Molnár Ferenc és Kása Ferenc kizárólag a vidámságért és a kikapcsolódásért utazott el Salgótarjánba, de a Rally2 Bajnokság örök ifjai végül serlegekkel távozhattak a küzdelmes, sok váratlan helyzetet hozó évadnyitó versenyről. Molnár Ferenc foglalta össze a salgótarjáni tapasztalataikat.
Milyen tervekkel érkeztetek meg Salgótarjánba?
Nekünk egy igazi ajándék volt, hogy újra versenyautóba ülhettünk, ezért csak arra vágytunk, hogy jól érezzük magunkat. Bevallom őszintén, hogy álmainkban sem gondoltuk, hogy ennyire viszontagságos verseny kerekedik a Salgó Rallye-ból, nem unatkoztunk egy percet sem.
Ezzel sokan voltak így. Hogyan alakultak a gyorsaságik?
Slick gumikat raktunk fel reggel az első körre, abból is középkeményekre esett a választásunk. Száraz volt az út, ezért nyugodt szívvel mentünk ki velük. Kazáron még jók is lettek volna, de a bátonyterenyei szakaszon biztos, hogy esélyünk nem lett volna jó időt autózni azokkal az abroncsokkal. Egy fabatkát sem értek volna a nagy sárban. Mátrakeresztesen pedig igazi ősz fogadott minket, esett, és köd volt.
Próbáltam én jól menni, de úgy csúszott a vizes aszfalt, hogy egy féktávon majdnem odacsaptam az autót a szalagkorláthoz. Innentől kezdve csak az volt a fontos, hogy levigyük a pályáról az autót, aminek az lett az eredménye, hogy épségben, de egy rettentően rossz eredménnyel gurultunk át az évad első éles gyorsaságijának a célvonalán. A következő körre gumit vágtunk, felraktuk az intermediákat, amikkel már jót tudtunk autózni Kazáron. Közben éreztem, hogy régen versenyeztünk már, szokatlan volt a nagy tempó, abban biztos vagyok, hogy legalább öt másodpercet bent hagytunk a szakaszon. A gumik Bátonyterenyén is remekül működtek, de ennek ellenére ért néhány meglepetés minket. Megdöbbentünk, hogy azok a részek, amik tempósnak voltak beírva csupa sárosak voltak. Okosan kellett menni a szappanos úton. Az elején elment a hangosításunk, amivel Feri addig matatott, hogy végül visszajött, de eközben „eltévedt”, meg kellett találnia az itinerben, hogy éppen merre járunk. Ez persze időbe került. Egy helyen le is csúsztunk az útról, nem sokon múlt az, hogy ott ragadjunk a dagonyában, alig bírtunk visszakecmeregni az aszfaltra.
Mindezek ellenére is második helyet sikerült autóznunk a 2WD kupában. Ezzel elégedettek lehettünk. Az utolsó gyorsaságin elég tempósan száguldottunk át, az első próbálkozásunkhoz képest egy perc tíz másodperccel mentünk jobbat. Ekkor kezdtem elhinni, hogy tényleg jók a gumik. Ha még egy kör lett volna, biztos, hogy tovább javítottunk volna az eredményen. Összességében elégedettek voltunk az eredménnyel, harmadikak lettünk a 2WD kupában, nem sok választott el az ezüstéremtől, de nem is figyeltük az eredményt, csak élveztük a versenyzést. Megéltük a hideget, a trópusi meleget, amikor majdnem megsültünk, volt részünk esőben, ködben, izzadtunk, néha majdnem fáztunk. Változatos, embert próbáló versenyen vehettünk részt.
A Miskolc Rallye-ra eljöttök?
Szeretnénk, ha a helyzet is engedi, hogy megtartsák a rendezők, akkor mi le fogjuk adni a nevezésünket. Várjuk a kiírást. Az autónk nagyon jó, remekül sikerült beállítani, simán megy, most is csak át kell majd nézni, úgyhogy én azt gondolom, hogy nagyjából mi már túl is vagyunk a felkészülésen. A jó eredmény biztos, hogy nem a Hondánkon fog múlni Miskolcon sem, hanem kizárólag rajtunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
