Bucsi Józsi és Kiss Peti régi vágya vált valóra, akkor, amikor a Mecsek Rallye céldobogóján átgurultak a narancssárga VFTS-ükkel. Nem csak azért érdemelték ezt meg a srácok, mert már régen volt erre példa, hanem azért is, mert rettentően megszenvedtek a sikerért a mecseki gyorsaságikon. Az évzáró futam úgy néz ki, hogy a páros év végi, és téli programját is alaposan átírja. Ezekről Bucsi Józseffel beszélgettünk.


Nagyon szerettetek volna eljutni a Mecsek Rallye céldobogójáig, mert erre – nem csak Pécsett, hanem máshol is – nagyon régen volt példa. Mit tettetek ezért, hogyan készültetek az évzáróra?

Komoly volt a felkészülés, sok mindenre kellett figyelnünk, mert olyan technikai problémákkal találkoztunk a legutóbbi versenyeink során, amilyeneket még nem sokan láttak, – mi sem – pedig már nem ma kezdtük el a ladázást. Bármi áron, de ezeket a technikai nehézségeket meg akartuk előzni. A motorunk végre egészen jó lett, remélem kívülről is jól szólt.

Ezek szerint belülről igen. Ráadásul egészen a célig. Milyen volt a mecseki versenyetek?

Nekünk tetszett belülről, és mondták páran, hogy kívülről is rendben volt a VFTS-ünk. Palóczi Rolandnak köszönhettük mindezt, aki eljött hozzánk a verseny előtt, vasárnap délután, és megírta a motorhoz a programot. Annak ellenére is jól muzsikált a kocsink, hogy még most is a hosszabb áttétel van a differenciálműben. A rövidebb sajnos lefogazott, pedig vadonatúj volt, négy, vagy öt gyorsaságit bírt ki mindösszesen, a Baranya Kupán. Igazából elég mozgalmasan alakultak a pécsi szakaszok, kijutott bőven a technikai gondokból, annak ellenére, hogy jól éreztük magunkat és célba értünk. Rögtön a legelején, a prológ után kapásból ketté tört az önindító. Cicástól kaptunk egyet kölcsön, köszönjük neki, így azonnal ki tudtuk cserélni, de mégis késtünk nyolc percet, jelentős hátrányból indultunk másnap. A második szakaszon mi is megkaptuk azt a defektet, amit majdnem mindenki begyűjtött, mi is áthajtottunk a pécsváradi sziklán. Szerencsénkre – ilyet sem mondtam még defektről – csak az első kerekünket tette tönkre, nekünk legalább nem dupla defekttel kellett megküzdeni. A hátsó kereken keletkezett egy óriási hupli, de az végig bírta a hátra lévő hat kilométert. Ezt a távot egy gumi nélkül, felnin teljesítettük, ami majdnem megpecsételte a sorsunkat. Az utolsó előtti gyorsaságin utol értük az előttünk rajtolókat, és ahogy megelőztük őket rögtön beragadt negyedik fokozatba a váltó, és az istennek sem tudtam kivenni belőle sehogy.

Csak a szakasz legvégén, Zobákpusztánál. Ezen úszott el a P12-ben a bronzérmünk, mert több, mint 20 másodperccel vertek el minket a legfőbb ellenlábasaink. Sok gondunk volt, de rengeteg munkával, és kitartással végre célba értünk, és ennek mindennél jobban örültünk. Ez volt a lényeg. Nagy köszönettel tartozunk a szervizcsapatunknak! Köszönetet kell mondanom Kiss Petinek, a navigátoromnak is, hiszen amikor a váltó beragadt, akkor a gyorsasági után a forró váltót vele szedtük ki valahogy üresbe.

Hogy alakul az évetek vége?

A Nyíregyháza, a Mikulás és a Szilveszter Rallye-t mi tuti, hogy kihagyjuk, mert elég sok kárunk keletkezett a Mecsek Rallye-n. A gátlók oda vannak, a hátsó híd is sérült valószínűleg a sziklától. Álló helyben folyik belőle az olaj, ez pedig az álmos könyv szerint sem jelent jót. Amíg kipihenjük a Mecsek Rallye fáradalmait, addig ezeket a sebeket szeretnénk meggyógyítani. Mondhatom azt, hogy a csaknem kész autónkat újra megcsináljuk. Még érzek magamban legalább egy szezont, 2020-nak pedig szeretnénk a lehető legjobban felkészített kocsival nekivágni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!