Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Tim Gábor: Pechesen is harcban álltunk a bajnoki címért

Tim Gabi és Timár Tomi számára kirobbanó formában indult a 2019-es szezon, de a technika pofátlan kisördöge nem hagyta kibontakozni a JG-2 Racing Team versenyzőit. Ennek ellenére Gabiék folyamatosan az élmezőnyben tanyáztak, és végül javítani tudtak az éves eredményükön, az összetettben és a kategóriában is ezüstérmet szereztek. Érthető, hogy ezek birtokában nem szomorkodik sem a páros, sem a csapat, de idén mindenképpen szeretnének tovább javulni és a bajnokság végén felkapaszkodni a dobogó legfelső fokára. Tim Gáborral beszélgettünk.


Komoly tervekkel rúgtátok el a gázpedált 2019-ben. Mi volt az elképzelés? Mire vágytatok az év elején?

Ugyanarra, mint tavalyelőtt. A Rallye2 Bajnokság legnagyobb trófeáját szerettük volna megszerezni, és ennek megfelelően sikerült indítanunk a 2019-es szezont.

Abszolút győzelmet ünnepeltetek az Eger Rallye-n, még egy csókot is nyomtál Ádámka orcájára, azaz a gépháztetejére. 🙂 Milyen volt az évetek?

Szenzációs siker volt az egri, nagyon boldogok voltunk a Dobó téren, mert álomszerű rajtot vettünk, ám a lendületünk csak a második fordulóig, a Miskolc Rallye-ig tartott. Ott is remekül szerepeltünk, az élre álltunk, vezettünk, abszolút nyerhetőnek éreztük a versenyt, de felrobbant az autónk motorja. Keletkezett egy kis tűz is, de szerencsére azt sikerült időben megfékeznünk. Ezzel újra erőre kapott a pechszériánk, amiről azt hittük, hogy az Eger Rallye-n végérvényesen lezárult. De nem. Miskolc után sikerült rendbe szedni a motort, ám a Székesfehérvár Rallye előtt nem sokkal ismét felrobbant. A csapatvezetőnk, Farkas Kálmán minden követ megmozgatva, az összes tudását latba vetve szerzett egy Ford Fiesta R2T-t a fehérvári megmérettetésre. Az autóval mindössze négy kilométert gurultunk a rajt előtt, így nem számítottunk különösebben jó eredményre júniusban.

Kifejezetten boldogok voltunk, hogy az abszolút ötödik pozícióban sikerült célba érnünk, a Videoton stadionjánál. A körülményekhez képest jó hétvégénk volt Székesfehérváron. Veszprémben a gyári hibás csonkállvány tört el az Opelünk alatt, nem tudtunk mit tenni, az első körben bent ragadtunk a várpalotai gyorsaságin. A Baranya Kupán meglett volna a tempónk, szerintem Trencsényi Vincééket is elkaphattuk volna, de elég hamar elment a harmadik fokozat a váltóból. Összességében igazi csoda volt, hogy kibírta a célig a váltó, valamint a motor a komlói erőpróbát. Az pedig már tényleg csodaszámba ment, hogy az összetettben, valamint a 6-os kategóriában is az ezüstérem lett a miénk. Salgótarjánban, a hazai pályáimra alaposan felszívtuk magunkat, nagyon jó verseny volt, úgy gondolom, hogy 120%-os teljesítményt nyújtottunk. Magunkból, és az autóból is kitapostunk mindent a győzelem érdekében, de ez is kevésnek bizonyult a diadalhoz. Ekkor vált biztossá Vincéék év végi győzelme, sajnos már nem dolgozhattuk le a hátrányunkat, de emelt fővel gratulálhattunk az ellenfeleinknek.

A Mecsek Rallye-nak számunkra igazából nem volt tétje, mert Lendvai Pistiék nem neveztek Pécsre, más pedig már nem tudott letaszítani minket a dobogó második fokáról. Biztonságit akartunk menni, nem kellett rohannunk. Sajnos nem tudtam teljesen a versenyzésre koncentrálni, egy magánéleti probléma miatt, ez pedig érezhetően rányomta a bélyegét, az évzárónkra.

De a pécsváradi betontuskó sem ütött kicsit…

Az egy hatalmas pech volt. Több versenyzőtársunk év végi csatáját tette tönkre az a fűben, sárban megbújó, láthatatlan csapda. Sokan hibáztak az ominózus kanyarban, ezért nem írom teljesen a magam számlájára azt, ahogy átrongyoltunk rajta. Ha fejben is 100%-osan ott vagyok a versenyen, talán észrevettem volna ezt a buktatót a pályabejáráson, akkor kikerüljük és talán célba érünk. Nagyon optimistán, és pozitívan álltunk minden versenyen a rajtvonalhoz, de a Salgó Rallye után kénytelenek voltunk belátni, hogy elúszott a bajnoki címre minden esélyünk. Az ezüstérmek is szépen csillognak ebben az erős Rallye2-es mezőnyben, nincs miért lógatnunk az orrunkat.

Mire emlékszel szívesen az elmúlt évből, és mit törölnél ki az emlékezetedből?

A legjobb egyértelműen az Eger Rallye-n aratott győzelmünk volt ahhoz fogható pillanatunk nem akadt még egy 2019-ben. A legrosszabbul a Miskolc Rallye kényszerű feladása érintett, olyan érzést senkinek nem kívánok. Amit pedig azonnal kitörölnék a memóriámból, az a Veszprém Rallye első gyorsaságija, konkrétan az a pillanat, amikor odaértünk Neukirchner András és Pardi Kata balesetének a helyszínére. Ne lásson még egyszer soha, senki ilyesmit a rallye pályákon. Örülök, hogy megúszták, és már sokkal jobban vannak, szépen gyógyulnak.

Hogyan tovább? Újra ráhajtotok a Rallye2 Bajnokság első helyére?

Ez lenne a tervünk. Keményen küzdünk, hogy mehessünk de nem egyszerű a helyzetünk. Azon vagyunk jelen pillanatban is, hogy 2020-ra minden tökéletesen összeálljon, és ugyanabban a felállásban láthassanak minket a szurkolóink a gyorsasági szakaszokon, mint amilyenben az elmúlt két évben megszokhatták. Ehhez szükség van még egy-két pozitív visszajelzésre, jelenleg is ezekre várunk, de bizakodunk a legjobbakban. A terv tehát az, hogy 2020-ban újra teljes évet autózunk az Opel Adam-unkkal, a murvás futamokon is részt veszünk, mert a cél az első hely. Nem hagyhatunk ki versenyt, ha nyerni akarunk. A Zalaegerszeg Rallye különösen érdekes lesz, mert még nem versenyeztünk mi sem a környéken, fogalmunk nincs, hogy mi és hogyan lesz augusztus elején. Tervezünk a rajt előtt egy kisebb tesztet is lebonyolítani. Ez fontos lenne ahhoz, hogy már az idény előtt megfelelő formába lendüljünk. Arra készülünk, hogy megismételjük Egerben a tavalyi győzelmünket, sőt, idén jó lenne még mellé begyűjteni egy párat.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük az egész éves segítséget hűséges szponzorainknak, valamint a csapatvezetőnknek, Farkas Kálmánnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük