Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Krajnyák Petra: A végletek versenye volt a Salgó Rallye

Krajnyák Petra és Lukács Zoli az első Rally2-es versenyét teljesítette együtt Salgótarjánban, ahol az időjárásnak köszönhetően mindent átéltek. Voltak fent és lent, de a kellő pillanatban inkább a megfontoltság mellett tették le a voksukat, így, ha nem is teljesen karcmentes autóval, de végül a célban ünnepelhették meg a nógrádi évnyitó versenyük legvégét. Krajnyák Petrával beszélgettünk.

A bukósisakod kivételével gyakorlatilag mindent lecseréltél magad körül 2020-ra. Mit vártatok ezután a Salgó Rallye-tól, hogyan készültetek rá?

A felkészülésünk során egy napot tudtunk tesztelni, a tapasztaltakkal pedig elégedettek voltunk. Az elsődleges célunk az volt Salgótarjánban, hogy a lehető legtöbbet fejlődjek a versenyen, mert túl sok tapasztalatom még nem volt az autóval a rajt előtt. A kilométergyűjtésre még az évnyitó verseny után is szükségem lesz. Zolival úgy érzem, hogy megvan az összhang köztünk, nagyon jól tudunk már most is együttműködni, messze felülmúlja a navigátorom, az elvárásaimat. Olyan, mint egy multifunkciós robot, hiszen miközben navigál még arra is figyel, hogy hogyan kezelem az autót, hogy megyek a pályán, úgyhogy nagyon jó vele a közös munka. Nyilván nekem még fel kell nőni az autó határaihoz, de ezért versenyzünk, annak szenteljük az évet, hogy ezt megtapasztaljam. Amikor egy bejáratott, ismerős helyen vagyok, akkor néha már úgy érzem, hogy apránként közelítek a kocsink végéhez.

Salgótarjánban a verseny végéhez közelítettek, méterről méterre, és egészen a célig autóztatok. Hogy sikerült a Salgó Rallye?

A végletek versenye volt, mert nagyon jó és nagyon rossz dolgokat egyaránt megéltünk az évadnyitó futamon. Az első két gyorsaságink etap lett, de az esős mátrakeresztesi szakaszon az abszolút 17. időt autóztuk, ami kiemelkedő szerintem. Mindezt úgy, hogy tudom, hogy sok maradt benne, mert a határokat nem feszegettem, azokat még meg kell tanulnom.

Emellett viszont jártunk az árokban, és a 26 kilométeres, bátonyterenyei gyorsaságin sem úgy teljesítettem, ahogy azt magamtól elvártam volna. Itt aztán tényleg minden volt, és még a rettenetesen változékony időjárással is meg kellett küzdenünk szinte minden gyorsasági szakaszon. Az eredményünket nem is figyeltük, mert a negyedik gyorsaságin, Kazáron árokjáráskor több, mint egy percet vesztettünk. Ezután megbeszéltük Zolival, hogy onnantól nem kockáztatunk, nem forszírozzuk túl a dolgot, hanem biztos kézzel célba visszük a Ford Fiesta R1-et. Ez végül sikerült is.

A Miskolc Rallye jön, amin tavaly önszorgalomból már részt vettél.

Idén is megyünk Miskolcra, amit nagyon várok, mert én borsodi lány vagyok. Nagyon szeretek a környéken versenyezni, az egyik etapútvonal ráadásul átmegy a városomon, a Sáta-Sajómercse gyorsasági pedig pont a tőszomszédságában lesz. Tavaly, a mostoha körülmények ellenére is óriási élmény volt a borsodi pályákon autózni, ezért én már tűkön ülve várom, hogy legalább a pályákat elkezdhessük bejárni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük