Várnai Dávid és Szabó Tomi számára hatalmas rohanás volt a 2019-es esztendő, hiszen a Hondájuknak van még híja. A székesfehérvári páros viszont nem volt rest a technikai hiányosságokat bátorsággal pótolni, így a Mecsek Rallye-n, a géposztályuk győzelme mellé pályafutásuk első abszolút győzelmét is megszerezték. Várnai Dáviddal beszélgettünk 2019-ről, valamint az idei tervekről.


Úgy indultatok neki a 2019-es évnek, hogy bajnokként zárjátok az esztendőt, az 5-ös kategóriában. Mi volt még a terv ezen kívül tavasszal?

2018-ban csak egy roppant peches szituáció miatt csúsztunk le a géposztályban, az első helyről, ezért 2019-ben mindenképpen szerettünk volna az élen végezni. Persze eközben az abszolút értékelés csatáira is igyekeztünk figyelni, minél előkelőbb pozícióban akartuk zárni az elmúlt esztendőt. Alapvetően nem lehettünk elégedetlenek az év végén, hiszen egy igen öreg technikával sikerült megvalósítani a vágyainkat, ráadásul a Mecsek Rallye-n megszereztük pályafutásuk első összetett futamgyőzelmét, amivel a lehető legjobbkor óriásit léptünk előre az éves értékelésben. A negyedik helyen zártuk a bajnokságot.

Azt láttuk, hogy nem a hangyák hordták össze nektek az aranyérmet, mert legtöbbször két lábbal álltál a gázon, necces helyzetekből nem volt hiány. Hogy emlékszel vissza 2019-re?

Voltak kalandjaink bőséggel-jósággal, nem unatkoztunk sohasem az autóban. Egert kihagytuk, majd Miskolcon olyan körülményekkel találtuk magunkat szemben, amilyennel még soha sem. A sár és az eső megnehezítette a dolgunkat, én akkor megutáltam az esőt, annyira nem találtam magam a nedves gyorsaságikon. Éppen ezért lepődtünk meg, hogy Pécsett reggeltől estig fülig ért a szánk, a miskolcitól rosszabb körülmények közt. Veszprémben megtanultuk, hogy be kell osztani a kocsit, akármennyire is szeretném tövig nyomni a gázt, nem lehet, különben kiesünk. Volt arra példa, hogy negyedik fokozatban, padló gáznál belógott az árokba a Hondánk hátulja, vagy hogy tempós részeken keresztbe állt alattunk a Civic.

A Baranya Kupán, Mecsekpölöskén rendesen kikerekedett a szemünk egy hasonló helyzetben, kb. 140 km/órás sebességnél. Minden esetben mentettük a menthetőt, megúsztuk a nagyobb kalamajkát, velünk voltak az égiek is. Az év egyik legnagyobb mázliját a Mecsek Rallye-n életük át, ahol úgy elpattant a két hátsó kerék az aszfaltról, hogy a lökhárítóval túrtuk magunk előtt az utat, mintegy 15 méteren át. Mi csak ültünk a helyünkön és vártuk, hogy átbillen e a kocsi az orrán, vagy sem? Az a baj, hogy ezzel az autóval a jó eredményekért nekünk folyamatosan kockáztatni kell. Nem is keveset. Széria közeli a futómű alattunk, a fékek csaknem teljesen az utcára valók, sokat kellene fejleszteni és javítani a kocsin ahhoz, hogy egy igazi, vérbeli versenyautó szülessen belőle. Nem is merek elkezdeni gondolkodni, mert mindentől folyamatosan pörögnek a szemem előtt a dollárjelek. Szekvenciális váltó, jó fék és futómű… Sok pénz sajnos. Összességében azt gondolom, hogy izgalmas, és eredményes volt az évünk. Ami az autónkban van, azt szerintem 110%-ig kiautóztunk. A bajnoki címnek nagyon örülünk, igazi megtiszteltetés lesz átvenni.

A pécsi abszolút győzelmük már csak a hab volt a tortánkra. Életünk egyik legjobb napja volt, roppant büszkék voltunk arra a pillanatra, amikor fölgurultunk a céldobogóra, a Széchenyi téren. Nem kerülte el a figyelmünket az sem, hogy többen kiestek az évzárón előlünk, úgy vélem, hogy a sikerhez ezen kívül az is kellett, hogy a többiekkel napközben folyamatosan csatában legyünk. Amikor még mindenki benne volt a buliban mi akkor sem kivárásra autóztunk, siettünk, igyekeztünk partiban lenni a srácokkal. Ennek köszönhettük az elsőségünket, amit szép eredményként könyveltünk el.

Hogyan tovább? Mivel telik a téli szünet?

Tomi diktálja továbbra is az itinerem, és az autónk sem változik 2020-ban, csak egy kicsit megpróbálunk okosítani rajta. Mármint a kocsin. 🙂 Teljes bajnokságra készülünk. Tervben volt az is, hogy bérelünk egy versenyautót, de többen lebeszéltek erről, úgyhogy maradunk a sajátunknál. Bajnokságot sem váltunk, a Rallye2-ben folytatjuk a pályafutásunkat, mert nagyon szeretjük a Rallye2 Bajnokság feelingjét. Kitűnő a hangulat, jól érezzük magunkat a versenyhétvégéken. Ugyanezt nem találnánk meg szerintem az ORB-ben. Több, élvonalban versenyző ismerősömtől is hallottam, hogy náluk nem igazán jellemző a barátkozás a szervizparkokban. Mi barátokkal akarunk csatázni, úgyhogy egészen biztosan maradunk a Rallye2-ben. Télen sem unatkozunk, amikor csak tehetjük foglalkozunk az autónkkal. Márciusra tervezünk egy kis tesztet, itthon, valahol a környékünkön. Jelenleg darabokra van szedve a kocsink, szépül, túl van a homokszóráson, hamarosan fényezzük. Makulátlan lesz, de a szépség nem minden, ezért a technikai vonalra is kellő figyelmet fordítunk. Szeretnénk 2020-ban mindenféle műszaki problémától mentesen, egy csoda szép autóval megvédeni a bajnoki címünket.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!