Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Tobak Zoltán: Egyszer még visszatérek

Fotó: Tobak Zoltán – Magánarchívum

 

Tobak Zolit rengetegen kedvelik még napjainkban is, hiszen sokáig meghatározó személyisége volt a hazai rallyesportnak, és nem mellesleg, a Rallye2 Bajnokságban az abszolút bajnoki címig vitte 2000-ben, Vinoczai Attilával. A 20 éves jubileum alkalmából megkerestük Tobakot, aki 2020-ban a kormány helyett sokak örömére a lemezeket forgatja, és a sikerei hasonlóak a DJ pultban is, mint anno a gyorsaságikon. Tobak Zoltánnal beszélgettünk.

Hogyan alakult a pályafutásod a rallye-ban, mielőtt megérkeztél a Rallye2-be?

Egy hétvégi születésnapi összejövetelen dőlt el, hogy rallye-zni fogok, azon belül navigálni a Cigánynak. Következő héten már pályabejárásokat csináltunk és felgyorsultak körülöttem az események.

Miért döntöttél úgy, hogy a füzetet felcseréled a volánra?

Jobb oldalról úgy láttam, hogy nem olyan nagy ördöngösség azt a kormányt tekerni, persze mindenki ezt gondolja elsőre, de mikor eljön az idő, hogy bizonyítani kell élesben, akkor már más a helyzet.

Fotó: Tobak Zoltán – Magánarchívum

Mesélj az első próbálkozásaidról, amiket pilótaként éltél át? Jött minden azonnal, zsigerből, vagy nagyon rá kellett feszülnöd a tanulásra? Milyen volt az autótok?

Megvásároltam az első kocsimat egy Škoda Favoritot Szíj Zsoltiéktól, és kijelöltünk egy hetet, hogy elkezdjem a felkészülést. Az első kilométerek után, átértékeltem a rallye-t, magát a versenyzést. Teljesen leamortizáltam a kocsit és mivel nem volt tapasztalatom, felkértem Bárdos Krisztiánt, – aki abban az időben Felícia Kit Car-al Top pilóta volt – hogy segítsen, adjon át a tudásából és tanítson meg pár dologra, illetve a szervizcsapata készítse fel a kocsit a következő idényre. Akkoriban a Favorit egy nagyon megbízható kocsi volt, de pl. a Benik Balázs Felicia Kit Car-ja klasszisokkal jobb volt.

Fotó: Tobak Zoltán – Magánarchívum

2000-ben álltál először rajthoz pilótaként a Rallye2-ben, és rögtön három bajnoki címet is begyűjtöttetek. Abszolútban, az A csoportban és az A/5-ben is – Vinoczai Attilával – ti lettetek a legjobbak, pedig nem nyertetek egyetlen futamot sem az összetettben. Milyen volt a 2000-es évetek?

Hű, hát régen volt már azért az emlékek kopnak, de az igaz, hogy abszolútban sosem végeztem az első helyen, a kategóriámban igen. Illett volna, de most magyarázkodni sem szeretnék. A mentorom mindig azt mondta, hogy nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút. A biztos célba érés, minden verseny után a pontok begyűjtése volt a feladatom. Zöldfülűként, újoncként tapasztalatok nélkül ezt tanácsolták. Forró gumi, hideg fej, ez volt a mottóm. Abban az évben a Favorit top autónak számított, de egy Felicia Kit-Car sokkal komolyabb technika volt, mint a Favorit és azt is tudnotok kell, hogy a Benik Balázs az első versenyen egy Suzukival ment és volt valami rumlija, ezért a kategóriában nem szerzett pontot, majd a következő versenyeken már a Felicia ellen kellett harcolnom. Ezen felül az N csoportos Suzukik is, és a Citroën Saxo is többet tudott, például végsebességben.

Fotó: Tobak Zoltán – Magánarchívum

Amíg én 175-el leszabályzáson daráltam, addig ezek a kocsik vígan mentek 190-200 km/órával, szóval az nagy előny ha gyors pályán kell versenyezni. Már az első évemben komoly csapattal álltam fel. Két szervizbusz, tréler, tréning kocsi tréleren oda vontatva a verseny szakaszaihoz. Ugyanúgy a tréningen is volt szervizem csak limitált létszámmal. Maximalista voltam, mindenből a legjobbat akartam és hallgattam a fiúkra, de ennek meg is volt az ára. A szervizcsapatom nagyon profin csinálta végig az első évemet. A kocsit Bárdos Krisztiánék készítették fel, olyan profi módon, mintha magának csinálta volna. Visszakanyarodva a versenyekhez, a lényeg a folyamatosság volt és a hibamentes vezetés-pontszerzés. Mindig! Ebben az évben kemény ellenfeleink voltak. Ahogy már említettem a Benik Balázst, de ott volt a Zagyva Lali a Bazsó Peti, Varga Elemér és még sorolhatnám. Mindegyik srác nagyon tehetséges volt, rutinosak. Mi mindig a biztos célba érkezést választottuk, persze ez nem azt jelenti, hogy kivárásra mentem, mert volt adok-kapok rendesen.

A Skoda Favorit után egy Octavia Kit-Car és az ORB jött

Összesen hat futam volt és az ötödik futam előtt már annyi pontom volt, hogy a biztos harmadik hellyel Gödöllőn ünnepelhettem volna a bajnoki címet, de nem így lett. Kicsit elszállt alattam a ló és az éjszakai pihenés helyett inkább csajoztam, ami a másnapi versenyen ki is jött. Dobtam egy fejtetőt és sem az abszolútban, sem a kategóriában nem szereztem pontot, csak az A csoportban kettőt, ami édes kevés volt a bajnoki címhez. Ezért aztán a verseny után kicsit átszellemültem és a szezonzáró versenyig csak a rallyesporttal foglalkoztam. Kielemeztem a belső felvételeimet, illetve az ellenfelekét is, majd maximális támadást indítottam. Aki ismer az tudja, hogy nem adom fel könnyen. A felkészülésnek meg is lett az eredménye és a céldobogón már óriási volt az öröm, hiszen az első évemben háromszoros bajnok lettem, egyenes út vezetett az első osztályba.

Fotó: Tobak Zoltán – Magánarchívum

Mikor és miért akasztottad szögre a sisakot?

Négy évnyi szünet után 2008-ban tértem vissza a rallye-hoz és úgy emlékszem, hogy 2012-ben mentem utoljára. Az utolsó évem már nagyon kalandos volt. Volt fejtető, meg minden, ami a bankszámla egyenleget csökkentette nagymértékben és a motiváció már nem volt olyan nagy, mint 15 évvel azelőtt, mert ahhoz, hogy gyorsan tudjak menni, nem volt meg a megfelelő technikai háttér ebből következően az anyagiakat már sajnáltam rá. Igazából tizen- pár év alatt annyit költöttem rallyre, hogy jó pár házat, Rolls Royce-t tudtam volna belőle építeni, vagy venni, de helyén volt az eszem és inkább a családra-gyerekekre koncentráltam, őket tartottam fontosnak és nem a rallye-t. Nem bántam meg! A gyerekeim és a párom a legfontosabbak az életemben.

Fotó: Tobak Zoltán – Magánarchívum

Milyen a kapcsolatod ma a rallye-val?

Nagyon keveset látogatom a mai versenyeket, szinte évente, ha kimegyek 1-2 versenyre akkor sokat mondok. A kisebbik fiam mindig kérdezi, hogy Apa kimegyünk e? De szerencsére mindig van valami jó foci tornájuk és aztán oda megyünk, ott pedig neki sikerei vannak, aminek az egész család nagyon örül. Korosztályában igen kiemelkedő játékos. Azért azt elmondhatom, hogy akit a benzingőz egyszer megfertőz, annak onnantól meg van pecsételve sorsa. Ez egy szenvedélybetegség és kb. az győz, aki mindent belead. Lehet most nem versenyzem, de ki tudja, hogy egyszer milyen lábbal kelek fel? Persze a realitás talaján maradva a mai fiatalok eszement módon közlekednek, de fiatalon én is mentem, mint az állat. Szóval, ha megyek is egyszer, akkor az már csak a nézők és a magam szórakoztatása miatt lesz. A kilincs előbb fog érkezni, mint az eleje.

Fotó: Tobak Zoltán – Magánarchívum

Van e remény arra, hogy láthatunk valaha újra a pályán?

A remény hal meg utoljára. Ahogy azt fentebb említettem már, azt gondolom igen, már csak azért is, mert a két fiam közül a kisebbik már 9 éves és nagyon foglalkoztatja az autósport, igaz Ő jelenleg focizik, de mint egy igazi férfit, Őt is mozgatja az autók, a versenyautók világa. Sajnos még nem is élt, vagy még nagyon kicsi volt, hogy felfogja azt, hogy az apja anno versenyezett, ezért tettem neki egy felelőtlen ígéretet és megbeszéltük, hogy hamarosan látni fog egy versenyen, élesben. Persze ez nem elég neki, mert be is szeretne ülni a teszten. Szóval nem esett messze az alma a fájától…

Mi a hobbid, munkád mostanság?

Van, aki tudja, de sokan nem, hogy kb. két éve DJ lettem. Tavaly már Ibizán játszottam, és sok budapesti clubban, illetve az országban több helyen is zenélek. Jelenleg ez tölti ki az életem nagy részét. Vannak már saját zenéim is, amik elérhetőek az iTunes, Google Play áruházakban és különböző zenei portálok oldalain is, illetve több, mint egy éve sikeresen működtetek három társammal karöltve egy lemezkiadót Artessa Music néven, ahol egyre nagyobb nevek jelennek meg a kiadóban. Most ez köt le. Nagyon jó barátom, Dudás Endre (sokak által csak DuEn) kérésének eleget téve, jelentkeztem a Virtuális Rally bajnokságba is. Őszinte leszek. A fiatalok hada agyba-főbe kalapál gyorsról-gyorsra, olyan űridőket autóznak, amiket fel sem tudok fogni, hogy hogyan csinálják. Jó a feeling, de lassú vagyok. Viszont kikapcsolódásnak teljesen jó egy-egy ilyen kis verseny.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük