Marton Zoli és Horváth „Titti” Krisztián 2018-ban nem vett részt a Salgó Rallye-n ezért idén mindenképpen szerettek volna elindulni a nógrádi erőpróbán. A várt öröm azonban egy technikai és egy beállítási probléma miatt részben elmaradt, ám Zoliék mégis tudtak örülni egy kicsit a futam végén, mert megtört a jég, és végre meglátták a kockás zászlót. Ezzel Pécsett is elégedettek lennének, azzal az aprócska kiegészítéssel, hogy a műszaki malőrök nagy ívben kerüljék el az évadzáró versenyen a Renault Clio-jukat. Marton Zoltánnal beszélgettünk.
A 2019-es év nem sok szép emlékkel örvendeztetett meg titeket, a Salgó Rallye-n viszont sikerült átgurulnotok a célvonalon. Mit csináltatok másképp a nógrádi futam előtt, mint korábban?
Különösebben semmin sem változtattunk, a felkészülés során a sebességváltó és a lengéscsillapítók lettek kicserélve. Utóbbiak jól sikerültek, csak a beállításukkal volt némi baj, ám a váltó sajnos Salgótarjánban is megmakacsolta magát. Megoldhatatlan problémánk nem volt a Salgó Rallye-n, de a régen várt célba érkezés dacára sem lett szép emlék nekünk a salgótarjáni forduló, mert az ellenfeleinken túl a Renault-val is sokat harcoltunk, és fejben sem sikerült maradéktalanul összeállítani a dolgokat.
Kalandos is volt, vagy csak magadat nem találtad a kocsiban? Mondjuk ez pont elég lehet egy élménygazdag kalandozáshoz…
Nem, kalandjaink nem voltak, szerintem ugyanolyan kalandokat éltünk át, mint bármelyik másik páros a mezőnyben. A felhordásokra, vagyis az általuk kialakuló galibák megelőzésére nagy hangsúlyt fektettünk. Volt egy kis eső…
Igen, én is úgy hallottam, hogy egy kicsi. Épphogy csak szemetelt. 🙂
Jó, akkor nagy. 🙂 Nem volt egyszerű a helyzet, de megbirkóztunk vele. Ezen kívül viszont semmilyen más extrém dolgot nem tudnék kiemelni. Másabb volt az autónk, mint máskor, ezért nem tudtam vele összebarátkozni, lassan közlekedtünk a gyorsaságikon.
Van fogalmam a másságról, 🙂 de az autótok esetében ez mit jelentett?
A lengéscsillapítók éppen feleannyira voltak keményre állítva, mint, amihez én hozzászoktam. Ettől nagyon billegett az autó, nem hittem abban, hogy egy váratlan pillanatban nem fog felborulni. Emiatt nem mertem megfelelő tempót diktálni. A sebességváltóból pedig már az első szakaszon elment a második fokozat, így nem tudtunk rendesen kigyorsítani. Ez főleg azokra a kanyarokra volt hatványozottan igaz, amelyek emelkedősek voltak. Egyesből harmadikba raktam a váltót, nem akasztottuk ki egyszer sem a G erőt mérő szenzort.
A rajt előtt megígérted, hogy most aztán biztosan célba értek. Álltad a szavad, átgurultatok a céldobogón.
Csakis ennek örülhettünk, mert annyira nyögvenyelős volt minden, hogy alig vártuk, hogy vége legyen a versenynek és elinduljunk hazafelé. Összességében nem volt jó.
A Mecsek Rallye-ra készültök?
Mindenképpen elindulunk Pécsen, aztán hátha kerekedik belőle egy problémamentes futam, amit a célban fejezhetünk be és pozitív töltést ad nekünk a téli szünidőre. A kocsink már működőképes, reméljük, hogy a váltó nem fogja ismét megmakacsolni magát, a gátlók pedig be lesznek hangolva tökéletesen a rajtra. Vérmes reményeket nem táplálunk az évzáró futammal kapcsolatba, ám ha sikerül újra célba érnünk, egy kicsivel több mosollyal az arcunkon, mint Salgótarjánban, akkor mi már boldogan fogunk elbúcsúzni a 2019-es évadtól.
Rallye2.hu – Salánki Gábor