet, hogy lerakjuk az autót egy kicsit pihenni. Én nézőként biztosan ott leszek a következő versenyen, mert a jó hangulatról, a bandázásról nem mondok le és ott vannak a kategóriatársak, a barátok, akiknek a helyszínen szeretnék szurkolni. Az évek alatt a sok váratlan etappal, rajtból kiküldéssel, rádiózási problémákkal, és az egyéb bosszantó, tolerálhatatlan, eseménnyel megtelt a poharunk, amiben a Salgó Rallye-n, a kazári etap volt az utolsó csepp. Sirokon most ez a pohár sajnos túlcsordult.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük