Várnai Dávid és Szabó Tomi csupán egy felhőtlen, vidám, tesztelős Mecsek Rallye-ra vágyott, és erre pályafutásuk legjobb eredményét érték el a fehérvári srácok Pécsen, akik érthetően nagyon boldogok voltak a lazulósnak indult, de kőkeménnyé vált évzáró futam után. Az élményeiket Várnai Dávid foglalta össze.

Igazából az 5-ös géposztály bajnokaként érkeztetek meg Pécsre. Mit terveztetek az év végére?

A rajt előtt 13 pont volt a bajnokságban az előnyünk, a második helyen álló Bencs testvérek előtt, ők pedig otthon maradtak, így már egyáltalán nem volt tétje a versenynek. Örömautózásra, az évünk vidám lezárására készültünk, és furcsán hangozhat az én számból, mert igazából egyáltalán nem kedvelem az esőt, de most konkrétan imádkoztunk azért, hogy essen. Próbálgatni, tanulni szerettük volna a vizes aszfaltot, mi kizárólag tesztjelleggel álltunk oda a Mecsek Rallye rajtjához.

Ehhez képest… 🙂

Ehhez képest megszereztük pályafutásunk első Rallye2-es abszolút győzelmét, és az 5-ös géposztály elsőségét. 🙂 A csapadékot élesben elkerültük, de a pályabejáráson és a verseny előtti estén is szakadt folyamatosan, az eső, így bőven kijutott helyette mindenkinek a sárból. Nem hajtottunk mi eleinte életre-halálra, csak autóztuk a saját tempónkat, aztán amikor megnéztük az eredményeinket, akkor meglepődtünk, hogy mennyire jó eredmények kerülnek folyamatosan a nevünk mellé. Mi nem gondoltuk annyira jónak, mint, ami kerekedett a végére belőle. Trefort pusztán nem kezdődött túl jól a versenyünk, mert egy lassítónál túlcsúsztunk, ezért kaptunk 10 másodperc időbüntetést, abszolút hatodikak lettünk. Az utolsó három gyorsaságin feladtuk az eredeti terveket, nagyon bekeményítettünk, a hatodik szakaszt pedig durván leküldtük. Azt mondtuk előtte, hogy vagy nyerünk, vagy beesünk, de megharcolunk a győzelemért. Egy lapra tettünk fel mindent a sötétben. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a Mecsekben otthonosan mozgó, több, mint 20 éve versenyző, igen jó Skodát hajtó Zsebe Gáborék voltak az ellenfeleink, de sikerült további 0,9 másodperccel növelni a kicsike előnyünket velük szemben. Nagy para volt az a zárószakasz, de nagyon élveztük Árpádtetőt, valamint az egész versenyt. Végül úgy nyertük meg az összetett értékelést, hogy nem nyertünk gyorsasági szakaszt az abszolútban. Kalandunk volt, kicsúsztunk egy olyan részre, ami tele volt fadarabokkal, azt hittük, hogy letépi valami az autónk alját. Egyszer pedig kb. 15-20 méteren túrta az talajt az autónk orra, a hátsó kerekek a levegőben lógtak, a szélvédőn keresztül pedig az aszfaltot néztük, és vártuk, hogy mikor billenünk át a motorháztetőn. De azt is megúsztuk, így óriási volt az örömünk a Széchenyi téren.

Mennyi időbe telt, mire átéltétek az első győzelmeteket fejben és lélekben?

Nagyon hamar tudatosult minden, mert miután lejöttünk Árpádtetőről már képben voltunk, azonnal tudtunk örülni. Tudtuk, hogy megvan az abszolút egy. 🙂 Hatalmas érzés volt! 🙂 Reméljük sok ilyen győzelem követi majd ezt az elsőt.

Belefér egy kis év végi móka?

Nyíregyházára biztosan nem megyünk, a Szilveszter Rallye helyett pedig valószínűleg a veszprémi murvára szavazunk és inkább a Mikulás Rallye-n állunk majd rajthoz, mert a murvát én sokkal jobban szeretem, mint az aszfaltot. De még ez egyáltalán nem biztos. Elég volt ez erre az évre, most azt érzem.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!