Foczkó Ákos és Kiss „Vadmagyar” Balázs a Lada kupa bajnoki címéért utazott Pécsre és meg is szerezték azt, pedig az élet nekik sem volt fenékig tejföl, mivel sokakhoz hasonlóan ők is megtalálták a pécsváradi, gumigyilkos sziklát. De Ákosék folytatni tudták a futamot és a jó tempó mellett ez volt a kulcsa annak, hogy a Mecsek Rallye-ról kupákkal és pontokkal térhettek haza, amik az év végi sikerhez is hozzásegítették végül a borsodi versenyzőket. Foczkó Ákossal beszélgettünk.
Két fronton is nagy csata várt rátok a Mecsek Rallye-n…
Nagyon kiélezett helyzetben találtuk magunkat a Salgó Rallye után, ezért rendkívül fontos volt, hogy jól szerepeljünk az évzáró versenyen. A Lada kupában mindössze egy ponttal vezettünk Baksai Laciék előtt, és Laciék előre megmondták, hogy nem feltartott kézzel indulnak Pécsen, a harcba. Ezt a rajt után, Trefort pusztán rögtön egy abszolút idővel nyomatékosították. A P12-ben a negyedik hely volt a miénk a Mecsek előtt, de akár még az ezüstérmet is megszerezhettük volna az év végére. Volt bőven mire néznünk, amit lehetett, azt szerintem ki is hoztuk a helyzetből, elég jól alakult a futamunk és az évünk vége. A Lada kupában győzni tudtunk, a géposztályunkban pedig megszereztük az éves bronzérmet. Az összetettben talán a nyolcadik, vagy a hetedik hely lett a miénk, ami könnyen lehetett volna ötödik is. Ehhez viszont az kellett volna, hogy páran hátrébb végezzenek Pécsen. De teljesen rendben lesz ez az eredmény az év végére, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Veszprém Rallye-ig nagy ívben elkerültek minket a pontok, valamint a serlegek.
Hamar átszaladtunk az évzáró futam eseményein, mesélj még róla egy kicsit! Milyen volt a pécsi versenyetek?
A prológon igyekeztünk színezni, illetve szórakoztatni a közönséget, csapattunk, volt megforgásunk is, egyszer pedig leállt a motorunk, de a nézőknek tetszett a produkciónk. Másnap a kötelező defektet mi is begyűjtöttük Pécsváradon, pedig még egy ismerősöm is szólt idejében, hogy mire kell majd odafigyelni. A bal első kerék ment tönkre, szerencsére csak az, a hátsó megúszta a támadást. Sokat lassultunk, de hála az égnek nem kellett megállnunk a gyorsaságin kicserélni, amin rengeteg időt spóroltunk, és közben örülhettünk, mert legalább versenyben maradtunk, miközben többen kiestek emiatt. Ezután segítettünk Papp Arniéknak, mert ők dupla defektet kaptak. Nem lett volna szabad, de mi mégis adtunk nekik egy pótkereket, ebből kerekedett is egy jókora huzavona, amiért végül kaptunk egy kis időbüntetést. Ám ez már szinte semmit sem befolyásolt, de legalább tudtuk Arniékkal folytatni a meccselést. Összesen 35 másodperc időt írtak pluszban a nevünk mellé a nap végére, de így sem szomorkodhattunk, mert az összetettben negyedikek, a P12-ben másodikak lettünk, a Lada kupában pedig győzni tudtunk. Az eredmény nem lett rossz, de a defekt nélkül sokkal jobb lehetett volna.
Terveztek valamit a télre?
Autóversenyzést nem. Ezt eldöntöttem. Az Ladánkon szeretnénk néhány módosítást végrehajtani, mert – főleg az év elején – eleget szenvedtünk a VFTS-ünkkel, a műszaki problémák többször is megkeserítették az életünket. Ezeket szeretnénk egyszer, s mindenkorra megnyugtató módon és véglegesen felszámolni. Többször is lehetett volna jobb az eredményünk, ha az autónk nem tesz nekünk keresztbe. Ezek megszüntetésén dolgozunk majd a holtszezonban. Mondjuk azt, hogy pihenünk, és eközben gyúrunk a 2020-as esztendőre, hogy tavasszal újult erővel támadhassunk a Rallye2 Bajnokságban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor