Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Ruszó Krisztián: Végre csak a versenyzésre kellett koncentrálnunk

Ruszó Krisztiánnak és Geró Gabinak, ha nem is teljesen hibátlan, de 2018-hoz hasonlóan ismét remek és emlékezetes hétvégéje kerekedett Nyíregyházán, a Rally Hungary-n, amiről Krisztián tartott nekünk egy kis élménybeszámolót. 


A Salgó Rallye-n nem láttátok meg a kockás zászlót. A Rally Hungary előtt nagy erőkkel kellett bevonulnia a szervizcsapatnak a műhelybe? Mivel telt az időtök és mire készültetek a nyíregyházi megmérettetésen?

A Salgó Rallye után azon gondolkodtunk, hogy hol álljunk rajthoz még az idén és a több kis futam helyett álmodtunk egy merészet, beneveztünk a Rallye1 és az ERC zárófutamára. Túl sokat nem dolgoztunk az autón, inkább a háttérmunka volt a kemény, hogy sikerrel vehessük az 1000 kilométeres akadályt. A baj nem volt komoly a VFTS-ünkkel, a futóműállításon, mosáson, takarításon kívül mondhatni, hogy csak a szokásos problémával találtuk magunkat szemben. Az elszakadt trafóvezetéket kellett rendbe szedni.

Ó, basszus! Hányadik alkalommal?

Sokszor jártunk már így, de szerintem most már tényleg megvan a megoldás. Bízunk benne, hogy utoljára kellett ezzel foglalkoznunk. Mi lehetne a sikerre jobb bizonyíték, mint, hogy Nyíregyházán célba tudtunk érni anélkül, hogy elszakadt volna.

Nem is akármilyen eredménnyel értetek el a célba. Milyen volt a versenyetek?

Tanulságos. A versenyt mindketten nagyon élveztük, az extrém körülmények ellenére is. Rengeteget tanultunk, sok tapasztalatot gyűjtöttünk a három nap során. Extra kihívás volt a hosszú versenytáv, ami a felkészüléssel és pályabejárással együtt komolyan próbára tette a fizikális és mentális állóképességünket. A RabócsiRingen nagyon vártuk a superspecial szakaszt, mert meglepően hangzik, de még soha nem autóztam korábban a hazai rallycross egyik nagy fellegvárában. Innen vidáman indulhattunk vissza Nyíregyházára, mert jól sikerült a máriapócsi bemutatkozásunk, az időnk sem lett rossz, bár semmi különös nem történt velünk. Mentünk volna még szívesen rajta vagy kétszer. 🙂 Az etap végén jött a feketeleves, mert a trafó kábel ugyan tökéletes volt, de egy másik kábel komoly fejtörést okozott. Ezúttal a főtengely jeladójának a vezetéke szakakadt el. A szerencse és egyben a szerencsétlenség is az volt, hogy mindez a szervizpark előtt, a vasúti átjárónál történt. Betoltuk a Ladánkat a szervizig, de kikéstük az időnket. Megtaláltuk a hibát, megkaptuk az öt perc időbüntetésünket és a kategóriánk legrosszabb idejét, így szombaton szuperrallye-val kezdtük meg a versenyzést. Újhutának egy részén már 2018-ban versenyeztünk, de ebben a mostani formában szerintem sokkal izgalmasabb volt. Főleg a Nyíri felőli vége. A szakasz elején abszolút nem éreztem a ritmust, nem találtam önmagamat az autóban. Lehettünk volna gyorsabbak, de nézzük a dolgok jó oldalát, nem kaptunk defektet. A füzéri pálya murvás része elég trükkösre sikerült, de ezt is túléltük defekt nélkül, élveztük a változatos pályaszakaszokat. Mádon volt egy igen saras kanyar, amiben a fák alatt kellett elfordulnunk. Ez nem adta ki, elakadtunk és kb. fél percig tologattak minket. Mindössze két néző jött oda menteni minket, akiknek végtelenül hálásak vagyunk a segítségéért. Ha ők nincsenek, lehet, hogy még most is ott kapartatnánk.

Ezt leszámítva kalandmentesen ért véget az első napunk. A szervizben sem volt ok a kapkodásra, a VFTS-ünk ugyanolyan jól működött, mint régen. Vasárnapra megérkezett a beígért eső, ami a telkibányai szakasz murváját őrületesen nehézzé tetet. Nem is igazán tudtuk, hogy mire készüljünk ott, igyekeztünk menet közben alkalmazkodni az aktuális körülményekhez. Nagy kihívás volt a szakasz, szerintem egy jó húzás volt a rendezők részéről. Mádon a sár és a víz minden képzeletet felülmúlt, de azzal is megbirkóztunk valahogy. Az utolsó körre úgy mentünk ki, hogy az intermedia gumik lekopott mintáját újra vágtuk a szervizben, más nem volt, bejött a húzás. 🙂 Mád sem volt kutya. A legnagyobb kedvencem az Óhuta-Fony gyorsasági volt. Élveztük a versenyt és az autózást is, amit minden bizonnyal annak köszönhettünk, hogy nem kellett lépten-nyomon az autó problémáival foglalkoznunk. Csak a rallye-ra koncentráltunk. Ezért tértünk haza fülig érő mosollyal Nyíregyházáról. Nem is érdekelt az eredményünk.

Pedig a büntetés ellenére megnyertétek – nem is kevéssel – az egyedi rajtengedélyesek kategóriáját. Elégedettek voltatok ezzel?

Mondhatjuk, hogy igen. De a legfontosabb az volt, hogy végre jól éreztük magunkat. A célba érkezés nekünk önmagában felért egy szép sikerrel, messze állt tőlünk az eredménycentrikus rohanás.

Egy jó bulifutam az év végére?

Éppen most teljesítettük. 🙂 Sem a Mikulás, sem a Szilveszter Rallye-t nem tervezzük, ugyanis december 12-ére van kiírva a kislányunk születése, a kedvesemmel már nagyon várjuk a gólyát. Úgyhogy idén én már csak a kiságy mellől, a lehalkított tv-ben fogok esetleg rallye-t látni. 🙂

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönjük a szervizcsapatunknak az évet, valamint ezt a hosszú hetet, amit arra áldoztak, hogy a versenyzésünket segítsék.

Orbán Norbi újra szenzációs motort varázsolt nekünk, köszönjük neki. 

Köszönjük a segítséget Tarnóczi Tibornak és barátainak, hogy segítettek hogy eljutni a szervizparkig.

Köszönjük Hadik Andrásnak, hogy ismét kisegített minket egy gumivágó géppel.

Köszönjük szépen partnereink segítségét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük